Megvártuk, míg újra drágul a gáz

Nem elég, hogy a kőolaj világpiaci ára a hordónkénti 80 dollárt közelíti, csaknem a kétszeresét a fél évvel ezelőttinek, és emiatt folyamatosan drágul az üzemanyag, az orosz földgázt kitermelő és exportáló mamutcég, a Gazprom elnöke a hét elején újabb jó hírrel örvendeztetett meg minket: éppen az olajra hivatkozva bejelentette, hogy januártól drágábban szállítanak gázt Európába. Az ár ezer köbméterenként ismét 300 dollár fölé kerül, ami a jelenlegi 250-280 dollárhoz képest 10-15 százalékos emelkedést jelent. Ez ugyan még mindig messze van a tavalyi, 450 dollár körüli csúcstól, de már eléri a korábbi évek szintjét.

Számunkra külön teher, hogy az átlagos árnál valamivel drágábban kapjuk a gázt, a kedvezményeket a legnagyobb vevők és a barátibbnak tartott országok kapják. Igaz, ez már régóta így van, tehát a várható emelés mértékét ez nálunk nem befolyásolja. Azt egyelőre lehetetlen megjósolni, hogy mennyi lesz januártól a fogyasztói ár, az utóbbi évek tapasztalatai alapján ugyanis a hazai ármozgás köszönő viszonyban sincs a beszerzési költségek alakulásával. Már maga az árképzés rendszere is - az elektromos áraméhoz hasonlóan - áttekinthetetlen, alapvetően a politikai megfontolások és a gazdasági lobbiérdekek befolyásolják. Ebből eredően sosem követjük közvetlenül a világpiaci trendeket, hanem hol lefelé, hol felfelé eltérünk azoktól.

Ennek a jó oldalát akkor éreztük, amikor az importár által indokoltnál alacsonyabb volt a belföldi ár. Az öröm azonban csak átmeneti lehetett, a különbözetet előbb-utóbb meg kellett fizetni, a kérdés csak az volt, a fogyasztókra vagy az adófizetőkre hárul a teher. A nagykereskedő benyújtotta a számlát a nála hiányzó tízmilliárdokról, a kormánynak pedig a korábbi szerződések alapján lépnie kellett. Szerencséjére kapóra jött a világpiaci árzuhanás, így meg tudta úszni a dolgot azzal, hogy miközben mindenhol jóval olcsóbb lett a gáz, nálunk a fogyasztói ár szinten maradt, illetve "csak" az ÁFA-emeléssel drágult.

Az árkompenzáció mértékének csökkenésével október elejétől végre mi is érezhetünk valamit a külső hatásokból, de kezdettől fogva világos volt, hogy ez nem fog sokáig tartani. A hazai árcsökkentéssel ugyanis sikerült megvárni a világpiaci trendfordulót, a kőolaj nyár óta tartó folyamatos drágulása féléves eltolódással törvényszerűen magával húzza a földgázt is. Előre látható volt tehát, hogy a jövő év elejétől ismét jelentkezik a külső árnyomás, amelyet már nem lehet a nagykereskedőre hárítani, mivel még tart a korábbi veszteségeinek kompenzálása. A drágulás terhét a jelenlegi helyzetben a költségvetés sem nyelheti le, így elkerülhetetlennek látszik a fogyasztói ár emelése. A kormány az elmúlt évek kapkodó árképzésével újabb csapdahelyzetbe lavírozta magát: ha nem akar további költségeket vállalni, emelnie kell, és nem lesz könnyű megértetni az emberekkel, miért csak három hónapig volt olcsóbb a gáz.

Bár teljesen nyitott kérdés, milyen tényezőket és mennyire vesznek majd figyelembe az elkövetkező árdöntésnél, drasztikus változás nem várható. A körülményeket figyelembe véve annak lehet a legnagyobb esélye, hogy többé-kevésbé visszaáll az október előtti szint, és az lesz az alap a további ármozgáshoz. Ezt persze befolyásolhatja a kőolaj jegyzésének alakulása az elkövetkező hetekben, aminek a jövő évi trendek szempontjából van jelentősége. Ugyancsak fontos tényező a forint árfolyama a dollárhoz képest, esetleges gyengülése nyilvánvalóan árfelhajtó hatású.

Az importtól való függésünk és ebből származó kiszolgáltatottságunk a jövőben sem fog változni. A csodavárók egyelőre hiába reménykednek a nagy makói gázmezőben, a legutóbbi próbafúrások nem sok jóval biztatnak. Gáz ugyan van, de olyan rétegkörnyezetben, hogy kitermelése a mai technológiákkal nem lehetséges, teljesen új módszert kell kifejleszteni, ami nem megy egyik napról a másikra, ráadásul rendkívül költséges. Belföldi alternatíva híján tehát marad az orosz, majd esetleg a kaukázusi és közép-ázsiai gáz. A helyzet azonban a tervezett új vezetékeknél sem túl rózsás, üzembe állításuk várható időpontja egyre csúszik. Az orosz hátterű Déli Áramlat a legújabb verzió szerint Bulgária helyett Törökországon halad majd át és Ausztriáig és Olaszországig fut. Átadása az eredetileg emlegetett 2013, majd 2014-hez képest leghamarabb 2015-re várható, de még így is megelőzheti az uniós Nabuccót.

Ez utóbbinál a napokban megkezdődtek a konkrét finanszírozási tárgyalások, továbbra sem világos azonban, honnan kerül majd gáz a vezetékbe. Az induláskor elsősorban az iraki és azeri gázra számítanak, kérdéses viszont, hogy a várható amerikai csapatkivonás után mi lesz Irakban, mennyire tekinthető megbízhatónak a gázszállítás. Még a mindeddig bombabiztosnak tartott azeri forrás körül is gondok keletkeztek azt követően, hogy Törökország és Örményország hosszú ellenségeskedés után közeledik egymáshoz. Ez az örményekkel régóta harcban álló Azerbajdzsánnak nagyon nem tetszik, ezért a gázcsapok elzárásával fenyegeti a törököket. Ha ez a konfliktus elfajul, közvetlenül érintheti a Nabuccót is, mivel az azeri gáz Törökországon át érkezne Európába.