Orbánék nem tudnak vagy nem akarnak számolni
Ugyanaz a baja az utolsó pillanatban bejelentett, nagyarányú költségvetési korrekciónak, mint a győzelmi jelentésként tálalt, a devizahitelesek megsegítését célzó csomagnak: az elhangzott számok sehogy sem stimmelnek. A Fidesz-kormány ezúttal is félrevezetett és blöffölt, hogy kozmetikázni próbálja a pénzügyi hatásokat.
A külső szemlélő számára komikus, nekünk, akiknek a számlát majd fizetnünk kell, tragikus az a felelőtlen kapkodás és hazudozás, ami a jövő évi büdzsé kapcsán hetek óta történik. Kezdődött azzal, hogy a kormány először egy olyan tervezetről döntött, amelyből hiányoztak a számok, ami azért kissé szokatlan az ország pénzügyeit meghatározni hivatott költségvetésnél. Ezután a törvényben rögzített határidőhöz képest nagy késéssel egy olyan anyag került a parlament elé, amelyről minden szakértő azonnal kijelentette, hogy messze áll a realitásoktól és végrehajthatatlan. Tételei nagy részéről még az ellenséges beállítottsággal aligha vádolható PSZÁF is azt írta, hogy véleményezhetetlenek, mert hiányoznak az azokat alátámasztó szakmai hivatkozások és elemzések.
Mindez korántsem hatotta meg a Fideszt, és továbbra is ragaszkodott a leírt fő számokhoz, így például a másfél százalékos növekedéshez, miközben már a saját közgazdász hátországa is stagnálás körüli tényt prognosztizált, valamint a 268 forintos euró árfolyamhoz, holott az már ősz eleje óta stabilan 300-310 között mozog, és mindezek nyomán ahhoz, hogy nem kellenek újabb megszorítások, a hiánycél tartható lesz. Ezzel párhuzamban aztán egymás után jöttek a javaslatok új adónemekről és a meglévők emeléséről, költséglefaragásokról, mindez persze a fideszes retorika szerint nem megszorítás, hanem átalakítás.
320 milliárd lett
Amikor a mellébeszélés már teljesen tarthatatlanná vált, elkezdték adagolni, hogy talán mégis kisebb lesz a növekedés, fél-egy százalékos, de erre elég lesz a tartalék. Azért biztos, ami biztos, a kormány visszakúszott a korábban elátkozott IMF-hez segítséget kérni, az EU-csúcs után hirtelen megvilágosodva pedig Orbán Viktor is kijelentette, hogy jövőre legfeljebb fél százalékkal bővülhet a GDP, ezért át kell írni a költségvetést. Ezt később úgy módosította, hogy a sarokszámokhoz nem kell nyúlni, a részelemek átrendezésével megoldható az egész. Miniszterei 100-150 milliárdos korrekcióról nyilatkoztak, amelyhez forrást kell találni.
Ebből aztán a múlt héten 320 milliárd lett: minimum ennyi fedezet szükséges Matolcsyék szerint az egy százalékkal csökkentett GDP és a 299 forintra belőtt euróárfolyam hatásainak ellensúlyozására, valamint annak a 70 milliárd forintnak a kompenzálására, amellyel a parlamenti módosítások nyomán a kiadási tervezet emelkedett. A baj csak az, hogy ez a 320 milliárd játék a számokkal: döntő része abból jön össze, hogy 200 milliárdnyi tartalékot zárolnak, akárcsak egyes minisztériumi költségelemeket. A valódi egyenlegjavítás csupán 60 milliárd, ebből 50 a magán-nyugdíjpénztárak teljes kivégzéséből, 10 pedig a cigaretta jövedéki adójának újabb növeléséből származik. Ugyanakkor nem látszik a büdzsében például a drasztikus minimálbér-emelést és a nettó bércsökkenést ellensúlyozó bérfejlesztések kompenzációjához szükséges, 50-100 milliárd forint közötti összeg.
