Nincs mese, jönnek a kínaiak!
Az IMF vezérigazgatója szerint megindult a globális fellendülés, a világgazdaság ismét növekedni kezdett, köszönhetően főként a feltörekvő országok teljesítményének. A legnagyobb húzóerő Kína, amely egybehangzó vélemények szerint a válság legnagyobb nyertese, és rövid időn belül a most kialakuló új gazdasági világrend első számú alakítója lesz.
A legfrissebb adatok szerint a világgazdaság meghatározó országaiban a harmadik negyedévben összességében már valamelyest emelkedett a GDP, a negyedik negyedévben pedig már várhatóan egyértelmű lesz a növekedés. Ezen belül persze jelentősek a különbségek, az amerikai, a japán és a brit gazdaság egyelőre még kis mínuszban van vagy stagnál, a franciák és a németek már lassan felfelé araszolnak. Ezzel szemben a két ázsiai óriás, India és Kína rövid és kismértékű megtorpanás után rohamléptekkel halad tovább: az előbbinél 6,5, az utóbbinál viszont 9 százalékos volt a legutóbbi negyedéves időszakban a GDP növekedés, és a jelek szerint ezt a tempót a jövőben is tartani tudják.
Az IMF vezéréhez hasonlóan a szakértők főként a feltörekvők teljesítményére alapozzák egyre derűlátóbb prognózisaikat, őket tartva a fellendülés húzóerejének és a további fejlődés motorjának. A markánsabban fogalmazó elemzések szerint máris ők formálják a jövőt és meg fogják határozni az elkövetkező évtizedek gazdasági világrendjét. Ennek leglényegesebb eleme az lesz, hogy többé nem hajlandóak alárendelt szerepet játszani, hanem ők akarják megszabni az új játékszabályokat, amire máris számos jel utal. A globális válság a lehető legkedvezőbb hátteret nyújtja számukra az erőviszonyok drasztikus átrendezésének előkészítéséhez, gondoljunk például arra az üzenetértékű lépésre, hogy a legfontosabb egyeztető fórum szerepét a legfejlettebbeket tömörítő G8-aktól a G20 vette át, amelyben már a feltörekvő országok vannak többségben.
Ez utóbbiak közül is kiemelkedik a Föld legnépesebb országa, Kína, amely az elmúlt két évtizedben szédületes fejlődést produkált, és most elérkezettnek tartja az időt ahhoz, hogy ennek eredményét globális szinten az eddigieknél is jobban érvényesítse. A több ezer éves hagyományoknak megfelelően a pekingi vezetés nem kapkod el semmit, lassan, de biztosan halad a céljai felé. Annyit mindenki érzékel, hogy a világot már évek óta elárasztják az olcsó kínai termékek, amelyek fokozatosan egyre több árukategóriára terjednek ki. Ma már nem csupán a textil és könnyűipari cikkek, de a műszaki áruk , PC-alkatrészek stb. egyre növekvő hányada is onnan származik, jelezve, hogy a kínaiak gyorsan fejlődve alkalmazkodnak a változó igényekhez.
A válság kitörése előtt viszonylag kevés szó esett arról, hogy Kína a pénzügyi szférában is mind meghatározóbb befolyáshoz jutott. Elsősorban az óriási külkereskedelmi többletének köszönhető tartalékai elképesztő tempóban nőttek, és mára elérték a 2300 milliárd dollárnyi értéket, amivel messze a legelsők a világon. /Csak összehasonlításképpen: a második helyezett Japán feleennyi, a harmadik Oroszország pedig kb. negyedennyi valutatartalékkal rendelkezik./ Ennek a horribilis, a magyar éves GDP mintegy 13-szorosát kitevő összegnek a kétharmada közvetlenül vagy közvetve dollár alapú értékpapírokban fekszik, ezzel Peking az amerikai kormány legnagyobb külső hitelezője, és egyben a dollár helyzetének egyik legfontosabb támasza.
