Mi a baj az oktatási rendszerrel?

2009-ben 127 ezren jelentkeztek valamilyen főiskolára vagy egyetemre. Ebből közel 95 ezer felvételt is nyert, a többieknek pedig ott van még a pótfelvételi. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy rengeteg szak, amit a felsőoktatásban indítanak, szükségtelen. Ugyanis telített a piac. Másutt, főleg a kétkezi munkáknál (szerelők, ácsok, esztergályosok) nincs elég szakember. A helyzet – úgy tűnik – mégsem változik sokat.

A turizmus és vendéglátás lett magasan a legnépszerűbb szak: több mint ötezren jelentkeztek ide idén. A második helyre a gazdálkodás és menedzsment került (4302 jelentkezővel), a dobogó legalsó fokára pedig a mérnök informatikus került. A mérnöki szakok idén közkedveltek voltak, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy öt különböző mérnöki szak volt az első húsz helyen. Azonban a listához az is hozzátartozik, hogy továbbra is népszerűek olyan szakirányok, amiket nem kéne indítani. Ezek közé tartozik a kommunikáció és médiatudomány. De a különböző gazdasági képzésekre is sokan jelentkeztek idén, közgazdászokkal pedig Dunát lehetne rekeszteni.

Egyetlen olyan embert sem találtunk, aki meg lenne elégedve a felsőoktatással. Sok diák szerint vannak olyan szakok, ahol már kritikus a helyzet. Hatvan főiskolást és egyetemistát kérdeztünk meg annak érdekében, hogy átlássuk ennek a rendszernek az árnyoldalát.

Olyan diákokat kerestünk meg, akik egyetemen vagy főiskolán tanultak, illetve tanulnak. Sokak szerint a helyzet már a katasztrofális szintet közelíti meg, de rengetegen hangoztatták: a felsőoktatás egy jó (nagy) része csak a pénzlehúzásról szól. Ez utóbbin talán nem is lehet meglepődni, hisz Magyarországon a legdrágább a felsőfokú tanulás, főként a bérekhez viszonyítva.

Patt helyzet alakult ki, mivel a diákok általában kispénzű emberek, így többnyire a szülőknek kell állni a költségeket (lakhatás, étel, könyvek, egyéb kiadások). Azonban, ha külső támogatásra nem számíthat a tanuló, akkor bizony el kell mennie dolgozni, ami természetesen a tanulás rovására megy. Így nagyobb a valószínűsége a bukásnak.

Alternatív megoldásnak természetesen ott van a diákhitel, de aki egy kicsit is belegondol, az nem igényli a hallgatóknak kitalált hitelt, hisz senki sem kezdi el szívesen az aktív kereső éveit úgy, hogy törlesztenie kell. Összesen 13 félévet támogat az állam. Ez soknak tűnik, de rengeteg diákkal találkoztunk, akikek több félév van még hátra, mint amennyit meg teljesíteni kell a diplomához.

A másik probléma a megkérdezettek szerint a bolognai-rendszerrel van. Az alapképzésre (BSC) viszonylagosan könnyű bejutni, sőt a teljesítése is egyszerűbb, mint a régi egyetemi vagy főiskolai képzéseknek. A gyakorlatban viszont az a gond, hogy az alapképzéssel nagyon nehéz (vagy inkább lehetetlenség) elhelyezkedni. Ezért van mesterképzés (MSC), de a hátulütője a dolognak, hogy a végzett hallgatóknak alig 10-15 százalék nyer felvételt ide.

„Az egyik híres budapesti egyetem hallgatója vagyok, most másodéves. Akik felettem jártak, mesélték, hogy az alapképzéssel a cégek többsége szóra se méltatta őket. A tudásanyag a régi oktatási rendszerben végzettekhez képest kevés, viszont nem mindenkinek van lehetősége elvégezni a mesterképzést.”

Ezeknek az intézményeknek a célja, hogy sok diák legyen, akik lehetőség szerint minél tovább maradnak, mint hallgatók. Ebből kifolyólag vannak olyan szakok, amire egyáltalán nem lenne szükség, vagy nem ekkora arányban. A kommunikáció és médiatudomány erre az egyik legjobb példa – idén 3007-en jelentkeztek ide.

