Reformok helyett az uniós pénzeket várjuk

Korábbi állításaiknak gyökeresen ellentmondva a kormányfő és csapata az utóbbi időben egyre többször hangoztatja, hogy a magyar gazdaság és költségvetés helyzete stabil, nincs ok az aggodalomra. Ezt arra használják fel, hogy egyfajta szabadságharcot hirdessenek a nemzetközi pénzintézetekkel, mindenekelőtt az IMF-fel szemben, zászlójukra tűzve a pénzügyi függetlenség illuzórikus és demagóg jelszavát. Természetesen ők sem gondolják komolyan, hogy ez megvalósítható cél, de ezzel egyrészt jó pontokat gyűjthetnek a helyi választások előtt saját szavazótáborukban, másrészt eszközként használják fel a magasabb hiánycél elfogadtatásáért folytatott küzdelmükben. Jellemző módon a stabilitás megteremtését is saját érdemüknek állítják be, mintha az a most elfogadott és az államfő által nagyrészt még alá sem írt 29 pontos csomag eredménye lenne.

A kormánynak az az óriási szerencséje, hogy elődje konszolidált pénzügyi állapotokat és növekedésnek indult gazdaságot hagyott maga után, egyre javuló külső feltételek mellett. Ennek köszönhető, hogy az egymást követő ballépések sem tudták megrendíteni az ország stabilitását, bár a büdzsének és a lakosságnak egyaránt súlyos veszteségeket okoztak. A befektetők büntettek ugyan, de éppen a kedvező mutatók miatt egyelőre nem gondolják, hogy Magyarország ténylegesen komoly gondban lenne, inkább kivárnak, mi fog történni. Ebben az óvatosságban szerepe van a nyári uborkaszezonnak is, a keményebb és tartósabb reakciók szeptember közepe után jöhetnek.

Javul a foglalkoztatás is

A külső bizalmat erősítheti, ha a makroadatok az elkövetkező időszakban is az első félévi trendeket követik. Az ipari termelés az első hat hónapban az előző évhez képest 9 százalékkal nőtt, ráadásul fokozatosan gyorsult: májusban 12, júniusban 15 százalék volt a növekedés. Ennek oka a külpiacok fellendülése nyomán a kivitel példa nélküli bővülése: az első félévben összességében 20, júniusban már 23 százalékkal haladta meg a tavalyit. Miután az import ennél néhány százalékkal kisebb tempóban nőtt, a külkereskedelmi többlet újabb csúcsokat ért el, az első félévben csaknem 3 milliárd eurót ért el! Ez tette lehetővé, hogy az államháztartás pénzügyi mérlege pozitív legyen, azaz nem volt és jelenleg sincs szükségünk külső finanszírozásra, a folyó igényeket a hazai állampapír kibocsátások fedezni tudják.

Szinte visszhang nélkül maradt, hogy másfél éves romlás után a foglalkoztatási adatok is tavasz óta javulnak. A munkanélküliségi ráta júniusban a korábbi 11,7 százalékról jelentősen, 11,1 százalékra esett, és a trend folyamatosan javuló. Az infláció is fokozatosan csökkent, bár a forint gyengülése és az agrártermékek drágulása miatt szakértők szerint átmenetileg kissé emelkedhet. Egyedül a hiány alakulása lóg ki a kedvező jelek sorából, az is a rejtélyes júniusi megugrás miatt, aminek a mélyebb okaira a kormányzati tájékoztatás drasztikus leszűkítése miatt nincs világos magyarázat. Júliusban viszont a büdzsé már a tervezettnél nagyobb többlettel zárt. A legfrissebb adatok alapján az elemzők szerint a GDP növekedése is felgyorsult, és a második negyedévben egy százalék körüli lehetett bővülés. /Csak emlékeztetőül: a Fidesz szakértői a választások idején 2-4 százalékos visszaesésről beszéltek./

