Orbánék ezzel is szembemennek az unióval
Az EU ma kezdődő csúcsértekezletének egyik fő témája a közös energiapolitika lesz, főként az, miként lehetne az elmúlt években gyorsan növekvő árakat csökkenteni. Aligha meglepő, hogy az unió a realitásokat figyelembe vevő és a fenntartható fejlődést szolgáló úton kíván ebben járni, ellentétben Orbánéknak a mesterségesen lefaragott hatósági árakon alapuló rezsicsökkentési kampányával.
Amikor Barroso elnök néhány napja arról beszélt, hogy az unióban tarthatatlanul magas az energia ára, és ezen feltétlenül változtatni kell, a Fideszhez közeli sajtóban máris megjelentek az első nyilatkozatok arról, hogy lám-lám, már ők is a magyar rezsicsökkentési példát követik. Ez kedvelt hivatkozás fideszes körökben, bizonyítani igyekezve azt az állításukat, hogy mi jól teljesítünk, ők rosszul, a mi unortodox módszereink példaként szolgálnak a hanyatló Nyugat számára. Valójában ez egyetlen esetben sem igaz, sőt többnyire teljesen más irányú lépésekről van szó, amelyek legfeljebb félreértelmezéssel hozhatók kapcsolatba Orbánék intézkedéseivel.
Emlékezzünk például a tranzakciós illetékre, amely régóta napirenden van Brüsszelben, bár döntésig még nem sikerült eljutni. A fideszes propaganda szerint a mi módszerünket próbálják követni, holott az uniós tervezet szerint kizárólag a pénzpiaci ügyleteket, azaz az orbáni felfogás szerinti gátlástalan haszonszerzésre törekvő spekuláns tőkét terhelnék, míg nálunk a lakosság és a cégek mindennapi utalásait, pénzfelvételét stb., ami nyilvánvalóan totálisan más. Ugyanez a helyzet az energiaárak csökkentését célzó programokkal, az itteni rezsicsökkentési őrületnek köze nincs ahhoz, amin az EU fáradozik.
A különbség frappánsan mutatja a Fidesz-kormány és az unió felfogása és hozzáállása közötti hatalmas különbséget. Nálunk a rezsicsökkentés a közvetlen politikai haszonszerzést szolgálja, nem törődve a hosszabb távú negatív következményekkel és az ország valódi érdekeivel. Ennek megfelelően azonnali hatásokra törekszik, és mesterséges eszközzel, a hatósági ár önkényes megállapításával faragja le az árakat, figyelmen kívül hagyva a tényleges költségeket és a piaci körülményeket. Ezzel átmenetileg csökkenti ugyan a lakosság kiadásait, de ellehetetleníti a szolgáltatók működését, veszélyezteti az ellátás biztonságát, egy egész stratégiai ágazatban visszafogja a fejlesztéseket, ezzel a gazdasági növekedési kilátásokat. Ráadásul a vállalkozások számára az árak még nőnek is, ami rontja a versenyképességüket. Az már csak hab a tortán, hogy a minél nagyobb fogyasztást kedvezményezi a legjobban.
Mindezzel szöges ellentétben áll az EU közös energiastratégiája. A legelső különbség az, hogy hosszútávra szól, azaz olyan megoldásokat keres, amelyek messze túlnőnek a pillanatnyi érdekeken. A következő alapvető eltérés, hogy a fenntartható fejlődés igénye áll a középpontban, tehát a felhasználás hatékonyságának növelése a meghatározó szempont. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyrészt csökkenteni kell az energiafogyasztást, másrészt fokozatosan átalakítani a források szerkezetét, egyre inkább a megújulókra helyezve a hangsúlyt.
Ami mindezeken belül az árcsökkenést célzó konkrét lépéseket illeti, a cselekvés két fő irányban halad. Az egyik a közös energiapiac kialakítása, amely magában foglalja az egységes hálózativezeték-rendszer kialakítását, ami lehetővé teszi a tagországok közötti gyorsabb és rugalmasabb forgalmat. Ez önmagában növeli a hatékonyságot, mivel a különböző irányból jövő források mindenki számára közvetlenül elérhetővé válnak és egyenletesebbé, sőt olcsóbbá tehetik az ellátást. Ez az árak közelítését is maga után hozza, valamint lehetővé teszi a közös fellépést az importárak leszorítására is. (Ez ellentmond Orbánék azon törekvésének, hogy a külföldi nagykereskedők kiszorításával a magyar kormány közvetlenül tárgyaljon például az orosz beszállítókkal, és egyedül próbáljon jobb kondíciókat elérni.)
A másik fő irány a felhasználás hatékonyságának növelése, azaz az energiatakarékossági beruházások kiemelt támogatása. Ez olyan programokat jelent, amelyek a gazdaságban a korszerű, takarékos technológiák bevezetését ösztönzik, a lakossági körben pedig az energiakímélő házak építését, a meglévő lakásállomány jobb szigetelését célzó átalakítását segítik. Becslések szerint ezzel 10 éven belül 20-30 százalékos fogyasztáscsökkenés érhető el. (Ezzel szemben nálunk a Fidesz-kormány az amúgy is csekély energiatakarékossági keretösszegeket lefaragta: éves szinten pár milliárd jut erre, miközben a rezsicsökkentés okozta adókiesés mintegy 50 milliárdnyi veszteséget okoz a költségvetésnek. Ha ezt az unió által favorizált takarékossági programokra fordítanánk, néhány év alatt a mostani rezsicsökkenés többszöröse elérhető lenne.)
Nem közvetlenül az árcsökkenést, hanem a hagyományos és környezetkárosító energiahordozóktól való függés enyhítését, valamint a következő nemzedékek érdekét szolgálják a megújuló források részarányát növelni hivatott erőfeszítések. Ez szerves része az uniós energiapolitikának, sőt konkrét célokat tűz ki a tagországok számára. Nos, itt sem azt tesszük, amit kellene: az Orbán-kormány azonnal szinte teljesen leállította az ez irányú projekteket, amelyek azóta sem indultak be teljesen. Ezzel esélyünk sincs arra, hogy 2020-ig a jelenlegi kb. 4 százalékos arányt 13-14 százalékra emeljük, ahogy azt vállaltuk. Állítólag nincs forrás a zöldberuházások ösztönzésére, pedig elég lenne csupán a stadionok építésére és a Kossuth tér átalakítására tervezett, összességében több mint 100 milliárdos összeget azokra fordítani, máris közelebb kerülnénk a mindannyiunk érdekeit szolgáló cél eléréséhez.
