Nagyot bukott a Posta a biciklikkel
A Magyar Posta a közbeszerzési döntőbizottsághoz fordult kedden, és azt kérte a testülettől, hogy vizsgálja meg a kerékpár beszerzési tender menetét, a vizsgálat alatt függessze fel a már megkötött szerződést - jelentette be Szűts Ildikó, a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója kedden sajtótájékoztatón, Budapesten. Elmondta: információjuk szerint vélhetően sérült a közbeszerzési eljárás versenysemlegessége, tisztasága.
A hír pikantériája az, hogy a tender már régóta az ellenzéki támadások és a sajtó figyelmének középpontjában állt. A közvélemény drágállotta a biciklinként több mint kétszázezer forintos árat, a Posta pedig védte a mundért, mondván, hogy egy strapabíró bicikli igenis ennyibe kerül, különben is korrekt közbeszerzési eljárás volt és a legjobb ajánlat nyert. A képet aztán több furcsa információ is árnyalta, legutoljára például az, hogy a Posta illetékesei már a tender kiírása előtt egyeztettek a későbbi győztes szállítóval. A Magyar Posta Zrt. egyébként a nemzetközi közbeszerzési eljárás keretében 4.800 kerékpárt, további opciót, illetve öt évre szervizszolgáltatást vásárolt mintegy 1,1 milliárd forint értékben.
A bejelentés külön érdekessége, hogy aki tette, vezérhelyettesként maga is - bár nem közvetlen érintettként - benne lehetett a döntésben, de az előkészítési anyagokat és a szerződést biztosan látta. Hogy miért pont most szerzett információt a döntés tisztaságának megsértéséről, rejtély. E sorok írója nem gondolja, hogy gyökeresen új információkat kaphatott az elmúlt napokban az ügyről, ráadásul Szűts Ildikó azzal is tisztában lehet, hogy mostani lépésével súlyos támadásoknak teszi ki korábbi főnökét, a frissen megválasztott közlekedési és infrastruktúrális minisztert, Szabó Pált. Ez pedig, finoman szólva, nem elegáns. Ha tudott valamit, miért nem mondta korábban? Ha pedig hallgatott, akkor most ennek felelősségét is viselnie kell.
Hogy a beszerzési anomália nem lehetett meglepetés egy tapasztalt postai vezetőnek, azt e sorok írójának személyes tapasztalata is bizonyítja. Még 200-2001-ben tanácsadóként közreműködtem egy nagyszabású projekt vezetésében a Magyar Postánál. Ennek része volt a kapcsolodó számítógépes hálózat kiépítése. Ennek költségkalkulációját a teammel elvégeztük és prezentáltuk az akkor regnáló illetékes igazgatónak. Amikor ő meglátta, hogy a többszáz PC-re darabonként 170 ezer forintot számítottunk, rögtön leszögezte, hogy ez kevés. Nemrég ennyiért szereztünk be egy nagy cégnél gépeket - érveltem. A válasz meglepő volt: ők a legjobbat akarják és azt M. cég tudja szállítani 350 ezer forintos darabáron. Mondta ezt minden közbeszerzés, tárgyalás és verseny előtt. - Higgye el ez a legjobb megoldás - tette hozzá. - Biztos, hogy a legjobb, de kérdés kinek, a Postának biztos nem - feleltem irónikusan. Egy hónap múlva szerződést bontottak velem és az egész projektet leállították.
