Mégsem lesz annyira kemény a Bajnai-csomag?

Az elmúlt két napban a kormányfő Brüsszelben, a pénzügyminiszter az IMF washingtoni tanácskozásán ismertette a tervezett magyar válságkezelő programot. Ahogy az várható volt, mindkét helyen támogatták az elképzeléseket és további segítséget ígértek. A Valutaalap azért, biztos ami biztos, május közepén újabb ellenőrző látogatást tesz nálunk, teljesítjük-e a kölcsön feltételeit. A legfontosabbnak a költségvetési egyensúly megteremtését tekintik, nem véletlen, hogy Bajnai Gordon és Oszkó Péter siettek leszögezni a 3 százalékos GDP arányos hiánycélnak való megfelelést.

A már 6 százalékosra becsült gazdasági visszaesés mellett ezt nem lesz könnyű elérni. A kormány dolgát nehezíti, hogy a megszorítási csomagot szinte minden oldalról bírálják, bár eltérő szándékkal és hangsúlyokkal. Az nem meglepő, hogy a legnagyobb ellenzéki párt az egészet elveti és a gonosz szocialisták újabb népellenes összeesküvéseként állítja be. Az már valamivel meglepőbb, hogy egyelőre csak a "Gyurcsányabb a Gyurcsánynál" fantáziátlan jelszóra tellett tőlük, ennél nagyobb kreativitásra számítottunk volna.

Taktikusan továbbra is nyitva hagyják a kérdést, ők hogyan tennék rendbe a gazdaságot. Az "adócsökkentést, de azonnal" követelést már maguk sem tartják elegendőnek, egyes szakértőik nyilatkozataiból pedig úgy tűnik, hogy fordítva ülnek a lovon. Matolcsy György egy interjújában azt fejtegette, hogy a válságból való kibontakozáshoz először beruházni kell és munkahelyeket teremteni, majd az arra alapozott növekedés többletbevételéből megteremteni az egyensúlyt. Arra az egyszerű kérdésre pedig, hogy mindezt ki fogja finanszírozni, honnan kapunk ehhez újabb kölcsönöket, miközben az egekbe szökik a már most is túl magas adósságunk, a válasz az volt, újra kell tárgyalni az IMF szerződést és jobb kondíciókat elérni.

Matolcsy vagy elfelejtett mindent, amit a gazdasági folyamatokról tanult, vagy maga is tisztában van azzal, hogy ez nonszensz. Neki is pontosan tudnia kell, hogy a gazdaságélénkítő és munkahely teremtő beruházások kedvező költségvetési hatása normális körülmények között is csak egy-másfél év múlva jelentkezik. Most azonban világválság van, amikor a termelés mindenhol visszaesik, a fogyasztás csökken, az exportpiacok beszűkültek, ebben a helyzetben hiába öntene pénzt a fejlesztésbe, az eredmény leghamarabb az általános fellendülést követően, akkor is csak korlátozottan jelentkezne. Az a feltételezése pedig, hogy a külföldi befektetők kedvezőbb kamatok mellett adnak majd pénzt adósságunk további drasztikus növelésére, teljesen komolytalan.

A Bajnai-csomag kivitelezhetősége szempontjából komolyabbnak vehetők viszont a más oldalról érkező kritikák. Az, hogy a szakszervezetek tiltakoznak a közszolgálati dolgozók jövedelmének csökkenése, a táppénz lefaragása és más takarékossági lépések miatt, teljesen érthető. Még a meghirdetett sztrájk is az lenne, ha nem éppen a folyamatosan teljesíthetetlen követeléseket támasztó, és a minél nagyobb felfordulást célzó munkabeszüntetéseket kedvelő Gaskó-féle társaság állna mögötte. Ezzel együtt a szociális partnerekkel jobb tárgyalni, mégha a mozgástér roppant csekély is.

A leginkább figyelemre méltó az, hogy a csomag egyes pontjait azok közül is többen kikezdik, akik eredetileg írásban támogatták azt. Az SZDSZ ismét előállt az egykulcsos adó ötletével, ami nem áll távol a kormányfő elképzeléseitől, de most és egy lépcsőben nem látszik kivihetőnek, mert borítaná az eddigi számításokat. Ebben a kérdésben ésszerű kompromisszumnak látszik az alsó adósáv határának jelentős emelése, ami egyébként 2010-től amúgy is szerepel a tervekben.

Ennél jóval nagyobb vitához vezet, hogy több szocialista politikus hirtelen felismeréssel a szociáldemokrata elveket hiányolja a programból. Ebben teljesen igazuk van, de ezt az utóbbi két-három év kormánypolitikájában már megszokhatták. Magyarország jó ideje kényszerpályán mozog, amire a válság rátett egy lapáttal: mostanság világszerte a jóléti rendszerek megnyirbálása folyik, mert finanszírozhatatlanná váltak. Ezzel együtt a Bajnai-csomag puhítását célzó baloldali felvetésekben több megfontolandó elem van. Ezek közül a legfontosabb, hogy a nyilvánosságra hozott verzió szerint a megszorítások ténylegesen a legkiszolgáltatottabbakat sújtják a legjobban, a szociális kiadások csökkentése, az adóátrendezés, az ÁFA-emelés őket érinti a legérzékenyebben.

A megindult lobbizás nem maradt hatástalan, néhány érzékeny területen könnyítenek a csomagon. Már biztosra vehető, hogy a minimálbér adómentes marad, és nem szűnik meg az adójóváírás rendszere sem. A nagy vihart kavaró ingatlanadó is az eredetileg gondoltnál kisebb mértékű lesz és figyelembe veszi a szociális szempontokat, akár sávos rendszerrel, akár másként. Dolgoznak a rászorultsági elv érvényesítésén a családi pótléknál és más szociális juttatásoknál, ennek részleteit néhány hét múlva véglegesítik.

Valószínűleg adómentes marad az étkezési jegy és az üdülési csekk is. Mindkettőnél független elemzők is kimutatták, hogy megadóztatásukkal a költségvetés alig nyer valamit, viszont egész iparágak kerülhetnek veszélybe, nem beszélve arról, hogy megint csak az alacsony keresetűek járnának a legrosszabbul. Az lehet a kompromisszumos megoldás, hogy mindkettőnél a felhasználhatóság körét, esetleg az adómentes határt csökkentik, de a juttatási lehetőséget meghagyják.

A már látható módosításokkal újra kell kalkulálni a pénzügyi hatásokat, és ha szükséges, más forrásokat találni. Ez időt vesz igénybe, nem véletlenül csúszik a parlament elé terjesztés időpontja. Sok ideje a kormánynak nincs: célszerű az egész csomagot még az európai parlamenti választások előtt elfogadtatni, mert utána várhatóan tovább szűkül a mozgástér.