Túl vagyunk-e már a mélyponton?
Az unortodox gazdaságpolitika folytatódását ígéri az a reakció, amellyel a Fidesz-kormány a magyar GDP zuhanását fogadta: ahogy Orbán Viktor fogalmazott, minden rendben, óriási sikereket értünk el, csak egy árva mutató gyengébb a többinél. Eközben egyre több tényező utal arra, hogy a recesszió elhúzódásával párhuzamban távolodunk az unió, ezen belül is a régiónk teljesítményének átlagától.
A legenyhébb elemzői megfogalmazások is kiábrándítónak minősítik a magyar gazdaság utolsó negyedévi teljesítményét, a legtöbben a sokkoló jelzőt használják. A tényadatnak még a borúlátó várakozásokat is sikerült alulmúlnia: 2011 utolsó negyedévéhez képest a nemzeti össztermékünk 2,8 százalékkal, emiatt az év egészét tekintve 1,7 százalékkal csökkent, ilyen zuhanásra a válság 2009-es mélypontja óta nem volt példa. Az előjelek figyelmeztetőek voltak, az ipari termelés gyorsuló visszaesése, az export váratlan hanyatlása, a fogyasztás jelentős csökkenése már sejtette, hogy sok jóra nem számíthatunk. Ezzel együtt ekkora esésre senki nem számított, mértéke az idei folyamatokat is jelentősen befolyásolja.
Matolcsyék töretlen optimizmusát és mindent elsöprő sikerpropagandáját azonban a tények ezúttal sem befolyásolták. Az NGM magyarázata szerint a zuhanás oka az unió visszahúzó teljesítménye, valamint az aszály, amely súlyos termeléskiesést okozott. Ettől eltekintve azonban nagyszerű eredményeket értünk el, nőtt a foglalkoztatás, csökkent a munkanélküliség és az eladósodottság, emelkedtek a munkabérek stb. Nehéz mit kezdeni ezekkel a már imamalomként hajtogatott, a valós helyzetet tagadó állításokkal, de nem hagyhatóak szó nélkül. Ténykérdés, hogy az unióban tavaly az összeomlás szélén táncoló görögök, portugálok és ciprusiak után a leggyengébb eredményt produkáltuk, tehát mi húztuk vissza az uniós átlagot és nem fordítva /az EU egésze fél százalékos GDP-csökkenést mutatott/. A régiónkon belül a legrosszabbak voltunk, csak a csehek és a szlovének vannak közel hozzánk, miközben Szlovákia, Lengyelország és a balti államok növekedtek.
Érdekes a mezőgazdaságra történt hivatkozás. Az tény, hogy az aszály visszavetette a teljesítményt, ennek a hatása mintegy 0,8-0,9 százalék volt a GDP-re. A szárazság azonban az egész térséget sújtotta, nemcsak minket, a hatása máshol is érződött. Érdekes módon a 2011-es 1,4 százalékos GDP-bővülésünkben kulcsszerepe volt a kivételesen jó, 2010-hez képest 30 százalékos növekedést mutató agrártermelésnek, ami csaknem egy százalékkal dobta meg az össztermékünket, azaz ugyanolyan arányban, mint amennyivel most kurtította. Akkor azonban Orbánék nem az időjárást dicsértek, hanem magukat.
Matolcsyék szót sem ejtenek az ipari termelés csökkenéséről, a kivitel stagnálásáról, a beruházások mélyrepüléséről, a kiskereskedelmi forgalom csökkenéséről stb. A béremelést sikerként feltüntetniük egyszerűen nevetséges, mikor a reáljövedelmek 3-4 százalékkal csökkentek. A foglalkoztatás emelkedéséről maguk is tudják, hogy statisztikai trükközés eredménye, főként az inproduktív, a büdzsét csak terhelő közmunkának köszönhető. Logikai bukfenc érvelésükben, hogy a zuhanó GDP ellenére egyre többen dolgoznak: ennyire csökkenne a termelékenységünk? A valós adatok természetesen megfelelnek a teljesítmény mutatóknak: az alkalmazottak száma tavaly egész évben trendszerűen csökkent, a munkanélkülieké – az NGM állításával szemben – növekedett.
