Van mitől félni

- Ön hányszor kapott levelet a miniszterelnökétől, amelyben a tanácsát kéri, hogyan kell kormányozni?

– Szerencsére nálunk a politikusok nem nézik teljesen hülyének az embereket. A világ minden szegletében dolgoztam, de ilyen demagógiát még nem láttam. Némelyik kérdéshez képest a vizitdíjas népszavazás akadémiai disszertációnak tűnik. Egyébként is, ezek a kérdések költőiek, hiszen a konvergenciaprogramban már elkötelezte magát a kormány az intézkedések iránt. Ráadásul e trükk költségének a töredékéért lehetett volna reprezentatív felmérést készíttetni egy objektív kutatóval. Ha egy ország miniszterelnöke egy tévéadásban, egy parkban ülve költői kérdéseket tesz fel – „Mi legyen a rezsivel?” –, hát, az kiveri a biztosítékot! Azt elfelejtette megkérdezni, hogy legyen-e ingyensör.

- Az alkotmányozáshoz sem kért tanácsot az ön kormányfője? Mert minket, magyarokat ebbe is „bevontak”.

– A demokráciának és így az alkotmánynak is az az alapja, hogy a kisebbségek, a más véleményen lévők szabadságát, védelmét biztosítsa. Nem azoknak a szólásszabadságát kell garantálnia, akik egyetértenek velünk, hanem azokét, akiknek a gondolatait is utáljuk. A konzervatív Die Welt szerkesztőjével értek egyet: az új magyar alkotmány a múltba réved, és éppen a vitát tartja szükségtelennek, amely pedig a demokrácia sine qua nonja. Az alkotmányozásnak csak akkor van értelme, ha az új alaptörvény konszenzuson alapul, olyan igazságokat tartalmaz, amelyekkel mindenki azonosulni tud. Akkor lesz időtálló. Találkoztam itthon olyan barátommal, aki elkeseredve közölte: e miatt az iromány miatt kirekesztettnek érzi magát. És ezzel nincs egyedül. Nemcsak az abszurdum, hogy egypárti, vagy az, hogy egy magánintézmény nevét beleírják egy ország alaptörvényébe, hanem az is, hogy több ponton rég letűnt időket idéz. Azt rögzíteni az alkotmányban 2011-ben, hogy a házasság férfi és nő közötti kapcsolat, a világ nagy részén ma úgy hangzik, mint ha 1600-ban, Giordano Bruno megégetésekor utólag beírták volna a Bibliába, hogy a Nap kering a Föld körül...

- Mondja ezt ön jobboldaliként.

– Nem az oldal a lényeg, hanem a demokrácia. Ez az alaptörvény nem arról szól, amiről kellene: tudniillik, hogy a polgárt miként lehet megvédeni az államtól – hanem fordítva. Mindenhol szép lassan süllyedünk, de itthon még zsírozzák is a csúszdát. Érthetetlen, miért kell egy országban köztársasági elnökké megtenni valakit, aki magas szinten szolgálta ki a kommunista rendszert. Csakis egy oka lehet: mert így könnyen elmozdítható marionettfigura. A katasztrofális helyesírás pedig ezen a poszton ugyanolyan elképesztő, mint amikor egy miniszterelnök nem ért a gazdasághoz.

- Apropó, gazdaság! Ön közgazdász is. Hogyan lehet konkrétumok nélkül vezetni egy országot?

– Ahogyan évértékelőt számok, adatok nélkül előadni. Ez olyan, mint amikor a krumplilevesből kifelejtik a krumplit. Elfogadhatatlan, hogy egy év elteltével még mindig nincsenek konkrétumok. És történik ez a kétharmad ellenére. Elég tragikusnak látom a helyzetet. Az elmúlt év az ötletelések és a Fidesz bebetonozásának éve volt. Összevesztünk Európával, lebontották a fékek és ellensúlyok rendszerét, potenciálisan bármikor megszűnhet a jogállamiság, a gazdaságpolitikának nem látni az értelmét. Mind gazdasági, mind politikai téren gyakran egymásnak is ellentmondó kapkodásokkal teli esztendő van mögöttünk. 1956 óta nem volt ilyen rossz az imázsa az országnak. Sokan félnek. Mostani látogatásom során is sokszor hallottam, hogy „majd személyesen, nem telefontéma”. Mint régen, az átkosban.

