Trükközik a kormány az energiaárakkal
Júliustól annak ellenére emelkednek nálunk a lakossági energiaárak, hogy valójában - az üzemanyagok kivételével - valamennyinek csökkennie kellene. A hivatalos magyarázatok egyáltalán nem meggyőzőek, a nyilvánosságra került adatok alapján az árkalkulációk nem stimmelnek. A valódi ok hírek szerint az, hogy háttéralkuk köttettek a kormány és az energiaszolgáltatók között.
Július elsejétől mindannyian a zsebünkhöz kaphatunk: havi kiadásaink több ezer forinttal is növekedhetnek annak nyomán, hogy minden energia hordozó fogyasztói ára emelkedni fog. A legnagyobb mértékű növekedés, literenként csaknem 20 forint az üzemanyagoknál várható, de a lakossági gázár is négy, az áramár pedig megyéktől függően 5-10 százalékkal nő.
Hivatalosan ezt elsősorban a költségvetési kiigazítás részeként elfogadott ÁFA és jövedéki adóemeléssel indokolják, pedig ezekből még nem következne az általános drágulás, sőt ellenkezőleg. Valójában a háttérben olyan megegyezések állnak, amelyek az állam és a szolgáltatók bevételeit egyaránt növelik, ennek számláját pedig a fogyasztók állják.
Üzemanyagok - növekvő adók, világpiaci hatások
A legtisztább a kép az üzemanyagok esetében, ahol már régóta nincsenek hatósági árak, a mozgások lényegében a meghatározó piaci szereplő, a Mol döntésétől függnek. Az árképzés rendszere itt nagyjából áttekinthető, attól eltekintve, hogy a Mol belső kalkulációi üzleti titoknak minősülnek, így gyakran nem látni a logikát abban, miért emeli vagy csökkenti néhány forinttal az árat akkor, amikor a világpiacon éppen ellenkező irányú változás látható.
A profitnövelő manipulációra tehát bőven nyílik lehetőség, ezzel együtt az ármozgás alapvetően a nemzetközi trendeket követi. A mindenkori kormánynak ebbe beleszólása nincs, legfeljebb közvetve azzal, hogy elősegíti az olajcég vezetésének bebetonozását.
Törvényszerű tehát, hogy a forgalmi és jövedéki adó automatikusan emeli a benzin árát. A pech az, hogy a kőolaj világpiaci ára hónapok óta stabilan emelkedik, az év elejei 40 dollár körüliről mintegy 70 dollárra. Ezt csak némiképp ellensúlyozza, hogy közben a forint is erősödött az amerikai valutához képest. Mindezek együttes hatásaként a benzin a fél évvel ezelőtti 230-240 forintos szintről mostanra 290 fölé drágult, július elsejétől pedig további közel 20 forinttal emelkedik. A gázolajnál az eddigi növekedés valamivel alacsonyabb volt, de a most következő drágulás hasonló mértékű lesz. A magas árnak senki sem örül, de legalább elmondhatjuk, hogy értjük, miért történik.
Gázár - anomália
Más viszont a helyzet a többi lakossági energiával. A gázár júliustól az ÁFA-növekedésnek megfelelően emelkedik, pedig - mint ezt néhány héttel ezelőtt megírtuk - minimum tíz százalékkal csökkenhetne. A világpiaci ár ugyanis a tavalyihoz viszonyítva a jövő hónaptól csaknem a felére esik, és ha a nyilvános árképzési rendszer valamennyi költségelemét, a forint árfolyamát és az adóváltozást egyaránt figyelembe vesszük, akkor is legalább a fenti csökkenés lenne indokolt.
Tudjuk persze, hogy az államnak most kell kompenzálnia a nagykereskedő E.ON felé azt a veszteséget, amelyet a korábbi, a nagy világpiaci árugrást nem tükröző hatósági árak okoztak. Ennek összegét a felek 60 milliárd forintban állapították meg, amelyet a hivatalos bejelentés szerint 2010 végéig kap meg a német cég. A baj csak az, hogy a mi kalkulációnk szerint a számok nem stimmelnek. Először is furcsa, hogy az E.ON az eredeti, százmilliárd feletti követelésének a felét egyszerűen elengedte. A multicégeket ismerve ez nem jellemző, ráadásul az elmúlt másfél év beszerzési árainak alakulását a fogyasztói árakkal összevetve inkább a százmilliárdos nagyságrendhez jutunk.
Hasonló anomáliát látunk, ha a júliustól kezdődő időszak árait számítjuk végig. Egyik oldalról a beszerzési költségeket, az árképzés többi elemét és az árfolyamok alakulását, másik oldalról pedig a fogyasztást és a nettó fogyasztói árat figyelembe véve matematikailag arra jutunk, hogy a 60 milliárdot már őszig törleszteni lehet. Ebből következően vagy a hivatalosan elismerthez képest a valós kompenzáció jóval magasabb, vagy a költségvetés jut jelentős többletbevételhez. Ez utóbbi nem feltétlenül lenne nagy baj, csak legalább tudnánk, mi az igazság.
Áramár - maszatolás
Ez a megállapítás az elektromos áram árára is vonatkozik. Az egyetlen érthető momentum az, hogy a piac liberalizálása nyomán az árak régiónként eltérően alakulnak. De miért kell emelkedniük? Itt az állami tulajdonú MVM a nagykereskedő, így a nem piaci árakból adódó esetleges kompenzáció szóba se jöhet, nemzetközi áramtőzsdéken pedig nagymértékű az áresés, a külföldi beszerzés tehát olcsóbbá vált. Ha a hazai termelést nézzük, a 38 százalékos arányt képviselő Paks költségei nem csökkentek, az ezt megközelítő részesedésű gázturbinás erőműveké viszont jelentősen. Összességében 5-10 százalék közötti nagykereskedelmi árenyhítésre mód lenne, ami ellensúlyozhatná a forgalmi adó emelkedését.
De nem ez történik. Az MVM ára marad, a regionális monopóliumot élvező szolgáltatók pedig nem csupán az ÁFÁ-t, de saját költségeik /vagy profitjuk/ növekedését is a fogyasztókra hárítják. Az MVM többletbevétele a büdzsé helyzetét javítja, és egyes hírek szerint annak jó részét az állam a távhő árának csökkentésére fordítja. Ha ez így van, logikus a kérdés, miért kell az egész lakosságnak egy kiválasztott fogyasztói réteget támogatnia? Lehet, hogy ez indokolt, de akkor a maszatolás helyett inkább érthető magyarázatot kellene adni.
