Pokorni tudatosan meghamisítja Petőfit
Én volnék az egyetlen, akit Pokorni úr március 15-i beszéde felháborított? Sajnos még az igen érzékeny fülű Újságíróklub tagjai sem észrevételezték, hogy az említett „ünnepi beszéd” egyike volt a leggonoszabb Petőfi-hamisításoknak.
„Nem fogom elmondani az egész verset – nyugtatta hallgatóit Pokorni –, csak idézek belőle.” Példátlan és tudatos félremagyarázás a Dicsőséges nagyurak című vers olyasféle értelmezése, hogy ismét aktuális lenne az „uj divatu nyakravaló” meg a „vasvilla” használata. Mint történelemtanár ne tudná a szónok, hogy az akkori „dicsőséges nagyurakat” ma nincs kikkel párhuzamba állítani?
Pokorni azzal, hogy elhallgatja a vers befejező sorait, tudatosan meghamisítja annak nagyon is fontos és aktuális mondanivalóját az összefogás szükségességéről:
„Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr’ a
Hazának.”
Aki ma a fentiek helyett az akasztófát tartja emlegetni valónak, bűnt követ el.
Garami Gyula
Debrecen
