Százezrek járnak rosszul - De ki nyer vele?
Bár a nyugdíjrendszer átfogó átalakításáról nem esik szó, úgy tűnik, hogy a kormány tervezett intézkedései alapos változásokat hoznak. A gond az, hogy világos, egységes koncepció helyett konkrét megszorítások sorával szembesülnek az érintettek, miközben erősen kérdéses, hogy a százezreket érzékenyen érintő költséglefaragások egyáltalán hozzák-e a várt költségvetési megtakarítást.
A nyugdíjakkal kapcsolatos, egymást követő kormányzati bejelentések joggal keltik azt a benyomást, hogy a költségvetési szigorítások leginkább az általánostól eltérő nyugdíjat élvezők vagy azt a jövőben kapni szándékozókat sújtják, mintha ők tehetnének leginkább az ország bajairól. Az még érthető és logikus lenne, hogy alaposan átvizsgálják és korrigálják akár a rokkantnyugdíjazás, akár a korengedmények rendszerét, mert egyrészt a hosszútávú finanszírozhatósághoz ez elengedhetetlen, másrészt valóban indokolt kiszűrni az esetleges visszaéléseket és anomáliákat. Ezt azonban normális országokban megfelelően előkészítve, meggyőző érvekkel és tényadatokkal alátámasztva, és természetesen alapos egyeztetésekkel hajtják végre.
Nálunk azonban ehelyett hétről hétre újabb és újabb törvénytervezetek születnek, amelyeknek mintha az lenne a céljuk, hogy sokkolják az érintetteket. Ezeket ráadásul olyan kommentárok kísérik, amelyek hangulatot próbálnak kelteni az érintett rétegekkel szemben, egyedi, kirívó példákra hivatkozva. Ezzel igyekeznek elvonni a figyelmet arról, hogy valójában hiányoznak a tényleges hatástanulmányok, az elvárt eredményeket pedig nem reálisak, nem beszélve a teremtődő szociális konfliktusokról. Az egésznek, akárcsak a Széll Kálmán terv és a konvergenciaprogram számos más elemének rögtönzés jellege van, az egyetlen tetten érhető szándék a kiadások lefaragása.
Kezdődött a folyamat a rokkantnyugdíjakkal. A kormány mindent megalapozó érve az volt, hogy azok aránya indokolatlanul magas, kétszer akkora, mint az uniós átlag. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy nálunk tömegesen csalnak a lusta emberek, és a munka helyett inkább az élősködést választják. Ezt a "hozzáértők" számszerűsítették is, szerintük a csaknem 600 ezer érintettből 220 ezernek a nyugdíját kell felülvizsgálni, és a terv szerint közülük 150 ezer visszatérhet a munkaerőpiacra. Azaz a rokkantnyugdíjasok több mint negyede valójában munkaképes, csak nem akar dolgozni. Ebből az alapállásból logikailag az is következik, hogy csalással jutottak eddig ellátáshoz, azaz az államnak joga van, hogy már megítélt juttatást vegyen vissza.
Az nem kétséges, hogy a rokkantság miatt munkavégzésre alkalmatlannak nyilvánítottak száma nálunk kirívóan magas. Az is igaz viszont, hogy egészségi állapotunkat tekintve az uniós rangsor végén kullogunk, de ez csak az egyik oka a sok rokkantnyugdíjnak. A másik ok vélhetően az, hogy sokan így próbálták elkerülni a munkanélkülivé válást, gyakran a munkáltatójuk ösztönzésére: főleg a korábban nehéz munkát végzők és idősebbek kényszerültek erre a megoldásra. /Valószínű, hogy szimpla csalások is voltak, de ezek aránya minden bizonnyal igen alacsony./ Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy képtelenség tömegesen visszairányítani a munkaerőpiacra azokat, akik onnan nagy többségükben önhibájukon kívül estek ki, és már jó ideje nem dolgoznak. Ugyan ki venne fel már nem fiatal és egészségi gondokkal küzdő embereket, miközben a válság nyomán életerős fiatalok is nehezen találnak munkát? Akik ezt kitalálták, megkérdeztek egyáltalán cégeket arról, ennek mennyi az esélye?
