Varratszedés

Egy vizit tizenháromezer forint, három hónapon belüli kontroll nyolcezer, egy műtét huszonnyolc.

A falon, üveg alatt, fémkeretben, szigorú rendben sorakoznak egymás alatt a különféle beavatkozások, kezelések árai. Van belőlük jó néhány, betelik velük az A/4-es papírlap.

Hatan ülnek a bőrgyógyászati magánklinika várótermében. Egy karácsonyfa kornyadozik a sarokban szaloncukrokkal, nem bírja a meleget, két hete áll már itt.

A Discovery Channel megy félhangosan a falra erősített tévén, a szemközti sarokban elhelyezett vitrinben tégelyekben krémek, tubusokban gélek, itt-ott színes képekkel, mosolygó portrékkal reklámanyagok. A tévét senki se nézi, de mindig megy, mintha a csend maga is veszélyes bőrbetegség volna, amely rosszindulatú sejteket küld a szervezet minden részébe, ezért még mielőtt bajt okozhatna, netán gondolatokat ébreszthetne, meg kell előzni veszélyes terjedését.

A középkorú, szemüveges férfi, kezében könyvvel, néha idegesen felpillant a készülékre. Láthatóan nem tud koncentrálni olvasmányára, segélykérően körbenéz, mástól várja a felszólítást, kapcsolják ki végre azt az átkozott készüléket, mert ő maga nem mer vagy nem akar szólni.

– Nyugi – súgja mellette ülő, mosolygós felesége, és megsimogatja az ujjait.

A férfi műtétre vár, nyugtalanul elhúzza a kezét. Talán ha nem menne a tévé, akkor sem tudna olvasni. Jó egy órája kellett volna, hogy behívják. Az jár a fejében, hogy huszonnyolcezer forintért igazán lehetnének pontosabbak, ezt a kiszolgálást akár ingyenesen is megkaphatja az állami orvosi rendszerben. Arra nem is akar gondolni most, hogy a mellkasán lévő gombostűfejnyi fekete elszíneződés, amelynek közepén kicsi, sárga pötty mutatkozik, netán rosszindulatú, amint az orvos egy hete vészjóslóan megemlítette. Csak arra gondol, mert erre akar gondolni, s beleengedni a gondolatba minden feszültségét, hogy miért csúszik ennyit a műtét. Kicsit tűnődik, majd, hogy enyhítsen türelmetlenségén, mindezt zsörtölődve, félhangosan a nő fülébe súgja, mintha csak miatta késne a sebész.

A nő megadóan tűri morgolódását, megszokta már, hogy mindenért ő a felelős.

A sarokban idősebb, ősz férfi ül, fekete szövetnadrágban, fekete ingben, szürke tweedzakóban. Sportújságba mélyed. Első konzultációra jött, egy kinövést, afféle zsírduzzanatot észlelt a könyökén, lehet, hogy nincs vele tennivaló, de jobb a biztonság. Aggódik, hogy ha műtétre kerül a sor, nem teniszezhet egy jó ideig. Vele szemben egy fiatalember, hangsúlyosan szűk, piros farmernadrágban, fekete, hosszú ujjú pólóban, mellette partnere. Hasonlítanak egymásra.

Mindkettejük halántéka hasonlóan kopaszodik, s párja mintha hozzá öltözött volna, csak éppen fordítva: ő fekete farmerhoz vett fel tűzpiros pólót. Csak egyiküket zavarja a kopaszodás, a piros nadrágost: hajbeültetés kapcsán kért konzultációt. A könyvbe bújó férfi mellett ülnek, időnként összehajolnak, sugdolóznak, különben felszabadultak, testtartásuk nem titkolja, hogy közük van egymáshoz. Egy magánrendelőben, gondolják, nem érheti őket atrocitás, vagy talán magukat akarják meggyőzni, hogy fesztelenül viselkedhetnek.

Talán látható jókedvük irritálja a velük szemközt, a tévé alatt ültében is izgő-mozgó fiatalembert fekete garbóban és farmerban. Kezében szorongatja leleteit, egy pillanatra sincs nyugta. Ide-oda forgolódik, a recepció felé néz, majd feláll, a műanyag víztartályból tölt magának egy áttetsző műanyag pohárba, megissza, majd kidobja a poharat. Visszaül, de továbbra sem nyugszik. Amikor a könyves férfi harmadszor is az órájára pillant, a fekete garbós megragadja a kínálkozó pillanatot, és kifakad.

– Nonszensz, hogy egy varratszedésre másfél órát kell várni! Azért fizetünk – mondja, és egyetértésre várva körbenéz –, hogy többet kapjunk, mint az esztékában, nem?

A könyves ember kapva kap az alkalmon, hevesen bólogatni kezd. Felesége mindig csak nyugtatja, csitítja, végre úgy érzi, felhatalmazást kapott, hogy átélhesse és kiengedje dühét, miáltal szorongása is csillapul némiképp. De ő maga nem nagyon beszél, a fekete garbós viszi továbbra is a prímet.

– Fizet az ember, aztán tessék, ugyanaz van, mint az államiban. A fene egye meg! Az egész nem több mint öt perc, és itt ülök másfél órája. Meg is kérdezem, mi lesz – pattan fel, a recepcióhoz siet.
A megszeppent fiatal lány a pult mögött azt mondja, a doktor úr folyamatosan műt, az imént ment el egy beteg. Amint lesz egy kis ideje, őt is behívja.

– De akkor miért nem adtak egy másik időpontot, amikor nem műt? – kérdi meglehetős józansággal a fiatalember, amire már nem kap választ a lánytól.

Amint visszaül a helyére, decens, alig hallható csengetés jelzi, hogy új páciensek érkeztek. Az idősnek és törődöttnek tűnő férfin korának némiképpen ellentmondó ruházat zavarja meg az összképet: edzőcipő, koptatott farmer, keresztbe cipzáras, divatjamúlt, koptatott bőrdzseki. Haja, különös módon, pánttal hátrafogva.

A korosodó asszonyon szintén edzőcipő, fényes zöld dzsoggingnadrág, sárga felső és ugyancsak koptatott bőrdzseki. Vörösesszőke haja rendezetlen, neki is pánt szorítja le a frizuráját. Nincs már ülőhely, a recepció és a váróterem közti átjáróban álldogálnak. Ki nyíltabban, ki leplezettebb kíváncsisággal nézi a furcsa párt. Jól látni, hogy arcukon természetellenesen feszül és sárgás a bőr, körbe a hajtőnél és a fültőnél látni a gyógyuló sebek száradó hegeit.

A meleg pár elnémul, a fekete garbós fiú is hallgatásba merül, mintha mindenki meg lenne illetődve kissé. Csak az idős páron nem látni megilletődöttség jeleit. Tüntető érdeklődéssel néznek körül. Nem mintha a többiekre lennének kíváncsiak, inkább arra, mit szólnak feszesre húzott, ránctalan arcbőrükhöz.

Percekig tart e némaság, még akkor is hallgatnak, amikor nyílik a műtő ajtaja, az orvos dugja ki a fejét, és előzékenyen biccent az idős párnak. Türelmet kérve int mindenkinek, miután beengedte őket, majd becsukja mögöttük az ajtót. Ismét magára marad a hat ember a váróteremben, akik között észrevétlen közösség jött létre.

– Hihetetlen – mondja elhűlve a fekete garbós fiú, és a hangjában nincs már felháborodás, csak őszinte megdöbbenés. – Még itt is van protekció.
– Na persze – szólal meg a könyves férfi felesége, némi megmagyarázhatatlan irigységgel a hangjában. – Két arcfelvarrás az egymillió.