A médiában azonban így is telített piac van, ráadásul inkább kapcsolatok kellenek, mintsem kiemelkedő tehetség. Ezáltal tömegszámban képzi ki a felsőoktatás az olyan munkanélkülieket, akik belátható időn belül nem tudnak majd elhelyezkedni. Az még említést érdemel, hogy olyan tantárgyakat is oktatnak, amire egyáltalán nincs szükség, ez szaktól független, általános jelenségről beszélünk.

„14 tantárgy egy félév alatt? Körülbelül van öt, amiről tudom, hogy nem teljesen felesleges, mégis mindből le kell vizsgáznom. Vicc ez az egész.”

Lehet, hogy városi legenda, de a megkérdezettek közül mindenki megemlítette a kötelező bukást. Ki van adva a tanárnak, hogy a vizsgázóknak egy bizonyos százalékát meg kell buktatni, sokszor teljesen nevetséges indokok miatt. Az első utóvizsga (UV) még ingyenes, de utána fizetni kell, ami igaz, hogy csak 3000-5000 forint, de ha ezt beszorozzuk a tantárgyak és a diákok számával, akkor már szép summa jön ki a végére.

„Egyébként, ha el is végezzük a sulit, akkor is ott vagyunk ahol a part szakad. Alig vagy egyáltalán nincs is szó a gyakorlati dolgokról.”

Talán ez a legégetőbb probléma. A gyakorlati oktatás hiánya. A cégek és vállalatok előszeretettel alkalmazzák azokat a végzetteket, akik már gyakorlatot is szereztek. Erre találták ki az iskolákban a kötelező gyakorlatot, de pár hónap, vagy maximum fél év egyáltalán nem elég. Sok diák választja emiatt azt, hogy a tanulmányai mellett folyamatosan dolgozik egy olyan vállalatnál, ami a szakmájába vág. Természetesen ez megint csak a tanulás rovására megy, így nagyon nehéz a dolga egy huszonévesnek.

Ujfalusi Zsoltot a

Brokerszamla.huvezető előadóját és traderét kérdeztük az oktatási rendszerről, illetve a saját oktatásukról:

Mi a véleménye a jelenlegi felsőoktatási rendszerről?
Több probléma is adott a jelen helyzetben, de a legfőbb az, hogy ezek az intézmények nem az életre készítik fel a tananyaggal a hallgatókat, a gyakorlati oktatás pedig elenyésző. Az elméleti tudásnak pedig csak a töredékét lehet felhasználni a későbbiekben.

Hogyan lehetne ezen változtatni?
A változás mindenképp meg fog történni, szerintem ez a generációváltással együtt fog bekövetkezni. Az ideális az lenne, ha csak a szakmájukat aktívan gyakorló és egyben oktató tanárok lennének a felsőoktatási rendszerben. Tisztelet a kivételnek, ugyanis jó oktatók most is vannak. A tankönyvszerű lexikális tudás ráerőszakolása a diákokra elfedi a valós gyakorlati alapokon nyugvó ismeretanyagot.

A

Brokerszamla.hu-nak miben más az oktatási rendszere?
Egy szóval: mindenben! Nálunk limitált létszámmal indulnak a tanfolyamok. A tapasztalatunk az, hogy nagy létszámmal nem lehet mindenkire figyelni, ha lemarad valaki az anyaggal, akkor a későbbieket nem fogja megérteni. Továbbá a gyakorlat-centrikus oktatás, ami azt takarja, hogy a tőzsdei kereskedésekhez szükséges alapszintű számítógépes ismerettől kezdve a bonyolultabb tranzakciók kivitelezéséig mindent megtanítunk a nálunk tanuló embereknek, és ezt mind gyakorlatban mutatjuk be. Aktív kereskedőként és oktatóként mondhatom, hogy a lényeg a tapasztalati és gyakorlati oktatáson van és kell, hogy legyen.
Töltse ki a kvízünket, és nyerjen a Brokerszamla.hu-nálegy nagyértékű tanfolyamot!