Még Orbánék sem tudják, mit lépjenek

Az talán költői túlzás, hogy Orbán Viktor Canossát járni megy Brüsszelbe, de az mindenképpen elmondható, hogy sok mindenre hajlandó a velünk szembeni uniós keménység enyhítésért. Ez persze nem azt jelenti, hogy alapvetően változtatni akarna a politikáján, de a pávatánc jegyében kész olyan engedményeket és ígéreteket tenni, amelyek elegendőek lehetnek az ellenünk folyó eljárások, mindenek előtt a túlzott deficit eljárás megszűnéséhez. Ez a választások előtt kulcsfontosságú a számára, mert végre külső visszaigazolást mutathat fel az adósságcsökkentést a központba helyező sikerpropagandájához.

Nincs könnyű dolga, mert az előjelek nem túl kedvezőek. Bár a néphülyítés jegyében Varga Mihály örömtelinek nevezte az IMF és az Európai Bizottság hétfőn, két heti látogatás után közzétett jelentését, az valójában tételesen bírálja a kormány szinte mindeni lépését és gyökeresen új gazdaságpolitikát sürget. A legfontosabb megállapítások már sokadszorra szerepelnek az uniós kritikákban és a független szakértői elemzésekben egyaránt. Ezek lényege, hogy a költségvetési hiányt olyan nem fenntartható intézkedésekkel sikerült 3 százalék alá szorítani, amelyek a növekedés ellen hatnak, így hosszabb távon a finanszírozási problémák újratermelődnek. Ahhoz, hogy a stabilizáció valóban eredményes legyen és a gazdaságunk tartós növekedési pályára állhasson, feltétlenül szükségesek a strukturális reformok, a befektetői bizalom elősegítése, a pénzügyi szektor rendbe tétele, a hibás lépések korrekciója.

A jelentés leszögezi, hogy a finanszírozási nyomás enyhülése kizárólag a viszonylag kedvező külső légkörnek köszönhető, ami megváltozhat. /Tavaly így is rekordösszegű, 1200 milliárd forintnyi kamatot kellett fizetnünk, köszönhetően főként a bizalmatlanság miatti magas felárnak, és az idén sajnos még ennél is nagyobb teherre számíthatunk./ 2013-ban a gazdaság stagnálni fog, és ha nem lesz gyors irányváltás, az elkövetkező években is csupán 1-1,5 százalék között lesz a növekedés. Mélypontra estek a beruházások, növekedtek a cégek és a lakosság adóterhei, ahelyett, hogy a kormányzati működés lett volna hatékonyabb, ahogy azt a Széll Kálmán tervek ígérték. Az IMF és az EB kiszámítható gazdaságpolitikát sürget, amelyben racionalizálni kell az adórendszert, csökkenteni az élőmunka terheit, biztosítani a vállalatok esélyegyenlőségét, ezek révén is ösztönözni a növekedést. Ebből a szempontból bírálat érte a különadókat és a központilag meghatározott, a piaci viszonyoktól elszakadó energiaár-megállapítást is.

Könnyen belátható, hogy a jelentés ezúttal is végigmegy az unortodox intézkedéseken, egyenként és együttes hatásaikban is bírálva azokat, egyben gyökeres változtatásokat sürgetve. Kitér a jegybanki alapkamat-csökkentési folyamatra is, a külső bizalom szempontjából kockázatosnak, a gazdaság ösztönzésére nézve pedig hatástalannak minősítve annak túlzásba vitelét. Ez nem hatotta meg a Monetáris Tanács külső tagjait, akik kedden újabb vágásra szavaztak, pedig az óvatosságra okot adhatott volna, hogy a forint ismét elérte a 300 forintos határt az euróval szemben.

Azért a Tanács tett egy fontos gesztust a befektetők felé is: Simor András leszögezte, hogy az MT egységesen elutasítja a nem konvencionális monetáris eszközök használatát. Ezzel enyhíteni igyekezett a Matolcsy György kijelentései által támasztott aggodalmakat, aki pontosan ilyen eszközök bevetését helyezte kilátásba az MNB vezetésének átalakítását követően. Ez utóbbinak volt köszönhető, hogy a forint rövid idő alatt mintegy 4 százalékot gyengült, növelve a külső inflációs nyomást, a finanszírozási költségeket és a devizaadósok terheit. Egyelőre nem tudjuk, hogy az új Monetáris Tanács fenntartja-e a monetáris lazítással szembeni óvatosságát, vagy engedni fog a kormányzati nyomásnak, de a várható befektetői reakciók az eddigi fejleményekből könnyen kikövetkeztethetők.

Orbánnak akkor van esélye a túlzott deficit eljárás megszüntetését elérni, ha a sokadszorra felsorolt problémákra, elsősorban a növekedést fékező tényezőkre és a pénzügyi stabilitási kockázatokra valamilyen meggyőző választ tud adni. A hiánycél idei tartása aligha lesz elegendő, és ha a sürgetett irányváltás elmarad, elkerülhetetlen az újabb költségvetési korrekció. Vagy ezt, vagy azt legkésőbb az áprilisi konvergencia-programnak tartalmaznia kell ahhoz, hogy május végén-június elején kikerülhessünk a túlzott deficit eljárás alól. Egyelőre Orbánék sem tudják, milyen lépéseket tegyenek: a mozgásterük az uniós állásponton túl az év első hónapjainak gazdasági folyamataitól függ. Ha tovább tart a recessziónk, sok jóra nem számíthatunk.