Nyilvánosságot a Quaestor VIP-listájának!

Az ügyészség vagy hülyének néz mindenkit, vagy viccelődni akart, amikor közleményében azzal dicsekedett, hogy „intenzív és alaposan megtervezett munka után” őrizetbe vehették a Quaestor fő tulajdonosát. Ezt ki merik jelenteni annak fényében, hogy 17 nap kellett ehhez, miközben már a botrány kirobbanásának pillanatában 150 milliárd forintos csalásról beszélt az MNB képviselője. Vajon mire kellett az ügyészségnek 17 nap a gyanúsításhoz, holott például az Ökotárs alapítványhoz néhány milliós állítólagos elszámolási szabálytalanságok miatt azonnal a TEK vonult ki, minden számítógépet elvittek, a vezetőt pedig bevitték kihallgatásra. Ezzel szemben a 17 nap alatt Tarsoly Csabát ki sem hallgatták, adathordozókat sem foglaltak le, sőt még azt is türelmesen elnézték, hogy egy új közgyűlésen átalakítsák a Quaestor tulajdoni viszonyait, tízmilliárdokat pakoljanak át, és egy büntetett előéletű strómant tegyenek a központi cég élére.

Mi minden más történhetett még ezalatt a bő két hét alatt? Tarsolyék lényegében azt csináltak, amit akartak, azt tüntethettek el, amit akartak, hiszen az öncsőd is álhírnek bizonyult, a csődeljárás hivatalosan állítólag máig nem indult meg. Miért volt ennyire nagyvonalú a nyomozóhatóság? Szerepe volt-e ebben annak, hogy Tarsoly személyi titkárának a barátnője a legfőbb ügyész lánya? Ez önmagában is különös megvilágításba helyezi az érthetetlen késlekedést, és Tarsoly Fidesz-közeli kapcsolatainak újabb jele.

A szabadlábon töltött hosszú idő alkalmat adhatott politikai szereplőket kompromittáló bizonyítékok eltüntetésére is. A KÜM és alárendelt cégei pénzeinek a vonatkozó törvények szellemével ellentétesen a Quaestorhoz csatornázása furcsa összefonódásra utal. Bennfentes pletykák szerint azonban ez nem minden, másoknak is lehetett pénzük a brókercégnél. Ennek tisztázása egyszerű lenne, azt kellene tenni, mint annak idején a Kulcsár-ügyben, ahol nyilvánosságra hozták a neveket, kiknek volt egyedi számlájuk a K+H-nál, akik másoknál magasabb hozamokat kaptak éveken át.

Biztos voltak VIP ügyfelek a Quaestornál is, akik nagyon jól jártak az ottani befektetéseikkel. Lehet hivatkozni a személyiségi jogokra és a titoktartásra, a Kulcsár-ügyben mégis valahogy kiderült az érintettek neve, és a sajtó hónapokig csámcsogott rajta. Most elég lenne azt nyilvánosságra hozni, hogy a közszereplők, politikusok közül kik és mennyit vettek ki a bedőlés előtt közvetlenül a brókercégből, hasonlóan a külügy cégeihez? A politikusok esetében a vagyonbevallás ráadásul nyilvános, azaz ők elvileg nem titkolhatják el befektetett pénzeiket és azok forrását.

Mindezek tisztázása nélkül soha nem derülhet ki, hogyan juthatott idáig a kormány által felettébb kedvezményezett cégcsoport, kik és miért támogathatták. Félő persze, hogy az elmúlt hetekben adatok tűnhettek el, és az eddigi tapasztalatok alapján aligha számíthatunk rá, hogy a hatóságok feltárják a teljes hátteret. Még abban a viszonylag egyszerű kérdésben is teljes a zavar, mikor és ki döntött arról, hogy Szijjártóék még időben kimentsék a pénzüket. Mást mond a miniszter, mást Orbán Viktor, mást a szóvivő és mást Lázár. Ebből az látszik, hogy nem jól egyeztették, hogyan vezessék meg a sajtót, már korábban is többször láttuk, hogy válsághelyzetben zavarba jön a Fidesz kommunikációs gépezete.

A dátumok körüli káosz hitelteleníti az összes magyarázkodást, és arra utal, hogy takargatni igyekeznek a valóságot. Eközben olyasmi is előkerül, ami Tarsoly és a fideszes vezetők szorosabb viszonyát feltételezi. Ott van például a Quaestor-főnök hírek szerint szűk belső körben elhangzott megjegyzése arról: nem lesz gond, Szijjártó majd segít. Ha ez tényleg így volt, vajon mire célzott? Hogy segíthet egy miniszter 150-200 milliárdos hiány eltüntetésében?

Még különösebb az Orbánhoz írott levél, amelynek nem a dátuma a leglényegesebb, hanem maga a ténye. Miért írt Tarsoly közvetlenül a kormányfőhöz? Miért várta, hogy segítsen neki egy a hivatalos bejelentések szerint 150 milliárdos csalás miatti csődhelyzetben? Mire alapozva merte ezt megtenni? Volt már ilyesmire egyáltalán példa bárhol a fejlett világban?

Na és hová tűnt ez a GDP-nk fél százalékát kitevő összeg és a hiányzó többi néhány tízmilliárd? Tényleg ekkora a hiány? A kételyeket alátámasztja, hogy az ügy kirobbanásakor azonnal ennyiről beszélt az MNB elnökhelyettese. Honnan tudta ő, aki egyébként személyesen engedélyezte négy hónapja 70 milliárdnyi kötvény kibocsátását, rögtön ennyire pontosan az összeget? A Buda-Cash esetében például azonnal 100 milliárdos kárt jelentettek be és az MNB 104 milliárdot különített el a kárenyhítésre, most meg azt mondják, 62 milliárd a hiány és 68 milliárd a lefoglalt vagyon, ami fedezetet ad a fokozatos kártalanításra.

Össze-vissza beszélnek, vajon mi az igazság?

A kérdések hosszú sora messze túlmutat magán a brókerbotrányon és a vagyonéhes, gátlástalan brókereken, akik miatt Orbán Viktornak, mint mondta, kinyílik a bicska a zsebében. Az ügyet követők számára viszont inkább attól, hogyan történhetett meg mindez, milyen sajátos kapcsolatok és összefonódások tették lehetővé az évek óta tartó üzelmeket és az egyszerű ügyfelek horribilis összegű megkárosítását, mekkora mindebben az MNB, a kormány, az ügyészség felelőssége? Erről ugyanis mélyen hallgatnak a hivatalos szervek, sőt cinikusan magukat ajnározzák a meghökkentő és gyanút keltő információk sora ellenére.