Gyakorlatilag ugyanez a helyzet a korengedményes nyugdíjakkal is. A minisztériumi javaslat szerint minden 57 év alatti nyugdíjastól megvonnák a juttatást, és helyette alacsonyabb összegű szociális ellátást kapna, azt is csak addig, amíg nem kap állásajánlatot. Legyen az bármilyen, el kell fogadnia, különben a segélyt is részben vagy egészében elveszti. Ebben nem csupán az az elképesztő, hogy anyagilag kezelhetetlen helyzetbe hozzák családok tömegeit, mert a munkájuk után törvényesen megkapott nyugellátást elveszik tőlük, ami első ránézésre is alkotmánysértő lépés. Az majdnem ennyire megdöbbentő, minek alapján feltételezik, hogy munkát találnak maguknak? Nagy részük nem jószántából, hanem éppen azért került idő előtt nyugdíjba, mert megszűnt a munkahelye, leépítették stb., és még ez volt a leghumánusabb megoldás. Manapság 50 év felett még az sem igen tud elhelyezkedni, aki most kerül az utcára, hát még az, aki évek óta nem dolgozik!
Külön kategóriát képeznek azok, akiknél mindenhol a világon az életpálya modell része a korábbi nyugdíjba meneteli lehetőség, mint például a fegyveres és rendvédelmi dolgozók. Náluk lehet indokolt a korengedmény mértékének a felülvizsgálata, de az aligha, hogy hatalmi szóval megvonják tőlük ezt a lehetőséget, sőt a már nyugdíjasokat visszahívják a szolgálatba. A végiggondolatlanság itt is nyilvánvaló: a tervek szerint több tízezer volt katonát, rendőrt, tűzoltót stb. kívánnak újra foglalkoztatni, alapvetően irodai munkára, az eddigi nyugdíjuknak megfelelő összegért. Ugyan minek? Hol fognak dolgozni és mit csinálnak? Még a laikusok számára is világos, hogy nem hivatali munkára lenne szükség, hanem az aktívan, például az utcán is mozgósítható állományra. Ráadásul az elképzelés szöges ellentétben áll a kormány azon bejelentett szándékával, hogy csökkenti a bürokráciát és ezzel is kiadást takarít meg.
Arról az apróságról nem is beszélve, hogy ezzel legfeljebb a foglalkoztatási statisztikák javíthatók, költségvetési megtakarítás nem lesz, legfeljebb más jogcímen fizetik ki ugyanazt az összeget. A beígért költségcsökkenés egyébként a korábban említett rokkant, illetve korengedményes nyugdíjak esetében is teljesen irreális. Egyszerű matematika: a rokkantsági juttatások felülvizsgálatától a kormány évi 130 milliárd megtakarítást remél. Ez csak akkor érhető el, ha valóban mind a 220 ezer érintettől megvonják a havi 60 ezer forintos átlagos nyugdíjat, és ők mind el tudnak valahol helyezkedni. Ha nem, vagy marad a nyugdíj, vagy valamilyen más szociális ellátást kapniuk kell. Ugyanez igaz a korengedményesekre is, azaz szó sincs arról, hogy az eddig a nyugdíjukra költött pénz egyszerűen megtakarítható lenne.
A takarékosabb elosztó rendszerekre valóban szükség van, de az már a koncepciótlanság beismerése, hogy ezt kapkodó kiadáscsökkentéssel, a terheket egyoldalúan néhány rétegre helyezve gondolják megvalósítani. Az már egyenesen nevetséges, hogy a foglalkoztatást a gazdaság élénkítése helyett jórészt nyugdíjasok visszahívásával akarják növelni, ha másképpen nem, közmunkával. Ez azért is különös, mert a tavaly átlagosan 120 ezer munkanélkülit foglalkoztató közmunka-keretet az idén harmadával csökkentik, jó lenne tehát tudni, miből akarják fizetni a nyugdíjból visszahívottak több százezres tömegeit. Az is jogos kérdés, végiggondolta-e egyáltalán valaki, milyen szociális katasztrófával fenyeget mindaz, amit most gyorsan végighajszolnak a törvényhozáson?
