Megismétlődhet az I. világháborúhoz vezető erőszakspirál – véli a tőzsde korábbi elnöke

Nagyon hasonló folyamatok előzték meg Ukrajna Oroszország általi lerohanását, mint az I. világháború kirobbanását és még mindig lehetséges, hogy világméretű eszkalálódik a szomszédunkban zajló háború.

2022. március 21., 10:51

Szerző:

Hasonló folyamatok most hasonló helyzetet kezdenek kialakítani, mint 1914-ben, az első világháború küszöbén – mondja Szalay-Berzeviczy Attila a Forbesnak. A Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke és az idén március végén megjelenő A nagy háború százéves nyomában című könyv szerzője szerint olyan szankció nincs, ami kizárólag az oroszoknak fáj, de nem is így kell feltenni a kérdést. A békének ára van, és a béke február 24. óta nem adottság Európában. Szalay-Berzeviczy Attila közgazdász, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke. 2014-ben kezdett el dolgozni a nemzetek legpusztítóbb rivalizálását bemutató, A Nagy Háború Százéves nyomában című angolul és magyarul is megjelenő könyvén, melynek bemutatója március 28-án lesz. 

A könyv fülszövegében az áll, hogy az első világháború tanulságai segíthetnek a harmadik világháború megelőzésében, amelynek fájó aktualitást ad a mű elkészülte után kitört orosz-ukrán háború. A szerző erről így nyilatkozott a Forbesnak: – Soha senki nem azzal a céllal indít háborút, hogy az aztán világháborúvá eszkalálódjon. Az eddig mindkétszer úgy következett be, hogy a támadó fél elszámolja magát: túlértékeli saját képességeit és lehetőségeit, valamint jócskán alulbecsüli az ellenfelét. 1914-ben a Monarchia vezetése Szerbia megtámadásáról, míg a németek a Belgiumon át indított inváziójukról gondolták azt, hogy a túlerejüknek és a fejlettebb fegyverzetüknek köszönhetően az mindösszesen egy villámhadjárat lesz. Tehát az első világháború első fontos tanulsága az volt, hogy egy morális fölényben a hazáját védő haderő a saját potenciáljának a sokszorosára képes, amivel aztán gyorsan elnyeri a világ többi részének szimpátiáját és támogatását. A másik fontos tanulság számomra pedig az lett, amit a második világháború is visszaigazolt, hogy

„egy globális konfliktust nem lehet autokratikus rendszerek hadseregeivel megnyerni. Mindkét világháborút elsősorban azért tudták a nyugati szövetségesek megnyerni, mert kevesebbet hibáztak. Erre pedig azért voltak képesek, mert demokratikus rendszereikben polgári ellenőrzés alá volt a katonai vezetésük rendelve.”

A fékek és ellensúlyok hiányában működő katonai döntéshozatal teljességgel alkalmatlan már rövid távon is felismerni és hatékonyan kezelni a háborúzással járó katonai, politikai, gazdasági és társadalmi kockázatokat – mondja a szerző, hozzátéve, az sem véletlen, hogy agressziót jellemzően ilyen hátterű országok követnek el, amelyek ezért aztán képesek akár világháborúba is sodorni a világot, mielőtt menetrendszerűen beleszaladnak egy nagy vereségbe. Mindezen történelmi tanulságok ellenére

„Putyin mégis belevágott egy újabb háborúba, amiről aztán gyorsan kiderült, hogy a moszkvai vezetés szinte minden ponton elszámolta magát. Ennek következtében most azért izgulhat a világ, hogy az ukrajnai háború ne eszkalálódjon egy újabb globális katonai konfliktussá.”

– Ami az ukrajnai háború kitörését illeti, a nyugati világ vezetői ott hibáztak, hogy 2014-ben, a Krím-félsziget elfoglalásakor nem ismerték fel, hogy az orosz elnöknek rendkívül erős történelmi küldetéstudata van. Éppen ezért stratégiai célkitűzéseinek elérése mindenféle számára rövidtávú negatív következményt és általános racionalitást felülír. Ráadásul hatékony fékek és ellensúlyok hiányában Moszkvában nem akadt olyan erő, amely megkérdőjelezhette volna az ő háborús elképzeléseit – nyilatkozta Szalay-Berzeviczy a lapnak. 

– Pontosan a harmadik világháború kitörésétől való félelem íratta meg velem ezt a könyvet, amire mindvégig a saját békeprojektemként tekintettem – mondja Szalay-Bezeviczy. 

