Tarlós takarít

Az Alstom-megállapodást – vágja rá Tarlós István kérdésünkre: mit tart az elmúlt tizenegy hónap legnagyobb sikerének.

S hogy hol ütközött falakba?

– A politikai kötődés és a pragmatizmus összehangolása a vártnál jobban akadozik – hangzik a felelet, amúgy tarlósosan.
Megfejtjük ezt is, de előbb lássuk a Zöld könyv által sorolt eredményeket.

Miképp azt a kampányban ígérte, megválasztása után a főpolgármester gyökeresen új városüzemeltetési modellt vezetett be. Két új részvénytársaságot hoztak létre: a közszolgáltatási feladatokat végző cégek fölé a tulajdonos főváros érdekeit képviselő Budapesti Városüzemeltetési Központ Zrt.-t (BVK), a közlekedéssel kapcsolatos feladatok összehangolására, irányítására pedig a Budapesti Közlekedési Központ Zrt.-t (BKK). Utóbbi egyelőre féllábú óriás: megrendelőként az új személyszállítási törvény híján még nem léphet fel.

A cégek irányító testületeiben az ellenzéknek is adtak helyeket, s mindkét holding felügyelőbizottságának élére Kovács Árpád, az ÁSZ volt elnöke került. Az új struktúrában – a zöld beszámoló szerint – elvégezték a korábbi kétes szerződések felülvizsgálatát, elzárták a „pénzcsapokat”, így a cégcsoport szintjén 4,5-5 milliárd forintot spóroltak.

A Zöld könyv a ciklus eddig talán legjelentősebb eredményének tartja a 4-es metró járműszállítási projektjét, illetve annak újratárgyalását. Vagyis, hogy „szigorú feltételek mellett megállapodást írtunk alá a szállító Alstom céggel azzal a kikötéssel, hogy amennyiben nem tud határidőre típusengedélyt szerezni, új pályázatot írnak ki. Az általunk kötött megállapodás – az előzővel ellentétben – lehetővé teszi, hogy 2014-ben átadjuk az ország legnagyobb beruházását a budapestieknek”.

Szintúgy a legek között kapott helyet a kormányrendelet, amelynek alapján a BKV megszabadul 78 milliárdos adósságállománytól. Merthogy a kabinet döntése szerint az állam átvállalná. Fogós kérdés: ha ebben a főváros továbbra is bízik, miért nyilatkozta Tarlós nemrég, hogy ha az adósságot „korábbi elhatározása és akarata ellenére a kormány nem tudná átvállalni, ezt a főváros vezetése megértéssel fogadná”?

A rendteremtést Tarlósék nemcsak a városüzemeltetés és a finanszírozás, de a közterületek megtisztítása kapcsán is célul tűzték ki. Miközben a vezetés azt hangsúlyozza, hogy visszaadták a budapestieknek az aluljárókat, a hajléktalanoknak munkalehetőséget és szállást biztosítva, s 400 millió forintból három új szállót alakítanak ki, a kritikusok nehezményezik, hogy a főpolgármester immár „hajléktalanbűnözésről” beszél, s figyelmen kívül hagyja Szabó Máté ombudsman állásfoglalását. A jogőr arra hívta fel a Fővárosi Közgyűlést, hogy vonja vissza azt a rendeletét, amelyben szabálysértéssé nyilvánította az életvitelszerű közterületi tartózkodást.

– A Zöld könyv PR-fogás – mondja Kaltenbach Jenő, az LMP fővárosi frakcióvezetője. – Inkább szándékok, mintsem eredmények katalógusa. A szervezeti intézkedések megítélése korai, pár hónap telt el csupán, egyelőre lehetetlen megmondani, hogy egy újabb lépcső – a holdingok beiktatása a főváros és a cégek közé – segíti-e az átláthatóságot, növeli-e a hatékonyságot.

A politikus szerint bár az ellenőrző testületekben valóban kapott helyeket az ellenzék, nincsenek naprakész információik a folyamatokról. Ráadásul amit nyertek a réven, elveszítették a vámon: az új szabályok szerint rendes közgyűlések előtt immár csupán négy napjuk van az előterjesztések megismerésére – átlag egy-kétezer oldalnyi, különféle szakszöveg átböngészésére.

Kaltenbach úgy véli, a rendpárti mentalitás a városvezetés döntési mechanizmusát is jellemzi: gyors, látványos és látszólagos változásokat előidéző intézkedéseket hoznak – mint például a hajléktalanokkal kapcsolatban –, az aprómunkára, a szakmai részletekre nem vevők.

