Orbán-csomag: ki jár jól és ki rosszul?
Úgy tűnik, használt a kijózanító és figyelmeztető pofon a Fidesznek, mert a parlamentben ismertetett gazdasági csomag megfelelni látszik a realista elvárásoknak. Az más kérdés, hogy szó nincs benne a fő választási ígéretről, a nagyarányú, azonnali és átfogó adócsökkentésről, amit pedig a tájékozatlan választók tömegei elhittek. Most közülük nagyon sokan bizony keservesen csalódni fognak.
Némi cinizmussal azt is mondhatnánk, hogy jól jött Kósa és Szijjártó urak verbális ámokfutása ahhoz, hogy a kormánypárt a voluntarizmus helyett a pragmatikus utat válassza, bár az nehezen érthető, hogy ehhez miért kellett előbb a mélybe lökni a hazánk iránti bizalmat és jól mérhető károkat okozni az országnak. A Fidesz látványos hátraarca a nyilvános beismerés nélkül is egyértelmű kifejezése annak, hogy finoman szólva félrevezették az embereket az elmúlt időszakban, a választások előtt és után is. A mostani gyors pálfordulást már a gazdasági csomag bejelentése előtt jelezte, hogy miközben néhány napja a Fidesz-vezetők még államcsődöt, a költségvetésben a valóságtól "több nagyságrenddel" eltérő számokat vizionáltak, addig Matolcsy György miniszter hétfőn este egy amerikai tévécsatornának már a GDP 1-1,5 százalékára tehető kiigazítási igényről beszélt, ami köszönő viszonyban sincs a korábbi rémképekkel.
Ezek után biztosra vehető volt, hogy a sebtiben összehozott gazdasági csomag ugyancsak távol lesz a populista ígéretektől és pragmatikus lépéseket tartalmaz majd. A kormányfő által ismertetett 29 pont összességében megfelelt ennek a várakozásnak, amit az is jelzett, hogy csillapodott a pénzpiaci nyugtalanság. A heterogén intézkedés-csomag ugyanakkor nem csupán a piaci elvárásoknak való megfelelést tükrözi, de némi jelzést ad arról is, milyen irányok várhatók a jövőben, kiket akar a kormány jobb helyzetbe hozni és kiknek a terhére. Nézzük a legfontosabb és legtanulságosabb elemeket!
A felső tíz százaléknak kedvez
A legtöbb pont az adórendszerrel foglalkozik, anélkül, hogy mélyebb változtatásokat hajtana végre rajta. Az egységes, egykulcsos jövedelemadó nem nagy újítás, mert már a Bajnai-kormány a jövő évtől az adófizetők 90 százalékának bevezette azt, a különbség számukra annyi, hogy a mértéke egy százalékkal 16 százalékra csökkent. Ezt a kormány két év alatt vezetné be, és ugyanezen idő alatt új elemként megjelenne a családi adózás is, de ennek részletei nem ismertek. Egyidejűleg eltűnne az adójóváírás, azaz a minimálbér is adókötelessé válna.
A módosítás tehát egyértelműen kedvezne az évi 15 millió forintnál többet kereső felső tíz százaléknak, de pénzt venne ki a legalacsonyabb jövedelműek zsebéből, ez utóbbiak jelenleg az adózók több mint harmadát adják. Közülük a gyermeket nevelők valamennyit visszakapnának, de egyelőre homály fedi, mennyit. Nem világos az sem, mi történik az adókedvezményekkel és a másként adózó vagy adómentes juttatásokkal, valamint a különadókkal /forrásadó, kamatadó stb./, ezek ismerete nélkül az összhatás nehezen mérhető fel. Egyelőre annyi látszik, hogy a költségvetés szempontjából a változtatás csaknem nullszaldós, lényegében átcsoportosítás történik az alacsony jövedelműek felől a legmagasabb jövedelműek felé. Szó sem esik arról mi történik például a sokat bírált szuperbruttósítással, marad-e a rendszerben vagy kivezetik onnan.
A közepes cégeknek kedvez
Egyértelműen helyes lépés a nyereségadó 10 százalékos mértékének a kiterjesztése az 50 milliós adóalapról 500 millióra. Ez inkább a sikeres középméretű cégeknek kedvez, a kkv-k döntő többsége vagy kisebb ennél, vagy veszteségesen működik. Jó irány a kisadók egy részének eltörlése is, bár jó lenne tudni, pontosan milyen adónemekről van szó és azok hány vállalkozót és céget érintenek. Ugyancsak üdvözlendő, hogy a beruházásoknál harmadával csökkentik a szükséges engedélyek számát, ez kétségkívül könnyebbség a vállalatok számára. Az Orbán-csomag nem beszél ugyanakkor a legfontosabb követelésről, a munkát terhelő járulékok csökkentéséről, pedig annak lenne valóban érzékelhető élénkítő és munkahelyteremtő hatása. Nincs szó az iparűzési adó sorsáról sem, holott annak eltörlése vagy csökkentése minden vállalkozót azonnal kedvezően érintene. Kimaradt ebből a csomagból az a korábban emlegetett irány, hogy a jövedelemhez kapcsolódó terhekről hangsúlyosan a fogyasztási jellegű adókra tevődik a súlypont.
