Soros: Túlzott az optimizmus

Soros György szerint a legsúlyosabb pénzügyi válsággal nézünk szembe a második világháború óta. A helyzet hasonlatos a 1930-as évek nagy gazdasági világválságához, illetve a japán ingatlanbuborék 1991-es kipukkanásáéhoz, melyből az ország azóta sem lábalt ki teljesen. Jelentős különbség azonban, hogy ellentétben a japán krach-hal, most az egész világra kiterjed a krízis. Ami pedig a nagy világgazdasági válságtól megkülönbözteti a mostani problémát az az, hogy a pénzügyi rendszert összeomlását ezúttal mesterséges közbeavatkozással megakadályozták.

A beavatkozás sikeres volt: alig egy évvel a Lehman Brothers pénzpiaci cég bedőlése után a pénzpiacok stabilizálódtak, a részvénypiacok felfelé indultak és mintha már a látszódnának a kilábalás jelei. Soros szerint sokan úgy vélik, minden visszaállt a normális kerékvágásba, ám túlzott az optimizmus: a rövid fellendülést újabb erős visszaesés követi 2010-ben vagy 2011-ben. "Ez a krízis különbözik az eddigiektől: véget ért egy korszak" - mondta.

Hamis feltételezések

Az USA szerepe a születő új világrendben leértékelődik. Soros szerint nem szabad elfelejteni, hogy a piac "láthatatlan kezét" a politika szerinte nagyon is látható keze irányítja, mely meghatározza milyen keretek között működhetnek a piaci mechanizmusok. A második világháborút követően kialakult nemzetközi pénzügyi rendszer mentén a középpontban lévő, kemény valutával rendelkező, gazdag országok behozhatatlan előnyre tettek szert a perifériákkal szemben. Az Egyesült Államok állt e sok szálon összekapcsolt gazdasági rendszer élére. Az USA vezérletével hatékony felügyelet nélkül és mind kevesebb korlátozással működött a nemzetközi gazdasági rendszer.

A piacok globalizálódása vonzó volt a nemzetgazdaságok számára, mert a határok lebontása megkönnyítette a pénzáramot. A létrejött globális pénzügyi rendszer azonban ingatag, mert arra a hamis feltételezésre épült, hogy a gazdaságban nincs szükség regulációra. A magyar származású üzletember szerint a globális pénzpiacoknak nemzetek feletti, globális szabályozókra van szükségük. Ezt tető alá hozni azonban nem könnyű: az európai országoknak például nem sikerült egységes szabályok bevezetéséről megegyezni. Soros szerint egy új Bretton Woods-i konferencián kellene lefektetni a bankok és a pénzügyi piacok működésének reguláit.

Nyertesek és vesztesek

Rövid távon minden országot negatívan érint a válság, hosszú távon azonban lesznek nyertesek és vesztesek. Az USA lehet a legnagyobb vesztes, Kína pedig az az az ország, amely a legjobb pozícióban találhatja magát. Az ázsiai ország esetében, mely a legtöbbet profitált a globalizációból, a válság egy kívülről jövő hatás volt, mely legfeljebb az exportkilátásait fenyegette. Amerikát belülről rázta meg a válság. Összeomlott az USA – és a dollár, mint a vezető nemzetközi elszámolási eszköz – vezette, az amerikai fogyasztás által hajtott globális kapitalizmus. Kína válhat a világgazdaság motorjává.

A diktatúra az országban olyan helyzetet teremtett, hogy az emberek egyéni érdekeik mentén, saját kreativitásukkal értéket teremtenek, melyet állam "le tud fölözni" a mesterségesen alacsonyan tartott devizaárfolyam révén. Így képes fenntartani a kívánatos 8%-os gazdasági növekedést. Kína persze kisebb gazdasággal rendelkezik, a világgazdaság tehát lassabban növekszik majd. Ráadásul egy világméretű lassulás vissza is húzhatja gazdaságát. A változás ezzel együtt óriási jelentőségű - hangsúlyozta az üzletember.

Soros szerint megrendült az amerikai hegemónia: az Egyesült Államoknak fel kell adnia korábbi világpolitikai törekvéseit és olyan nemzetközi együttműködés élére kell állnia, amelyben mind Kína, mind a fejlődő országok azonos jogokkal bírnak.