– Durva megszorításokra hajlamosak azokon a területeken – kultúra, oktatás, szociális ügyek –, amelyek nem érdeklik őket. Ezek háttérbe szorítása városüzemeltetés, és nem várospolitika. Egy majd kétmilliós metropoliszt nem lehet egy gyárhoz hasonlóan vezetni. Sokat elárul a városvezetés szándékairól az, hogyan bánik az elesettekkel. Az ellenük való fellépés populista célokra kiváló, hiszen például a hajléktalanok vagy a civil kulturális intézmények (art mozik, Tűzraktér-jellegű kulturális központok) nem tudják érdemben befolyásolni a róluk hozott döntéseket, viszont remek bűnbakok. A hajléktalanproblémára háromszáz új hely nem megoldás, legalább ezer kellene. Okosabb volna a lakáspolitikát újragondolni.

– Tarlóst a hajléktalanellátással kapcsolatban csak az érdekli, ami szem előtt van – mondja Horváth Csaba, az MSZP budapesti képviselőcsoportjának vezetője. – Nem fekszenek az aluljárókban, nincs probléma. Pedig csak annyi történt, hogy kijjebb szorította őket, a külső kerületekbe. Felületi kezelés helyett a fővárosnak korábban voltak jó megoldásai. Nyolcvanezer díjhátralékos család kapott eddig összesen 150 millió forintos rezsitámogatást. Ehhez a különféle közműcégek még 650 millióval hozzájárultak. Az önkormányzat azonban mostantól nem ad több pénzt. Erre a cégek is kiszálltak. Pedig a rendszer sokakat mentett meg, miképp a hajléktalanoknak is valódi perspektíva lenne egy lakbér-támogatási rendszer.

– Augiász istállóját hagyták ránk! – reagál Tarlós. – Húsz év alatt szinte semmi sem történt a hajléktalanellátásban, és most rajtunk kérik számon, miért nem oldottunk meg mindent tizenegy hónap alatt. Húsz év után is aluljárókban laktak a hajléktalanok! Egyelőre azokon tudunk segíteni, akik az utcán vannak. Az állam húsz éve kivonult a lakáspiacról, az önkormányzatok eladták bérlakásaikat. A főváros eladósodott, de legyen lakbértámogatás, oldjuk meg a metróügyet, finanszírozzuk a BKV-t. Jobban tennék, ha hallgatnának!
Apropó, BKV. Horváth Csaba váltig állítja: az általa még az előző kormánnyal tető alá hozott megállapodás garantálta, hogy a vállalat üzemszerűen működjön, ne termelje újra a veszteséget, és még évi húszmilliárd is jusson fejlesztésekre.

– Tarlós meg sem próbálta ezt betartatni az új kormánnyal!
Talán, mert ők már teljesen új koncepcióban gondolkodtak.

– Ezt nem tudhatjuk, mert nem is tárgyaltak az előző kormány által kötött vállalásokról. Az viszont biztos, hogy a BKV nagy slamasztikába kerül, ha a személyszállítási törvény mostani tervezetét elfogadják. Abban ugyanis az szerepel, hogy az állam ezentúl nem támogatja a hat év alattiak ingyenes utazását (eddig sem annyit adott, amennyit kellett volna). Akkor pedig a főváros eldöntheti, hogy ezután a szülők fizetnek, vagy Budapest.
Kérdésünkre Tarlós cáfolta, hogy hallott volna efféle tervről. Egyelőre annyi bizonyos, hogy a főváros szerint a BKV-n a Nemzeti Közlekedési Holding létrejötte segítene. Minimálisan a MÁV-val duóban szeretnének közös jegy- és menetrendrendszert kialakítani, még jobb volna, ha a Volán is beszállna. Így a párhuzamosságok kiküszöbölésével növelnék a hatékonyságot, végső soron csökkennének a költségek, egységes lenne a finanszírozás. Ám a szupervállalat felállítását egyelőre hiába várja a főváros. Tarlósék nemcsak a BKV ügyében maradtak bizonytalanságban, de – állításuk szerint – még azt sem tudják, mikor várható döntés a holding felállításáról.

Új törvényekre és Orbán Viktor-i fejbólintásokra várva persze nehezen tud tervezni a főváros. S a megoldott problémák is újakat fialnak. Hiába vagyunk túl egy többkörös, izzadságszagú Alstom-megállapodáson, a Siemensszel is tárgyalások várhatók, igaz, más a nagyságrend. Ha ugyanis az Alstom-metrókocsik késnek, ahogy azt már három éve teszik, a Siemens is csúszni fog az automatika és a biztonsági berendezések beszerelésével. S miért mégis a fővároson vernék el a port?

Tarlós szerint a szerződéseket látva nem evidens,hogy az Alstomnál van Siemens-ügyben keresgélnivalójuk. Ami a főpolgármester szerint elvileg még a metróátadás időpontját is veszélyeztetheti.

