Újra gondok lesznek a gázimporttal

A kedden nyilvánosságra hozott adatok szerint az ukrán GDP az első negyedévben 20 százalékkal zuhant vissza az egy évvel korábbihoz képest, miközben tavaly még 6 százalékos volt a növekedés. Ha belegondolunk abba, hogy nálunk a hat és fél százalékos csökkenés mekkora problémákat okoz, és milyen kemény megszorításokra van szükség a következmények ellensúlyozására, nagyjából el tudjuk képzelni, mivel kell szembe nézni háromszor nagyobb visszaesés esetén. Az ukrán gazdaság több ágazata a teljes összeomlás szélére jutott a piacaik drasztikus beszűkülése miatt, az állam pedig az alapvető kiadásait is alig tudja finanszírozni.

A jelek szerint a pénzügyi csőd veszélyét a hatalmas összegű IMF kölcsön sem tudta elhárítani, legfeljebb elodázni. A helyzetet szinte kezelhetetlenné teszik az éles belpolitikai konfliktusok, a választások közeledtével a kormányfő és az államfő az egymás elleni harccal van elfoglalva. Nincs egységes elképzelés arra, hogyan keveredhet ki az ország a mélyülő válságból, a különböző érdekcsoportok a saját előnyszerzésükkel törődnek. A kormány igyekszik ugyan betartani az IMF kölcsön feltételeit, ez azonban még a rövidtávú problémák kezeléséhez is édeskevés. A választásokig remény sincs arra, hogy a körülmények javuljanak, az erőviszonyok ismeretében erre azután sem lesz garancia.

Mondhatnánk, ez legyen az ő bajuk, de a helyzet, sajnos, nem ilyen egyszerű. A pénzhiány miatt Ukrajna a kulcsfontosságú orosz gázért sem tud rendesen fizetni, folyamatosan tartozik a Gazpromnak, az pedig kilátásba helyezte, hogy leáll a szállításokkal, ha Kijev nem rendezi a számlákat. Bármikor előállhat tehát a januári gond, amikor az ukránok az Európába irányuló gázt csapolják meg, így az nem juthat el az uniós tagországokba. A jelenlegi veszély ráadásul sokkal súlyosabb: az év elején az ok a korábbiakhoz hasonlóan az árvita volt, amelybe a felek igyekeztek az EU-t bevonni, most viszont az ukránok akkor sem tudnának fizetni, ha akarnának.

Ha nincs gyors megoldás, a következmények beláthatatlanok lehetnek. A probléma nem csupán az, hogy az oroszok esetleg leállnak a szállításokkal és néhány hét múlva már mi sem kapunk gázt, ezt ugyanis még egy darabig pótolni tudjuk a készletekből. Sokkal fenyegetőbb, hogy az ukránok nem tudják feltölteni azokat a tárolókat, ahonnan a megugró téli fogyasztást fedezik majd. A vezeték kapacitását úgy méretezték, hogy egész évben egyenletes legyen a szállítás, és nyáron a többletet készletezik a fűtési szezonra. Ha ez elmarad, télen nem tudják a nagyobb igénynek megfelelő mennyiséget a hálózaton továbbítani. Ha tehát az elkövetkező 2-3 hónapban nem töltik fel az ukrán tárolókat, télen elkerülhetetlen lesz a gázhiány. Ezen ezúttal a mi tárolóink sem sokat segíthetnek, mert még azokban sincs elég tartalék, és orosz gáz nélkül nem is lesz.

Ukrajna az EU-tól vár segítséget, és Brüsszelben folynak is a tárgyalások a Gazprom, az ukrán importőr Naftogáz és az EBRD között arról, hogy Kijev uniós hitelt kapna a gázvásárlásra. Ennek összege akár több milliárd euró is lehetne, mivel a nyári ukrán fogyasztás számlája havi kb. 300 millió dollár, és ebben nincs benne a háromnegyed részt üres tározókba szánt mennyiség. Az unió illetékesei nem rajonganak azért, hogy az ukránok a tőlünk kapott kölcsönből importálják a gázt, miközben nekünk külön is fizetnünk kell a Gazpromnak. Ez érthető, de valamilyen megoldást mégis találni kell, ha nem akarunk dideregni télen, és ha a tárgyalások nagyon elhúzódnak, már készülhetünk a téli fogyasztás korlátozásra.

Hosszútávon csak az alternatív szállítási és beszerzési útvonalak kiépítése nyugtathatja meg Európát. Az utóbbi hetek fejleményei ebben sem túl biztatóak. A Nabucco projekt újra erőre kapott ugyan, és gőzerővel folyik az előzetes megállapodás előkészítése, továbbra is kérdéses viszont, honnan lesz gáz a vezetékben. Az oroszok presztizskérdést csinálnak abból, hogy elhalásszák az EU orra elől a potenciális forrásokat, és azokat a saját, Ukrajnát majdan elkerülő vezetékeik felé tereljék. A napokban Azerbajzsánnal egyeztek meg hosszútávú gázvásárlásról, egyre növekvő mennyiségben. A kezdőár a hírek szerint 350 dollár ezer köbméterenként, miközben a világpiaci ár rövidesen 200 dollár alatt lesz.

Moszkvának, úgy tűnik, semmi sem drága, hogy az európai piacot magához kösse. Ennek a gazdasági érdekeken túl geopolitikai indítékai is vannak. Azokban a térségekben, ahol az érintett gázmezők vannak - a Kaukázusban, Közép-Ázsiában - Oroszország hagyományosan nagy befolyással rendelkezik, és nem nézi jó szemmel, hogy befolyása csökkenjen. Az aggodalmait növeli, hogy Washington nyíltan erre játszik, és igyekszik visszaszorítani az oroszokat. Ez a játszma a Nabuccót is hátrányosan érinti, mivel Moszkva azt is közvetlen fenyegetésnek értékeli. Miközben tehát az amerikai kormányzat szavakban a Nabuccót támogatja minden más útvonallal szemben, konkrét lépései annak sikerét veszélyeztetik.

Igaz ez a potenciális forrásnak tekintett Irakra is, ahol nemrég a MOL és az OMV egy arab társasággal együtt az északi gázmezők kiaknázására szerződött. Ezt az amerikaiak támogatásával létező iraki kormány meghiúsítani igyekszik, és a napokban meghirdetett gázmező koncessziókból is várhatóan kimaradnak a Nabuccóban érdekelt cégek és maga a vezeték is. Ha Irak kiesik, és az amerikai ellenkezés miatt Irán is, az uniós projekt gázbeszerzési lehetőségei még korlátozottabbak lesznek.