Mi lehet még Simicska tarsolyában?

Ember legyen a talpán, aki tisztán tud látni a TV2 körül kialakult jogi helyzetben. A tudatosan összekuszált céghálóból és zavaros szerződésrendszerből nem könnyű egyértelműen megállapítani, ki milyen pozíciókhoz jutott, és azok mire jogosítják fel. Borítékolható tehát, hogy elhúzódó pereskedés kezdődik, ami igencsak megnehezítheti a csatorna finanszírozását, holott jelentős veszteséggel működik.

Egyelőre nem világos tehát, ki lesz a győztes ebben a médiaharcban, de ennek nincs is igazán jelentősége. A nézők számára tök mindegy, hogy a háttérbe szorított, egykori kedvenc oligarcha vagy az új kiválasztott potentát kaparintja-e meg a második legnagyobb kereskedelmi csatornát, mennyire lesz az kormánypárti vagy sem. Ennél sokkal fontosabb és a jelenlegi állapotokra jellemzőbb, hogyan alakulhatott ki egyáltalán a mostani kaotikus helyzet. Ebből a szempontból a TV2 botránya egyfajta állatorvosi lova annak, milyen eszközökkel és módszerekkel folyik a Fidesz gátlástalan nyomulása.

A TV2 ügye ugyanis nem most kezdődött, hanem már évekkel ezelőtt, röviddel a 2010-es választások után. Orbán már az elhíresült kötcsei beszédben sem titkolta, hogy két évtizedre szeretne berendezkedni a hatalomba, és egy mindent kézben tartó centrális erőteret akar kiépíteni. Ehhez elengedhetetlen a média jelentős részének megszerzése és kézben tartása. A nézettségi adatok alapján a közmédia ehhez kevés volt, még a Simicska-féle birodalommal együtt sem elég, mindenképpen szükség volt legalább az egyik nagy kereskedelmi tévécsatorna megszerzésére.

Előbb a piacvezető és nyereséges RTL Klubnál próbálkoztak, de nem sikerült megegyezni a német tulajdonossal. Ezután a vastagon veszteséges TV2-re koncentráltak, már három évvel ezelőtt tényként rebesgették, hogy Simicskáék rövidesen birtokon belülre kerülnek. Már akkor titkos megállapodásról és jogi trükkökről beszéltek, amelyek révén a TV2 áttételesen a Simicska-birodalom részévé válik. Amikor a két vezető úgy vette meg az üzemeltető céget, hogy a vételárat lényegében az eladó német tulajdonos hitelezte meg, mindenki tudta, hogy ez csak átmeneti fázis a valódi tulajdonos felé.

A kártyák keverését megzavarta a Simicska és Orbán között kiéleződött ellentét. A kormányfő már nem bízott barátjában és mást akart helyzetbe hozni. Nyilván a Fidesz vezetői tudták, milyen háttérmegállapodások, opciós szerződések stb. kötődtek a TV2-ről, és komoly jogi csapat dolgozhatott azért, hogyan lehet azokon túllépni. A felek igyekeztek egymás eszén túljárni, amiben nagy segítségükre volt a túlbonyolított cégháló és a különböző jogok ide-oda terelése.

A Fidesznek az ominózus székházügy és Kaya Ibrahim óta hatalmas tapasztalata van abban, hogyan lehet nehezen követhető, ügyes jogi lépcsőkön keresztül megszerezni azt, amit akarnak. Ezt a gyakorlatot az utóbbi öt évben tökéletesítették és törvényi szintre emelték. Nem volt hát újdonság olyan kreatív megoldásokat találni, amelyekkel magukhoz köthetnek egy nagy tévécsatornát úgy, hogy az nehezen támadható legyen. Nem számoltak azonban Simicskáékkal, akik a jelek szerint felvették a kesztyűt és visszavágtak.

Hogy ki játszott ki kit, majd elválik, az viszont bizonyos, hogy a háttérben hosszú ideje piszkos játszma folyik. Ebből a szempontból teljesen mindegy, kinek van igaza, a lényeg az, hogy egy fontos médium megszerzéséért korántsem korrekt és kulturált, a módszerekben nem válogató küzdelem folyik Orbán korábbi és jelenlegi bizalmasa között. Az sem mellékes tényező, honnan van egyáltalán pénzük a harcra, mindketten ugyanis állami megbízásokból és jogosítványokból gyarapíthatták vagyonukat, legyen az infrastrukturális beruházás vagy éppen kaszinó üzemeltetés. Közvetve tehát mi, az adófizetők álljuk a számlát a TV2-ért, bárki lesz is a tulajdonos.

Ehhez képest jelentéktelen apróság, hogyan dönt majd a bíróság, és tényleg érvényesíthető-e Simicskáék opciós joga vagy valójában blöffölnek és csak borsot akarnak törni Orbán orra alá. Hasonló a helyzet a hatalmi harc többi frontvonalával is: senki sem hullat könnyeket a 2010-14 között több százmilliárdos állami megbízást kapott Közgépért, amelyet a kegyvesztés nyomán most kivéreztetnek, bár az utcára tett 500 dolgozót sajnáljuk, a sok tízmilliárdos haszon biztos nem az ő zsebükben landolt. Az is kisstílű epizód csupán, hogy az állami földek kiárusítását is a Simicska birodalom által bérelt területekkel kezdik, a baj az, hogy a jelek szerint azokat jórészt a kormánynak tetsző helyi potentátok szerezhetik majd meg.

Az egészben a visszataszító az, hogy így működnek ma nálunk a dolgok, és Orbánék által kiválasztott, jórészt a mi pénzünkből feltőkésített vállalkozói körök szereznek gazdasági pozíciókat, bebetonozva ezzel magukat és a mögöttük állókat. Belső hatalmi harcaik csak annyiban érdekesek nekünk, hogy némileg világossá teszik mentalitásukat, gátlástalan eszközeiket és módszereiket. Kíváncsian várjuk tehát, mi van még Simicskáék tarsolyában, milyen aknákat robbantanak még, mert ne legyen kétségünk, nem a TV2 az egyetlen, ahol meglepetéssel tudnak szolgálni.