Új adók: fricska Brüsszelnek, pofon a médiának
Több legyet akar ütni egy csapásra a Fidesz-kormány azzal, hogy újabb adóemelési csomagot készít, bár ezt a túlzottdeficit-eljárásról szóló brüsszeli döntés a hírek szerint egyáltalán nem teszi szükségessé. A különadók emelése egy kis fricska az unió felé, az új reklámadó viszont jókora pofon a médiának.
A múlt héten biztos brüsszeli forrásokból elterjedt a hír, hogy a Bizottság két hét múlva meg fogja szüntetni az ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárást, azaz a Varga-csomagot elegendőnek tartják ahhoz, hogy az idei és jövő évi hiányunk a GDP 3 százaléka alatt maradjon. Ezzel Orbán eléri az egyik fő célját, amelyért az elmúlt években beáldozta a gazdasági növekedést, így végre megszabadul a mozgásterét korlátozó, egyetlen igazán fenyegető kontrolltól. Ennek ismeretében némi meglepetést keltett, hogy a kormányfő bejelentette, újabb adócsomaggal kívánja tovább javítani a költségvetés egyenlegét.
A meghökkent elemzők egy része ezt azzal magyarázta, hogy Orbán nem bízik Brüsszelben, és biztosra kíván menni, nehogy ismét találjanak egy-két bizonytalan tizedszázalékot. Ennél jóval erősebb indítéknak látszik, hogy a bevételnövelés valójában olyan tartalék képzését szolgálja, amely lehetővé teszi a választások előtti osztogatást is, például a pedagógusoknak ígért fizetésemelést vagy a nyugdíjasoknak egy kis többletet. Az új terheket most szépen az EU nyakába lehet varrni, hiszen ők ragaszkodnak annyira a hiánycél biztos tartásához. Külön fricska az uniónak, hogy a javaslataira fittyet hányva nem a régóta sürgetett szerkezeti reformokkal és az állami költségek csökkentésével faragják a hiányt, hanem az eddig is sokat bírált unortodox eszközökkel.
Az adóemelési csomag a bejelentés szerint egyrészt a már létező ágazati különadók, valamint a tranzakciós illeték megemeléséből, továbbá a reklámadó bevezetéséből áll. Ami az előbbieket illeti, Orbánék ennek pont az ellenkezőjét ígérték, azt, hogy kivezetik a húzóágazatokat visszavető extra-terhet, amely a szakértők egybehangzó véleménye szerint a gazdasági növekedés egyik fő gátja. Úgy tűnik, a Fidesz-kormány azt akarja üzenni a világnak, hogy bárki bármit mond, ők mennek tovább a maguk útján. Ezt mutatják a további rezsicsökkentő tervek is, amelyek a szolgáltatók jelentős részét hozzák lehetetlen helyzetbe.
A gáz, áram és távfűtés után jön a szemétszállítás, a víz- és csatornadíj, sőt a kéményseprés is. Ennek akár örülhetnénk, ha az árcsökkenés a hatékonyabb működésből, a kisebb költségekből fakadna, de az még egy laikus számára is világos, hogy a mesterséges ármegállapítás az alacsony jövedelmezőséggel működő szolgáltatókat stabil veszteségbe dönti, ami hosszabb távon nem tartható fenn. Ezt nem csupán a multik, de már az önkormányzatok is a saját bőrükön érzik: a szemétszállítás és a kéményseprés például többnyire helyi tulajdonban van, és csak akkor fenntartható, ha fedezik valahonnan a veszteségeket. (Budapesten a családi házas környékeken már érzik a lakók ennek áldásos hatását: megszűnt a biohulladékok, ágak stb. külön elszállítása.)
