Mire számíthatunk a jövő évi büdzsében?
Azzal, hogy a kormány a korábbi éveknél korábban kívánja elfogadtatni a következő évi költségvetést, nagyobb kockázatot vállal az alapfeltételeket rögzítő prognózissal. A világgazdasági, ezen belül is az európai gazdasági folyamatok ma a szokásosnál jóval több bizonytalansági elemet rejtenek, elsősorban azzal, hogy nem látható még be a válságból való kilábalás tempója és mértéke. Az elmúlt hetek adatai azt mutatják, hogy a mélyponton túljutottunk, a lassú növekedés már ebben a negyedévben megkezdődhet, de a szakértők többsége óv a túlzott optimizmustól.
Azt mindenki kedvező jelnek tartja, hogy a vezető gazdaságokban az ipari termelés az előző hónapokhoz képest már felfelé kapaszkodik, az üzleti és lakossági várakozások javulnak, sőt helyenként már a GDP csökkenése is megállt, óvatosságra int azonban, hogy a munkanélküliség tovább nő, a fogyasztás még mindig alacsony szinten áll, az államháztartási hiányok pedig évtizedek óta nem látott mértékre ugrottak, ami az elkövetkező évek kilátásait rontja. Sok elemző számít arra, hogy a veszélyt hordozó tényezők együttese miatt a várva várt fellendülés lassú lesz, sőt esetleg még egy visszaesési periódus várható. Nem véletlen, hogy az előzetes prognózisok egyelőre jelentős, két százalék körüli szórást mutatnak a világgazdaság jövő évi teljesítményét illetően.
Mivel kicsi és exportorientált ország vagyunk, számunkra meghatározó a külső körülmények, elsősorban legfontosabb felvevő piacaink alakulása, valamint a gazdaságunkat befolyásoló multinacionális cégek, bankok helyzete. Ha az optimista forgatókönyvek érvényesülnek, annak kedvező hatásait mi is élvezni fogjuk, ha azonban a borúlátóknak lesz igazuk, az hatványozottan sújthat minket. Mindez a jövő évi büdzsé valamennyi fő számát lényegesen befolyásolja, az ipari termeléstől kezdve a külkereskedelmen és a foglalkoztatáson át a forintárfolyamig és az inflációig.
Információink szerint a kormány inkább a derűlátóbb elemzésekre kívánja alapozni a költségvetést, és a külső feltételek folyamatos javulásával számol. Miután csak a hiány 3,8 százalékos mértékét tekinti alapvetésnek, ebből eredően a vártnál esetleg rosszabb környezet előre nem tervezett szigorító intézkedésekhez vezethet. Ennek esélye annál nagyobb, minél gyorsabban fogadják el a 2010-es tervet. Szeptember végéig ugyanis még nemigen lesz látható, valóban megfordultak-e a nemzetközi trendek, beindult-e a növekedés és milyen tempóban. Legkorábban a harmadik negyedéves adatokból lehet majd tisztább képet kapni, azokat azonban csak november elején publikálják, amikor a jelenlegi menetrend szerint már késő lesz változtatni. A kormány tehát csak abban bízhat, hogy bejönnek az optimista várakozások.
Az biztosra vehető, hogy a költségvetési tervezet fél százalék körüli nemzeti össztermék csökkenéssel fog kalkulálni a jövő évre. Ez az idei 6,5 százalékos visszaeséssel együtt annyit jelent, hogy még abban az esetben is, ha 2011-től 3-4 százalékos növekedést feltételezünk, leghamarabb 2013-ban érjük el a tavaly nyári szintet. Mindebből az következik, hogy a hiány csökkentése az elkövetkező években alapvetően a kiadások lefaragása révén lehetséges, és ennek nagy lépését már jövőre meg kell tenni, a majdani fellendülésből származó többletbevételt pedig a gazdaság fejlesztésére és a régóta esedékes átfogó reformok finanszírozására kell fordítani. Ha nem ez történik, a remélt több százalékos növekedést el is felejthetjük.
Jövőre még az egyensúlyteremtés és a költségvetési stabilitás lesz a prioritás, nagy mozgástér tehát nincs. Figyelmeztető jel, hogy a csökkenő gazdasági teljesítmény és foglalkoztatottság miatt az adó- és járulékbevételek elmaradnak a tervezettől, ráadásul a júliusban életbe lépett tehercsökkentés hatásai még csak mostantól fognak jelentkezni. A bázis tehát alacsonyabb lesz, mint arra számítottak, amit költségcsökkentéssel kell ellensúlyozni. Ez sem lesz egyszerű, mert az önkormányzatoktól tervezett 120 milliárdos elvonást még a szocialisták is bírálják, a MÁV-on sem lesz könnyű 40 milliárdot megspórolni. Ha ezek csak részben teljesülnek, ráadásul januártól belép az új SZJA sávhatár, ami önmagában a GDP fél százalékával csökkenti a jövő évi bevételeket, igencsak kreatív megoldásokra lesz szükség ahhoz, hogy tartható legyen a 3,8 százalékos hiányhatár.
Valamelyest javítja a helyzetet, hogy a javuló pénzügyi helyzet és befektetői hangulat nyomán a felfelé ívelő infláció ellenére tovább csökkenthető az alapkamat. Idén decemberre, ha nem jön közbe semmi, 7-7,5 százalékra eshet, a jövő év végére pedig az elemzők 6-6,5 százalékra számítanak. Ez önmagában több tízmilliárdos könnyítés a büdzsének, és ha a forint árfolyama az euróval szembeni 260-270-es sávon belül lesz, valamint a külső hitelkamatok is kedvezőbben alakulnak, a jövő évi adósságfinanszírozási teher az ideihez képest több százmilliárdos nagyságrendben csökkenhet.
