Pofalla esete a vasúttal

Kínos feltűnést keltett, amikor Ronald Pofallát, a korábbi Merkel-kormány kancelláriaminiszterét, aki az új kabinetbe nem került be, mintegy kárpótlásul az állami vasút, a Deutsche Bahn igazgatóságába jelölték. A német pártok most arról tárgyalnak, hogy vezető politikus csak bizonyos idő után válthasson át a magángazdaságba.

2014. január 14., 08:35

Pofallának, Merkel „szürke eminenciásának” ügye annál nagyobb feltűnést keltett, mivel a Deutsche Bahnra annak pénzügyi gondjai és a munkáját ért gyakori bírálatok miatt amúgy is állandó figyelem irányul. Ráadásul a volt miniszter számára addig nem létező, igen jól fizetett posztot teremtettek volna. A visszhang miatt a kancellár asszony is kivárásra intette volt kulcsemberét, s a CDU vezető politikusai is „szerencsétlennek” minősítették az egyelőre elhalasztott lépést. Persze legalább ilyen szerencsétlen volt Gerhard Schröder volt szociáldemokrata kancellár esete, aki két kormányt is vezetett, és már öt héttel 2005-ös lemondása után leszerződött a Gazprom egy német leányvállalatához, majd többek között a (Magyarországon is érdekelt) svájci Ringier Kiadónál, a Rotschild Banknál, Líbiában és Kínában vállalt tanácsadói szerepet. Ügyét tovább sötétítette, hogy kancellársága utolsó heteiben kormánya egymilliárd dolláros állami hitelgaranciát készült nyújtani a Gazpromnak – bár erről Schröder állítólag nem tudott.

Meddig kelljen várni?

Mindenesetre a Pofalla-ügy után valamennyi parlamenti párt egyetért abban, hogy meg kell szabni, mennyi idő után kamatoztathatja tapasztalatait s még annál is értékesebb kapcsolatrendszerét egy visszavonult vezető politikus. A nagy pártok elvben pártolják, hogy a gazdaságban bizonyított személyekkel erősítsék a magángazdaságot és viszont – de bizonyos határok között. A Zöldek három év szünetet írnának elő, de ilyen hosszú határidőre aligha van remény: a CDU/CSU még a 18 hónapot is soknak tartja – ami például az EU-biztosoknál előírás. Az alkalmasint további viták tárgya lesz, mikor mekkora határidővel lehet új posztot elfoglalni: ha például a német politikusnak módja nyílik vezető tisztséget elnyerni európai intézményeknél, a bizottságban, az Európai Központi Banknál vagy egyebütt, nyilván nem várnak hosszú ideig, amíg a jelölt munkába áll.

A nagyobbik kormánypárt a hírek szerint egyéves „szünetbe” egyezne bele. Nyitott kérdés még, hogy erre jogszabályban kötelezzék-e a lelépő politikusokat, vagy azt erkölcsi kötelességükként szabják meg. A konzervatívok mindenesetre a civilszervezetek vezető posztjaira is érvényesíteni akarják majd az új előírásokat.

Ami a vitát kiváltó Ronald Pofallát illeti: ő a hírek szerint egyelőre nem igazgatósági tagként, hanem kisebb fizetéssel kerülne majd a Deutsche Bahnhoz – hogy azután 1-2 év múlva kinevezzék az eredetileg tervezett, igen jelentős jövedelemmel járó posztra. A magánszektorba váltók ugyanis szívesen érvelnek azzal, hogy – miközben a köz javáért dolgoznak – lényegesen alacsonyabb a jövedelmük, mint amilyet képzettségüknek megfelelően a magángazdaságban élvezhetnének.

További írásokat olvashat Németországról a

www.ger – mania.huhonlapon