Varga-csomag: pofonosztás Fidesz-módra
Sikerült a gazdasági racionalitásnak minden szempontból ellentmondó megszorító csomaggal előállnia a Fidesz-kormánynak: nem az a fő baj vele, hogy valójában nincs is szükség rá a hiánycél tartásához, hanem az, hogy a lakosság, a bankszféra és több húzóágazat számára egyaránt káros, és csak rontja a növekedési kilátásokat.
Röpke három év alatt immár a hetedik megszorító csomagot hozta össze az Orbán-kormány a nagy nemzeti szabadságharc jegyében. A hivatkozás ezúttal is a Brüsszelre mutogatás volt, úgymond a ránk kényszerített hiánycél betonbiztos tartása miatt van szükség újabb korrekciós intézkedésekre. A mumust annak ellenére a falra festették, hogy valójában már eldőlt és e hét végén hivatalossá is válik, hogy már az előző Varga-csomag is elegendőnek bizonyult a túlzottdeficit-eljárás alól kikerülni. A tényleges oka az újabb terheknek tehát teljesen más, de már megszoktuk, hogy Orbánék szerint minden rosszért a gonosz unió és a hanyatló Nyugat a felelős.
Nagyot csalódhattak azok, akik Matolcsy ámokfutása után fordulatot vártak az új gazdasági minisztertől. Varga ott folytatja, ahol elődje abbahagyta, legfeljebb nem mond annyi komplett marhaságot. Szakmai tartása azonban ezzel ki is merül, a konkrét lépései ugyanazt az unortodox irányt követik, amelynek az apostola az elődje volt. Ebből nyilvánvalóan látszik, hogy teljesen mindegy, ki a miniszter, a fideszes gazdaságpolitika szálait magasabb szintről és korántsem józan szakmai megfontolások és koncepció alapján mozgatják. Matolcsy vagy Varga, teljesen mindegy, legfeljebb a stílusuk más, de mindketten csupán végrehajtói ugyanannak a központi akaratnak.
A most ismertetett intézkedések látványos jelei ennek. A szakértői elemzések és a tényadatok egyaránt azt mutatják, hogy a hiány öncélú leszorítása a gazdaság fejlődésének alapjait ássa alá, elijeszti a tőkét, akadályozza a fejlesztéseket, beruházásokat, torzítja a gazdasági struktúrát, aránytalan többletterheket ró a lakosság többségére, összességében pedig drasztikusan rontja a növekedési kilátásokat. Mivel hosszú távon csak a gyorsuló növekedés konszolidálhatja a költségvetést, és csökkentheti az eladósodottságot, az ennek esélyeit lerontó intézkedések nem csupán a fellendülés ellen hatnak, de újabb és újabb kiigazítások spiráljába kényszerítik az országot.
Mit mutatnak ehhez képest az új Varga-csomag elemei? Egyenként és együttesen is pont az ellenkezőjét annak, mint amit a szakértők egybehangzóan szorgalmaznak: most, amikor már nem lenne szükség rá, újabb terheket rónak a gazdasági szereplőkre, és éves szinten további százmilliárdot vonnak ki a gazdaságból. Oszlopos pofont adnak ezzel mindenkinek – beleértve Brüsszelt is –, aki az unortodox lépések, a rögtönzött és egyoldalú bevételnövelő intézkedések beszüntetését sürgeti, de a lakosságnak is, amelyet újabb kreatív adók sújtanak.
