Úgy csökken a bruttó adósság, hogy a nettó nő
A bruttó adósságállomány ugyan némileg csökkent a harmadik negyedévben, az ország nettó eladósodottsága azonban tovább nőtt a tartalékok csökkenésének köszönhetően. A mostani kétmilliárd dolláros kötvénykibocsátás hatása majd az év végi adatokban fog jelentkezni.
Nagyon nagy volt a kereslet az újabb magyar dollárkötvények iránt, ami érthető, hiszen három és fél százalékos hozamfelárat kínáltak az amerikai állampapírokhoz képest. A tízéves futamidő alatt fizetendő kamat így közel 6 százalék, ami jóval magasabb, mint például az augusztusban sebtében visszafizetett IMF-kölcsöné. Ez utóbbinál 2,5 százalék alatt volt, azaz az éves fizetendő kamatkülönbözet kétmilliárd dollárra számolva nagyjából 70 millió dollár, kb. 16 milliárd forint. Ez persze nem sok a stadionépítések sok tízmilliárdos költségéhez képest, rengeteg azonban a Pető Intézetnél, a mozgássérült gyerekek iskolájánál vagy a hajléktalanellátásnál hiányzó százmilliókhoz viszonyítva.
Jól időzítette a kormány a kötvénykibocsátást abból a szempontból, hogy a hatása az eladósodottsági számokban csak az év végén fog jelentkezni. Így a harmadik negyedév végi adatokat nagy sikerként tudta tálalni, mivel a GDP 79,7 százalékára rúgó mutató hosszú idő után ismét 80 százalék alá került. Ennek az oka az IMF-hitel mintegy kétmilliárd eurós hátralékának idő előtt történő visszafizetése, aminek nyomán átmenetileg ténylegesen csökkent a külső adósságállomány. A költségvetés finanszírozásához ezt persze pótolni kellett, ami részben hazai kibocsátással, részben pedig a mostani dollárkötvényekkel történt. Ez utóbbi nyomán jelenleg újra 80 százalék fölé került az eladósodottsági ráta, de hivatalosan csak negyedévenként közlik az adatokat.
A kormányzati sikerpropaganda azért sem indokolt, mert az ország valós pénzügyi helyzetét tükröző mutató, a nettó eladósodottság a harmadik negyedévben is tovább nőtt. Ez az adat az állami pénzügyi eszközök, azaz lényegében a tartalékok összegét levonja a kötelezettségekből, így pontosabb képet ad, és nem túl kedvezőt. A harmadik negyedév végére a bruttó adósságállomány valóban csökkent a fentiekben említettek miatt, az állami pénzeszközök mértéke azonban még jobban esett, 8260 milliárd forintról 7880 milliárdra, azaz három hónap alatt öt százalékkal. Ennek nyomán a nettó eladósodottság a GDP 62,2 százalékára emelkedett, ami több, mint a kormányváltáskor volt. Orbánék tehát nem csupán elköltötték a magánnyugdíjpénztárak vagyonát az adósság elleni harcra hivatkozva, de a tartalékokhoz is hozzányúltak, hogy némi eredményt mutathassanak fel, a nettó eladósodottsági pozíciónk mégsem javult az elmúlt három évben, a bruttó is csak alig.
A tartalékok sok éves mélypontra csökkentek, és ennek veszélyére még egyes kormánytagok is figyelmeztettek. Ez volt az egyik fő oka a dollárkötvény-kibocsátásnak, mivel a jövő év elején újabb külső hitelek törlesztése válik szükségessé, ami a tartalékok terhére már túl veszélyes lenne. Számolni kell azzal is, hogy az amerikai pénzpumpa belátható időn belül csökkenni fog, aminek a mostani pénzbőségre is negatív hatása lesz. Ennek egyenes következményeként a jelenlegi nagyon kedvező finanszírozási lehetőségek szigorodni fognak, azaz a bizonytalanabbnak tartott országok, köztük hazánk rosszabb feltételek mellett juthatnak forrásokhoz.