"Egymillió családot mentettek meg az adósrabszolgaságtól"
Szintén hiányzik az a kiadási tétel, amely a devizahitelesek megsegítésére a Bankszövetséggel kötött megegyezésből ered. A megállapodást bejelentő Orbán- és Matolcsy-féle beszéd a fideszes retorika ékkövei. A kormányfő nem kevesebbet állított, mint hogy "modernkori istencsapástól sikerült megszabadulni", és "egymillió családot mentettek meg az adósrabszolgaságtól". Kár, hogy az érintettek ebből legfeljebb annyit érzékelnek majd, hogy átmenetileg csökkennek a törlesztési terheik, de öt év múlva már a jelenlegi szint fölé emelkedhetnek. A mentőcsomag kétségtelenül könnyít a terheken és ezzel javít az érintettek helyzetén, de az adósságot azért törleszteni kell, ami a romló gazdasági helyzetben továbbra sem lesz fáklyásmenet.
Főnöke nagyívű mondatait aprópénzre váltva Matolcsy olyan szöveggel rukkolt elő, amelyben egyrészt nem korrekten tájékoztatott a megállapodás részleteiről, másrészt a teljes volumenre és annak megosztására vonatkozó számokból egy sem igaz. Nem felel meg a valóságnak például az az állítása, hogy az adóstól a rögzített árfolyam feletti részt teljes összegében átvállalják a bankok, ahogy az sem, hogy nem kell megfizetni a gyűjtőszámlán halmozódó összeg utáni kamatot. Legyünk megértőek: a csomag a devizahitelesek három kategóriáját érinti, és kissé bonyolultnak tűnő elemekből áll, lehet, hogy elsőre a kormányfő jobbkeze nem értette meg igazán, miről is van szó.
A csomagok tartalma
Az első csomag azoknak szól, akik rendesen vagy csekély késéssel törlesztenek, náluk az árfolyamot a svájci franknál 180, az eurónál 250 forinton rögzítenék 2016-ig. A különbözetből csak a tőketörlesztésre eső rész kerülne a gyűjtőszámlára, a kamatteherre eső részt - ez a különbözet kb.50-60 százaléka az adósok többségénél - a bankok és az állam fele-fele részben átvállalná. Ez öt év alatt mindkettőnek nagyjából 200-200 milliárd költséget jelentene. Második elemként a 3 hónapnál hosszabb fizetési késedelemben lévők hitelét forintosítják és egynegyedét elengedik, azaz a tartozás egy részétől megszabadulnak, viszont a többi kamata nagyjából 2,5-szeresére emelkedik. Az állam ezt kamattámogatással igyekszik csökkenteni, a törlesztésre képtelenek egy részénél pedig az eszközkezelő vásárolhatja meg a lakást. Kalkulációk szerint ez a csomag a kivételek miatt az érintett hitelösszeg kb. felére, 300 milliárd forintra vonatkozhat, azaz a bankok azonnali vesztesége nagyjából 75 milliárd lehet, az államnak pedig 60 milliárdra rúghat 5 év alatt a kiadása.
A harmadik csomag a végtörlesztést szabályozza: január végéig lezárják, a bankok pedig a veszteségeik 30 százalékát - akárcsak az adósságelengedésnél - a bankadóból leírhatják. Így tehát a bankok a becslések szerint 100-120 milliárdot bukhatnak, az állam többletterhe pedig 50-60 milliárd lehet. A kormány arra is kötelezettséget vállalt, hogy a bankadó 2013-tól feleződik, egy évvel később pedig megszűnik, illetve az uniós szabályokhoz igazodik, ha addig EU-szintű, általános bankadózást vezetnének be.
Fejnehéz eloszlás miatt meghaladja a 100 milliárdot
Matolcsy mindezt a konkrét részszámok nélkül úgy összegezte, hogy az adósok 900 milliárd forintnyi tehertől menekülnek meg, ennek kétharmadát a bankszféra, egyharmadát pedig az állam állja. Már első ránézésre látszik, hogy ez köszönő viszonyban sincs a valós számokkal. Ha minden résztételt végigkalkulálunk és összeadunk, öt év alatt mintegy 670-700 milliárd forint jön ki, amelynek több mint felét az állam állja, és akkor még nem beszéltünk a bankadó beígért kivezetéséről. A költségvetésre gyakorolt egyenlegrontó hatás 2016-ig összességében eléri a 400 milliárd forintot, a jövő évre pedig a fejnehéz eloszlás miatt meghaladja a 100 milliárdot. Jó lenne tudni, ez hol szerepel a költségvetési tételek között.