„Arra lettem ugyanis figyelmes, hogy egy képzelt színpadon, igaz más névvel, de nagyjából ugyanazok a szereplők és mozgató rugók kezdtek felsorakozni, akik 1914-ben már egyszer főszerepet játszottak egy világégés kirobbanásában.”

Akkor a Német Birodalom, ma pedig Kína az, amelyik új nagyhatalomként és kihívóként követel magának több helyet a nap alatt – magyarázza a szerző, hozzátéve, hogy az az ambíció sikerre vitele akkor a Brit Birodalom rovására volt lehetséges, ma pedig csak az Egyesült Államok visszaszorításával képzelhető el. A századfordulón az egykor nagyobb tekintélynek örvendő Osztrák-Magyar Monarchia próbálta Szerbia lesöprésével stabilizálni nagyhatalmi státuszát, ma pedig Oroszország próbálja ezt tenni Ukrajna bekebelezésével.

Az orosz-ukrán háború hamradik világháborúvá bővüléséről így vélekedik:

„Bármilyen katonai lépés a NATO részéről, beleértve egy »no fly zone« kiterjesztését is, szinte biztos, hogy egy félelmetes európai katonai konfliktussá eszkalálná a ma még csak Ukrajnára korlátozódó összecsapásokat. A háború kiterjedésének legnagyobb kockázatát abban látom, hogy ha a háború elhúzódik, ami pedig a tévében és a social médián látható szívszorító és gyomorforgató események hatására az amerikai és az európai közvélemény hangulatát a nyílt katonai beavatkozás támogatásának irányába tolja el.”

A szankciók és a nyugati vállalatok kivonulása azonnal éreztették hatásaikat Oroszországban. Nincs ember, akinek az egzisztenciája ne zuhant volna be drasztikusan már most – mondja Szalay-Berzeviczy, hozzátéve, hogy az oroszok sokkal több megpróbáltatást képesek kibírni és elviselni, mint a nyugati lakosság. 

„Ráadásul az emberek döntő többsége csak az orosz állami médiából tájékozódik, ezért a legtöbben valóban azt gondolják, hogy a Nyugat a felelős a kialakult helyzetért, amelyik ellenük manipulálta a testvérnépüket, és ezért az Ukrajna ellen indított katonai akció jó célokat szolgál. Éppen ezért az év vége előtt nem várok olyan kedvező fejleményeket, amelyeket az orosz társadalom kezdeményezne. De még az is lehet, hogy erre akár jó pár évet is várhatunk.”

A magyar gazdaság közeljövőjéről az értéktőzsde korábbi elnöke így vékekedett a gazdasági lapnak: – A pandémia utáni dinamikus gazdasági talpraállás és a keresletet a lerobbant beszállítói láncoknak és a leépült termelői és gyártói kapacitásoknak köszönhetően a kínálati oldal nem volt képes lekövetni. Emiatt az egész világon jelentős inflációs környezet alakult ki, amihez itthon még hozzájött a különböző kormányzati transzferek által tovább stimulált fogyasztás és a gyengülő forint. Így a magas infláció már eddig is egész évre borítékolható volt. 

„Viszont az orosz agresszió a normalizálódás maradék reményét is megölte.”

A brutálisan megugrott nyersanyag- és energiaárak a még tovább gyengülő forinttal párosulva még erősebb inflációt vetítenek előre az év hátralévő részére. És mivel kínálati problémákról van szó, így a jegybank csak a forint erősítésén keresztül tud érdemben a kedvezőtlen folyamat ellen hatni. Ráadásul az elmúlt hetekben a háborúnak köszönhetően olyan nagyot romlottak a magyar gazdaság hosszabb távú növekedési kilátásai, hogy

„ma már azzal is számolnunk kell, hogy 2022 is a recesszió éve lesz.”

(Kiemelt képünk illusztráció: Szalay-Berzeviczy Attila fotóművész és közgazdász A Nagy Háború százéves nyomában - Szarajevótól Versailles-ig című kiállítása a szarajevói városházán a megnyitás után, 2019. június 28-án. MTI/EPA/Fehim Demir)

Állami támogatás, biztonságos befektetési lehetőség, gyermekünk anyagi boldogulását segíti – szülőként ennél több érvre általában nincs is szükségünk egy előtakarékosság elindításához. A Babakötvény pedig mindezeket maradéktalanul meg is adja számunkra, de ennek a terméknek is vannak hátulütői. Melyek ezek és milyen egyéb alternatívákat érdemes még megnéznünk a Babakötvény mellett?