A legkétségesebb lépésnek a brutális bankadó bevezetése tűnik. Jól hangzik, hogy helyettünk fizessenek inkább a gazdag pénzintézetek és biztosítók, de ne feledjük, a sor végén azoknál is mi állunk, mint betétesek, adósok vagy biztosítottak. Tekintsünk el attól, mennyire reális elképzelés a hátralévő fél évben 200 milliárdot beszedni, figyeljünk inkább arra, milyen válaszlépések várhatók. Naivitás azt hinni, hogy a bankszféra ezt a veszteséget egyszerűen lenyeli, sokkal valószínűbb, hogy annak legnagyobb részét az ügyfelekre továbbterheli. Ezt meg fogjuk érezni a kamatok alakulásában csakúgy, mint a hitelfeltételek szigorításában.
A várható eredmény tehát az lesz, hogy a cégek és magánszemélyek nehezebben és drágábban juthatnak pénzhez, ami aligha élénkíti a gazdaságot és a fogyasztást. Ugyanebbe az irányba hat, hogy korlátozzák a zálogjog alkalmazását az ingatlan hiteleknél, a devizakölcsönöknél meg is szüntetik azt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy nem lehet elárverezni a fizetésképtelen adósok lakását, a látszólag kedvező intézkedések a valóságban megnehezítik és megdrágítják a fizetőképes és korrekt terheket vállaló nagy többség helyzetét és lakáshoz jutását is. Erre előbb-utóbb a kormány is rá fog jönni, borítékolható, hogy módosítani fog a most bejelentett bankadó mértékén.
A gazdagoknak kedvez
A közterheket érintő újdonság, hogy az egyenesági öröklés vagy ajándékozás illetékmentes lesz, beleértve a személyes vagyont és a cégeket is. Ez egyértelműen a gazdagoknak kedvez, mert a nagy többség számára 20 millió forintig az öröklés eddig is tehermentes volt. Az összeghatár eltörlése és a mentesség cégekre való kiterjesztése elsősorban a nagyobb vagyonnal rendelkezőknek jó, az ajándékozás ingyenességével is ők járnak a legjobban. Egyelőre nem tudni, mi lesz a nagy értékű vagyontárgyakra kivetett adókkal, az Orbán-csomag erről nem szól. Ha az eltörölni szándékozott kisadók közé ezek is bekerülnek, a kedvezményezettek köre még világosabbá válik.
A csomag legkeményebb része a közszféra költségeinek lefaragására irányul. Ez üdvözlendő, minden szakértő már régóta sürgeti, kár, hogy a Fidesz ezt mindeddig vehemensen ellenezte, és a volt kormány összes ezirányú lépését szükségtelen népnyúzásnak minősítette. Ezért is örömmel konstatálhatjuk, hogy veszi a bátorságot és most maga teszi meg ezt a lépést. A bértömeg 15 százalékos csökkenése és ehhez pluszban a 120 milliárdos megtakarítás merész cél, az ország és a költségvetés szempontjából valóban elkerülhetetlen szigor. Számolni kell persze azzal, hogy tömeges elbocsátások lehetnek, ráadásul a most elfogadott törvénymódosítás szerint indoklás nélkül, kéthavi pénzzel ki lehet majd rúgni a közszolgákat. Az majd kiderül, ez mennyire lesz politikai tisztogatás, de az biztos, hogy az Orbán-csomag a közszférában dolgozókat érintheti a legsúlyosabban.
Nincs benne semmi hosszútávra szóló
Az egyéb tervezett intézkedések közül valamennyiünket érint a közüzemi díjak befagyasztása. Ez veszélyes látszatlépés, mert a piaci viszonyokba nem lehet büntetlenül beavatkozni, nem gondolhatjuk komolyan, hogy a világpiaci árak megállnak a magyar határnál. Nagy nehezen sikerült leépíteni egy igazságtalan ártámogatási rendszert, vétek lenne most újra belevágni. A szolgáltatókkal lehet tárgyalni, az ő hasznukat lehet csökkenteni, de az igazi tartalék - ahogy erről már mi is többször írtunk - az áttekinthetetlen és a lobbiktól függő árképzési rendszer teljes átalakításában van. Ha az új kormány ezt meglépi, ténylegesen csökkenteni tudja a lakosság terheit. Az más kérdés, hogy azzal nem csupán a költségvetés bevételei csökkennek, de hatalmas, részben hozzá közelálló gazdasági érdekcsoportok is komoly veszteségeket szenvednek el.
Összességében tehát az Orbán-csomag több pozitív, mint negatív elemet tartalmaz, de legfeljebb első lépésnek tekinthető, mivel nincs benne semmi, ami hosszútávra szóló, az alapvető rendszereket érintő reformnak lehetne nevezhető. De ne legyünk túlzóak, a korábbi Fidesz ígéretekhez képest akkora a kontraszt, hogy ennél többet egyelőre nem várhattunk. A lényeg az, hogy folytatódik a külső és belső feltételeknek megfelelő szigorú fiskális politika, a többi pedig vélhetően az év végéig csak-csak kiderül.