Pofátlan módon a profitra törekszenek
Ha igazak a kormányzati fenyegetések, ma fekete napja van a közműcégeknek, a rezsiharc jegyében jönnek az újabb pofonok. Az immár negyedik menetnek a választási propagandán kívül sok értelme nincs, gazdasági indoka még kevésbé. Annyi máris látszik, hogy az adófizetők többet veszíthetnek vele, mint amit a fogyasztók egy része nyerhet.
A Fidesz választási propagandájától messze áll, hogy a gazdaság lényegi kérdéseivel foglalkozzon. A pártnak a választókról alkotott véleményét híven tükrözi, hogy minden egy felettébb primitív és populista üzenet köré épül: a tét a rezsicsökkentés védelme, mert azt a gonosz multik és hazai lakájaik el akarják venni a magyar emberektől. Ezzel az állítással racionális alapon nehéz szembeszállni, mert akkora marhaság, hogy aki elhiszi, arról leperegnek az észérvek, aki pedig nem, azt amúgy is felesleges győzködni, mert átlát a demagógián. Az egész rezsiharcos kommunikáció azt is lehetővé teszi Orbánék számára, hogy kevesebb szó essen az ország tényleges gazdasági helyzetéről és elvonja a figyelmet az igazán fontos dolgokról (például Paksról).
Másodlagos üzenetté fokozódott le az is, hogy „az ország jobban teljesít”, bár igyekeznek előszedni minden mutatót, ami ezt igazolhatná. Ezekkel ugyanis az a baj, hogy az általuk megnyerni célzott közönség számára az adatok még leegyszerűsítve sem igazán érthetők, és ha a sikerpropaganda nem találkozik a személyes tapasztalatokkal, még vissza is üthet. Ezért biztosabb a már bevált panelekkel dolgozni, és lehetőleg kevés konkrétumot mondani és állandóan az elődöket szidni, akik természetesen az utóbbi évek kudarcaiért is felelősek. Ennek legextrémebb példája az volt, amikor az egyik vezető fideszes politikus kijelentette, hogy az elfuserált és totálisan megbukott ócsai lakóparkprojektért is Gyurcsány a felelős.
A jövőképről is alig esik szó, kivéve néhány bombasztikus és nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéretet, mint például a négyszázalékos növekedés és az ötmillió munkavállaló. Ilyen körülmények között még az is háttérbe szorul, hogy az Európai Bizottság legfrissebb jelentése összességében nem fest kedvezőtlen képet a magyar gazdaság középtávú mutatóiról. Az idei és a jövő évre egyaránt kétszázalékos növekedést prognosztizál a hiány három százalékon belül tartása mellett, ami lényegében megegyezik a kormány terveivel. Ez valamivel magasabb az unió átlagánál, viszont elmarad – Szlovénia kivételével – a térségünk országainak várható teljesítményétől. Bár ez okot adhat némi optimizmusra, a választások előtt nem elég ütős érv a Fidesz számára, ők az óvatos racionalitás helyett az érzelmekre és a vakhitre építenek.
Jó példa erre a már említett legújabb rezsicsökkentési elképzelés. Az alaphangot az az állítás adja meg, hogy a gonosz közműcégek még mindig becsapják a magyar embereket, és pofátlan módon a profitra törekszenek. Ennek előszele az a kampány volt, hogy az energiaszolgáltató multik ismét pénzt akarnak kiszivattyúzni az országból, mert van képük osztalékfizetést tervezni. Úgy állították be a fideszes szócsövek, mintha ez közönséges lopás lenne, hogy jönnek ők ahhoz, hogy pénzt vegyenek ki a cégükből. Nosza be is idézték és jól megfenyegették őket, majd megtudják, hol a helyük.
Még mielőtt bárki ostobán tapsolna ehhez, gondolja végig, miről is van szó, méghozzá a saját szemszögéből. Tegyük fel, céget alapít, itthon vagy bárhol, beruház és működtet, majd nyereséget termel, melynek a legnagyobb részét évekig visszaforgatja. Aztán jön egy kormány, amely új adókat talál ki és mesterséges árakat állapít meg, így eltűnik a nyereség vagy annak nagyobbik része, és veszélybe kerül az egész befektetés megtérülése. Logikus lépés, hogy ilyen helyzetben inkább kiveszi a cégből a törvények szerint őt megillető osztalékot, nemhogy benntartsa azt, főleg akkor, ha a kormány bevallottan a kivéreztetésére törekszik, mert olcsón meg akarja vásárolni a céget.
Jogos kérdés: Ön mit tenne ilyenkor? Mosolyogva menne a vágóhídra, vagy megpróbálná menteni a menthetőt? Még egyszerűbb példa: befektetne pénzt értékpapírba, de a kibocsátó egyoldalúan csökkentgetné a kamatot, majd amikor ki akarná venni a hozamot, ami egyáltalán maradhatott, megfenyegetné és tolvajt kiáltana. Nonszensz, ugye? Pedig lényegében ez történik most a megvádolt közműcégekkel az ő szemszögükből nézve. A dolgot színezi, hogy Orbánék a rezsiharcot részben olyan cégek ellen folytatják, amelyek önkormányzati tulajdonban vannak, azaz egyik kezükkel a mi zsebünkből veszik ki azt, amit a másikkal nagyvonalúan adnak.
Ez utóbbi különösen jól látható a negyedik hullám ötleteinél. A fő csökkentési irány az, hogy eltörölnék az alapdíjakat a gáznál, az áramnál és a távfűtésnél. Az első kettőnél ez jelentéktelen, évi 2000, illetve 12000 forintos tétel, a harmadiknál azonban a teljes díj nagyjából negyven százaléka. Ez nem véletlen, mert ebből fedezik a teljes hálózat folyamatos karbantartását, javítását és fejlesztését, és megfelel a valós költségarányoknak. Ha ez a tétel kiesik, a távfűtők egyszerűen működésképtelenné válnak, ha jelentősen lefaragják, tömegével jelentkeznek majd a gyengülő karbantartás miatti problémák.
Ráadásul ezek a cégek többnyire a helyi önkormányzatok kezében vannak, így azok kerülnek nehéz helyzetbe. Ez már az eddigi árlefaragásnál is jelentkezett, és a hőszolgáltatást csak úgy lehetett fenntartani, hogy a kormány évi százmilliárd forinttal kompenzálja az érintetteket, ami kicsit több is annál, mint amennyit veszítettek. A távhőnél tehát fekete-fehéren látszik, hogy a nagy rezsicsökkentés azt jelenti, hogy amit a fogyasztók nyernek, azt az adófizetők állják. A többi közműnél is részben hasonló a helyzet, csak ott nem annyira nyilvánvaló, hogy az árcsökkenés miatt kieső, sok tízmilliárdos költségvetési bevételt az újabb és újabb, ránk kivetett adók és közterhek pótolják. Ne feledjük: az államnak nincs pénze, nem tud ajándékot adni, csak a lakosság és a vállalkozások befizetéseiből gazdálkodhat.
