Orbánék osztogatási csapdába kerültek

A Fidesz a túl korán elkezdődött választási kampányban ígéretdömpinggel igyekszik válaszolni az ellenzék aktivizálódására és egyes társadalmi csoportok, elsősorban az eddig a saját bázisának tekintett diákok mozgolódásának kommunikációs ellensúlyozására. Minden vezető politikusa arról beszél, hogy 2013 végre a megnyugvás, a kedvező fordulat éve lesz, amikor nőnek a bérek, csökken a rezsi, javul az életminőség, beindul a gazdaság, jön a 13. havi nyugdíj, startol a pedagógusi életpálya-modell stb, egyszóval előttünk a fényes jövő, amelyet legfeljebb csak az a gonosz Bajnai-Gyurcsány páros veszélyeztethet.

A nyilatkozatokból sugárzik az optimizmus, és a korábbi általános, semmitmondó, de szépen hangzó szólamokhoz képest konkrétumok sora hangzik el. Orbánék szemlátomást abban bíznak, hogy az elmúlt két év megszorításai – amelyeket mindeddig tagadtak, most viszont kórusban köszönik meg az áldozathozatalt a népnek – olyan méretű költségvetési korrekciót eredményeztek, hogy az idén már lazíthatnak a gyeplőn és némi osztogatásba kezdhetnek. Ennek az első lépése volt a gáz- és áramárak hatalmi szóval történt csökkentése, aminek a közvetlen költségét ügyesen a szolgáltatókra terhelték, és a büdzsét egyelőre csak részben érinti.

Ez azonban a jelek szerint csak a kezdet, ennél jóval többet ígérnek. Így például további rezsicsökkentő lépéseket, akár 30 százalékos lefaragást, teljesen figyelmen kívül hagyva a valós piaci viszonyokat és a tényleges költségeket. Mivel az érintett szolgáltató cégek árrése néhány százalékos, nyilvánvaló, hogy hatalmas veszteségbe döntik őket, aminek a következményei súlyosak lesznek. A 10 százalékos árcsökkentés nagyjából százmilliárdos bevételkiesést jelent, abból mintegy 25 milliárd az ÁFA miatt az államé. Ha valóban további 20 százalék jön, az ebből származó veszteség már 300 milliárd forint, amiből a szolgáltatóknak 225-öt kellene lenyelniük, a költségvetésnek pedig 75 milliárdot. Az előbbieknél ez már a napi működést lehetetlenítené el, de az utóbbinál is nagyon hiányozna. Értelemszerűen tehát ez legfeljebb átmeneti időszakra szólhatna, és akkor is súlyos károkat okozna, aminek az árát végül úgyis mi fizetnénk meg, ezt érdemes végiggondolnia azoknak, akik fenntartás nélkül örülnek a kormány „ajándékának”.

A rezsicsökkentésnél még lehet úgy tenni, mintha az nem a mi zsebünkre menne, a többi ígéretnél azonban más a helyzet. A 13. havi nyugdíj 220, a pedagógusok béremelése 40 milliárddal terhelné a büdzsét, a diákoknak tett vállalások pedig 30 milliárddal. Ezeknek elvileg lenne fedezete a költségvetési tartalékokból, ha egyébként az összes bevételi terv teljesülne. Azonban alig telt el három hét az évből, máris több kínos ügy csökkenti a bevételeket, egyik sem meglepetés, mert a hozzáértők előre megmondták, teljesíthetetlenek a kormány elképzelései. Az e-útdíjtól erre az évre 75 milliárdot várt a büdzsé, de a kutyafuttában lezavart tender győztese visszalépett, így esélytelen, hogy az év közepére felálljon a rendszer. Ugyanez a helyzet a pénztárgépek online adóhivatali kapcsolatával, egyelőre megsaccolni is nehéz, mikorra valósítható meg. Ez további 60 milliárdos kiesés, ha ehhez hozzátesszük a rezsicsökkentés miatti ÁFA-veszteséget, máris 160 milliárdos várható bevételcsökkenésnél tartunk, szemben a többletkiadási ígéretek csaknem 300 milliárdjával.

A legnagyobb kockázat pedig még hátra van: a tervezettnél alacsonyabb növekedésnek és a forint gyengülésének az esélye. Az elmúlt év utolsó hónapjai a vártnál rosszabbul sikerültek, a recesszió mélyült, és egyelőre nem látszanak a kilábalás jelei. A munkanélküliség nőtt, a versenyszférában a foglalkoztatottság és az új munkahelyek száma tovább csökkent. A felmérések és a szakértői vélemények szerint ez a trend az idén sem fordul meg, legfeljebb a csökkenés mértéke enyhülni fog. Hiú ábránd a belső fogyasztás fellendülésében bízni, a beruházásoknál sem látszik élénkülés, legfeljebb tehát a külpiacokban reménykedhet a gazdaság, az előjelek azonban ott sem igazán kedvezőek.

Aligha lesz tartható a Fidesz reálbér-növekedési ígérete. A minimálbér ugyan 5 százalékkal emelkedik, és nettóban 64 ezer forintra nő, ezzel azonban nem szabadna dicsekedni: a kormányváltáskor bruttó 74 ezer, nettó 60 ezer volt, tehát hiába emelték a bruttó összeget az idén 98 ezerre, a reálértéke 12-13 százalékkal esett vissza 3 év alatt. Az emelés igazi nyertese a költségvetés, a minimálbér teljes közterhe ugyanis 34 ezer forintról 60 ezerre nőtt! /A fideszes vádakkal szemben ezt sokallják Bajnaiék, nem pedig a nettó összeget./

Ami a bérek egészét illeti, a felmérések szerint a cégek ötöde az idén befagyasztja azokat, a többiek is átlagosan csak 3 százalékkal terveznek emelni, a közszférában sem jobb a helyzet, azaz a reálbér-növekedés még a gyakran hangoztatott 3,5 százalékos infláció esetén sem jön össze. Ráadásul a pénzromlás a forint gyengülése miatt ennél nagyobb lehet: a költségvetésben 284 forintos euróárfolyam szerepel, ezzel szemben ennél folyamatosan magasabb, sőt még a kormányfő is gyengülési veszélyeket lát. Ha az MNB-t valóban monetáris lazításra akarják majd felhasználni, a kurzus jóval 300 fölé is ugorhat, de még a legkedvezőbb esetben is 290-300 között fog mozogni.

Ez nem csupán a külső inflációs nyomást növeli, de százmilliárdos nagyságrendben emeli az állam finanszírozási és adósságszolgálati költségeit. Ez utóbbi az idén mintegy 5 milliárd euró, azaz a jelenlegi árfolyamon is 50 milliárd forintos többletkiadást jelent. Orbánék jól érzékelhető csapdahelyzetben vannak: ahhoz, hogy osztogathassanak, fiskális és monetáris lazítási eszközökhöz nyúlnak, ennek azonban olyan negatív következményei lesznek, amelyek nagyban lecsökkentik a mozgásterüket és az ígéretek teljesítésének a lehetőségét. Feltéve persze, ha a hiánycélt tartani akarják, ettől viszont aligha térnek el.