Az ellenkezőjét teszik, mint amit mondanak

Az összkép tehát biztató, bár a lakosság ebből egyelőre édeskeveset érez. A reálbérek ugyan az első félévben 4 százalék körül emelkedtek, de a fogyasztás továbbra is csökken, az emberek nagy része a válság alatt felélte a tartalékait. Százezrek helyzetét rontotta a Fidesz politikusainak felelőtlen nyilatkozatai és az IMF-fel és az EU-val kirobbant konfrontáció miatti forintgyengülés, számukra csekély vigasz, hogy ez az exportra termelő cégeknek viszont kedvez. Az ígéretek és a valóság közötti ellentmondások egyike, hogy miközben a kormány hivatalosan a belső fogyasztást akarja ösztönözni és főként arra alapozni a fejlődést, a gyakorlatban ennek pont az ellenkezőjét teszi.

A nehezen megteremtett stabilitás azonban roppant sérülékeny, a kedvező adatok is csalókák, könnyen félrevezethetik az embert. Az kétségtelen, hogy lábalunk ki a válságból és nincsenek finanszírozási problémák sem, ez a trend azonban könnyen megváltozhat. A pénzügyi egyensúly megbillenéséhez elég a nemzetközi környezet hangulati változása, a kockázatkerülés erősödése. Ha ehhez az uniós gazdaságok, főleg Németország megtorpanása járul és kivitelünk visszaesik, máris itt a baj. Az IMF-EU-s védőháló egyelőre mögöttünk van, de már nem sokáig, és felelőtlenség arra alapozni, hogy a jövőben többé már nem lesz szükségünk rá. Legkésőbb 2012-ben eljöhet az igazság pillanata, amikor a tavaly kapott mentőhitelből csaknem 5 milliárd eurót már vissza kell fizetni, és egyelőre közel sem látszik, miből.

Nonszensz

Ha nem újabb kölcsönökből akarjuk, akkor csak a magyar gazdaság fejlődése lehet a forrás. Ezt a célt szolgálná az Új Széchenyi Terv, amelyből azonban nem látszik, miként tudná felpörgetni a gazdaságot. A felsorolt területek és irányok túl általánosak, persze lehet, hogy később konkretizálódnak. Az sem nyújt igazán fogódzót, hogy többnyire 15-20 évre szóló vágyakat fogalmaz meg, szűkmarkúan bánik viszont a belátható, 2-3 éves célokkal. Az igazi baj viszont az, hogy alig esik szó benne azokról az átfogó strukturális átalakításokról, amelyek nélkül a szakértők egybehangzó véleménye szerint nem léphet az ország a fenntartható fejlődés útjára. Jellemző példa, hogy a terv a kiemelten kezelt egészségipartól várja az egész egészségügy problémáinak a megoldását. Ez nonszensz: attól, hogy gyógyfürdőket és egyéb hasonlókat fejlesztünk, semmi nem fog változni az ellátó hálózat működésében, finanszírozásában, a krónikus orvos és nővérhiányban stb.

A másik alapvető gond, hogy a pénzforrásokat az uniós keretek átcsoportosításában jelölik meg. Ez egyrészt nem jelent többletpénzt, másrészt gyökeresen ellentmond a hangoztatott pénzügyi függetlenedési törekvéseknek, hiszen a pénz Brüsszelből jön és az átcsoportosítást is ott kell jóváhagyni. A EU-s apparátusnak pedig könnyen az lehet a benyomása, hogy a szorgalmazott strukturális reformok helyett a többi tagállam zsebéből származó keretekkel próbáljuk fellendíteni a magyar gazdaságot. Tesszük ezt úgy, hogy közben évek óta túlzott deficit miatti eljárás alatt állunk, nagyképűen pénzügyi függetlenségről beszélünk, ráadásul a jövő évi hiánycélt sem akarjuk már tartani. Sok megértést aligha várhatunk Brüsszeltől.