- Többször beszélt arról lapunkban is, hogy jó néhány gazdag országon is túlteszünk a szociális juttatások terén. Most aztán a munkanélküli-segélytől a gyógyszerkasszán át a felsőoktatásig az élet szinte minden területén „bekeményítenek”. Erre gondolt?

– Nem igazán. Várhatóan minden idők legnagyobb szigorítása ígérkezik. Úgy látszik, mi, magyarok tényleg nem tudjuk megülni a lovat – mindig átesünk a másik oldalára. Igen, irtózatos pazarlás tapasztalható, amelynek gátat kell vetni. A több százezer rokkant egy háború után is sok lenne, nemhogy egy sportnemzetnek mondott országban! Változtatni kell. Na de, az isten szerelmére, nem így! Először: most ütöttek évi ötszázmilliárdos lyukat a költségvetésen a legroszszabbkor áterőltetett adórendszerrel. Másodszor: a visszamenőlegesség nonszensz! A társadalmat irritálja, ha egyesek huszonöt évi szolgálat után mennek nyugdíjba. Jogosan. De nem az a megoldás, hogy egy rendőrnek, aki húsz éve ilyen feltétellel szerelt fel, és azóta szolgál, azt mondjuk: nem öt, hanem tizenöt éved van még hátra. Ugyanis ő nem így tervezte az életét, bízott az állam ígéretében. Az államnak pedig tudomásul kell vennie, hogy jócskán van kötelezettsége és tartozása. Tóth III. Gáspár főtőrzs is ugyanazzal az állammal szerződött, mint az a frankfurti tőzsdés, aki megvette a magyar állampapírokat. Mindkettőnek egyforma tisztelet jár. Egy új rendszer vonatkozhat azokra, akik a jövőben lépnek a rendszerbe, de visszamenőleg nem. Elég nagy társaságban, itt, Pesten néztem a híradót, amikor a miniszterelnök Merkel kancellár mellett elkezdte a sajtótájékoztatóját. Orbán azzal a mondattal nyitott: a kormánynak először is kiszámíthatónak kell lennie. Akkora nevetés tört ki a nem éppen baloldali társaságban, mintha kabarét néztünk volna. A harmadik: elítélendőnek tartom a konzultációk és a tervezés teljes hiányát.

- Egyesek már éhséglázadásokat vizionálnak...

– Kelet-Magyarországon kezd válságossá válni a helyzet. Az élelmiszer- és az energiaárak növekedésével egy időben az állam egyre jobban szorítja és alázza az elesetteket, ráadásul kriminalizálta a szegénységet. Attól nem lesz több munkahely, hogy százezer béna hirtelen megtanul járni, ötvenezer vak hirtelen látni fog, és a félmillió munkanélkülinek ezentúl nem adunk segélyt. Ahhoz, hogy ezt a krízist túlélje az ország, csak abban reménykedhet, hogy Németországban valódi és tartós konjunktúra következik. Ez megszilárdíthatja Orbán hatalmát.

- Egyébként is elég reménytelennek látszik leváltani...

– És ha sikerül is, az alkotmányban gondosan elhelyezett taposóaknák és a kilenc évre bebetonozott „időzített fékek és ellensúlyok” könnyűszerrel lehetetlenné tehetik az új kormány működését. A kisembert a demokrácia ügye nem izgatja, és ha a hasa nem korog, ellesz ezután is. Kivéve azt a pár tízezer orvost és más szakembert, aki a jobb élet reményében vándorbotot fog, valamint azt a pár százezer fiatal álmodozót, aki úgy érzi majd, mint mi annak idején, amikor huszonöt éve „disszidáltunk”: inkább lesznek szabad idegenek egy távoli földön, mint szürke bókolók a saját hazájukban.