– Alstom-kérdésben Tarlós a maga által generált probléma megoldását adja el sikerként – állítja Horváth Csaba. – Hiszen az előző ciklusban a fővárosi Fidesz ahol csak lehet, fúrta a 4-es metró projektjét, így aztán nem meglepő, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság, érezvén a politikai széljárás változását, nem adott engedélyt az új szerelvényeknek. A Fidesz most rájött: addig játszottak, amíg majdnem bedőlt az egész projekt, ugrott a sokmilliárdos uniós támogatás. Az Alstom szerelvényenként pár milliós javítást végzett – ha ennyibe került, nem lehetett akkora a baj!
– Nem tudom, Horváth Csaba honnan tudja, mennyibe kerül az átépítés, kételkedem az információiban, amióta azt mondta, lehetséges az ingyenes tömegközlekedés, és már „rendbe tette” a BKV-t – így Tarlós. – Megrendelőként a főváros nem lát bele a hatóság és az Alstom közötti vitába. De a felvetés ab ovo értelmetlen. Ezeket az előnytelen szerződéseket két ciklussal ezelőtt kötötték, a metrókocsiknak három éve futniuk kéne. Akkor hogyan kreálhattam volna a problémát én az elmúlt kilenc hónapban?

Mindenestre a főpolgármester ciklusának egyik céljául a 4-es metró első szakaszának (nyilván szerelvényekkel együtt való) átadását tűzte ki. Emellett sikerkritérium a BKV finanszírozásának megoldása, általános rend a közterületeken, a római-parti árvízvédelmi mű megépítése és a Széll Kálmán tér átalakítása. Elkél hát a kormányzati segítség.

S e szempontból érdekes Tarlós kijelentése a politikai kötődés és a pragmatizmus összehangolásáról. Mert bár a főpolgármester általában tagadja, hogy jelentős ellentétek vannak közte és a Fidesz között, egyre-másra találja magát konfliktusban narancsos politikusokkal. Rogán Antallal például a Belváros által részben elhappolt iparűzési és idegenforgalmi adó miatt, Láng Zsolttal a fonódó villamosok kapcsán akasztott bajszot, korántsem puszipajtások Pesti Imrével, a fővárosi kormányhivatal vezetőjével, a nemrég megalakult Budapesti Önkormányzatok Szövetségét (BÖSZ) pedig a városvezér nemes egyszerűséggel legittegyletezte. Az ellenszenv érthető. A BÖSZ célkitűzései között szerepel a kerületek jobb érdekérvényesítése, megerősítése, amit Tarlós ellenez. Vélhetően valóban pragmatikus, városüzemeltetési szempontok miatt javasolja bizonyos feladatok – például a városrendezés, a parkoltatás, a közlekedésszervezés, a közterület-gazdálkodás – fővárosi szintre emelését. Míg a BÖSZ-ös polgármesterek, akik közül 14 parlamenti képviselő, a mostani erőfitogtatás révén akarnak erősödni. Pokorni, Rogán álmaiban vélhetően látta már magát Tarlós székében.

– A fővárossal – rendszerelvűség alapján – új úton indultunk el, ezt kell követni – mondja a főpolgármester. – Fontos a demokrácia, a szubszidiaritás, van sok helyben intézendő feladat, kellenek tehát a kerületek. Vannak viszont olyan feladatok és az ellátásukhoz szükséges jogosítványok, amelyeknek az egységes kezelése híján széteshet a főváros.
A torzsalkodás egyelőre tart, olyannyira, hogy az önkormányzati törvényből kikerültek a fővárosról szóló részek, és később önálló Budapest-törvényben szabályozzák majd a fővárosi és a kerületi önkormányzatok viszonyát.

A főpolgármester és befolyásos fideszes csoportok viszonyát tovább színezi, hogy városházi pletykák szerint Tarlós – például Atkári János kinevezése révén – kitartóan védelmezi a húsosfazekat az abból korábban gond nélkül lakmározó csoportoktól.

– Egy biztos: Tarlós nem korrupt – mondja Kaltenbach. – Ám miközben rengeteg energiája megy el arra, hogy megmutassa: nem a Fidesz bábja, kijátsszák őt is. Ahelyett, hogy Budapest érdekében a fideszes politikusok egységesen lépnének föl, egymással vannak elfoglalva. Orbán pedig végül azt tesz, amit akar. Bár örül annak, hogy fideszes a főváros, zavarhatja Tarlós különállása. Ezért bástyázhatta körbe ellenerőkkel, például Pesti Imrével és a BÖSZ-szel. A fideszes belharcok árát a budapestiek fizethetik meg.
– Sokan próbáltak már előre Orbán Viktor fejébe látni, keveseknek sikerült – kommentál Tarlós. – Bízom a miniszterelnök Budapest iránti elkötelezettségében, bízom Kövér Lászlóban, Varga Mihályban, a Fidesz többségében. Nem szoktam kutatni, de biztosan vannak, akiknek nem tetszik a vezetési stílusom, a személyzeti politikám. Nem baj. Budapestért teszem.