Meddig szívunk még?

Horváth István szekszárdi polgármester mindent tagadott. Aztán előkerült egy titokban készült hangfelvétel, és a városvezető elismerte: „nem hivatalos magánbeszélgetésen”, listával a kezében ukázba adta helyi fideszeseinek, hogy kizárólag „elkötelezett jobboldali” nyerhet trafikot a környéken. Most azt mondja, teljesen természetes, hogy „tájékozódnak egy ilyen fontos ügyben”.

Hagyjuk a hadoválás minősítését, inkább nézzük azt, hogyan is kerültek a pályázók adatai a polgármester kezébe. A dokumentumokat kezelő Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, Gyulay Zsolt határozottan cáfolja, hogy tőlük jutott volna ki az információ. A bökkenő csak az, hogy a pályázók kizárólag oda adták le a papírjaikat.

Fentiek fényében különösen érdekes, sikerre vezet-e az ellenzéki pártok és néhány civilszervezet küzdelme azért, hogy belenézhessenek a pályázatokba. Egyelőre vesztésre állnak, hiszen a minisztérium – nem közérdekű adatnak minősítve a dokumentumokat – folyamatosan elutasítja a kérést.

– A minap a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-nél kértem betekintést néhány nyertes pályázatba, hisz az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény szerint ilyen minőségemben a munkámhoz szükséges adatokat kötelességük kiadni – mondja Tóth Csaba MSZP-s képviselő. – Leültünk Gyulay Zsolt irodájában kávézni, a vezérigazgató szívélyes és együttműködő volt, de megjegyezte, ő csak közreműködő, a minisztérium döntése alapján nem adhat ki adatot. A fülem hallatára telefonon hívott onnan valakit, és az ő utasításainak megfelelően járt el.

Tóth Csaba hivatalos papírt kért arról, hogy nem tekinthetett be az iratokba.

– Egy óra leforgása alatt sikerült háromsoros levelet kapnom arról, hogy a miniszter asszony által törvényi felhatalmazással alapított, száz százalékban állami tulajdonú Dohánykereskedelmi Zrt. nem minősül állami szervnek, és ezért nem köteles adatszolgáltatásra.

A politikus ezután a minisztérium előtt álldogálva audienciáért folyamodott Németh Lászlónéhoz. Mire a tárcavezető állítólag azt üzente: a pályázatokról készülő emlékeztetőket hozzák nyilvánosságra, de csak a szerződések megkötése után.

Tóth zuglói politikusként „csupán” a XIV. kerület nyertes pályázatait szerette volna megnézni, ugyanis ott a nyertesek jelentős része Győrből, Szegedről és Borsod megyéből érkezett, még a volt megasztáros Palcsó Tamás is kapott egy zuglói trafikot a négy csepeli üzlete mellé. Eközben a korábban a kerületben éveken át működő trafikosok kimaradtak a buliból.

– Az egyes pályázatokra adható százhúsz pont felét az üzleti terv tette ki, kíváncsi vagyok azoknak az anyagára, akik két-három, esetenként öt koncessziót is úgy nyertek el, hogy még üzlethelyiséggel sem rendelkeznek – így Tóth.

A történet másik szála, hogy hét adatigénylő – a K-Monitor, a Transparency International, a TASZ, az Atlatszo.hu, az Index, az Origo és a Hvg.hu – közösen pereli be a minisztériumot és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-t.

– A koncessziós törvény bizonyos adatokat közérdekűnek nyilvánított. De ez még nem jelenti azt, hogy minden mást is tilos kiadni – véli Vincze Orsolya, a K-Monitor munkatársa. – Az is több mint furcsa, hogy a pályázatok elbírálása során nem születtek emlékeztetők, pedig ennyi idő után ki tartaná fejben a részleteket? Megjegyzem: a koncessziós törvény szerint harminc nappal a szerződéskötés után csatolni kell ezt az iratanyaghoz, és elvileg addig is megismerhető.

– Ha az emlékeztetőket trükkösen szeretném megírni, ilyeneket tartalmazna: „A pályázó üzleti terve nagymértékben valószínűsíti a pályázati cél megvalósulását, ötvennyolc pont.” Illetve: „A pályázó üzleti terve nem egyeztethető össze a pályázati célokkal, tizennyolc pont” – ezt már Ligeti Miklós, a Transparency International munkatársa jegyzi meg. – Péterfalvi úr válasza pedig, amelyben a koncessziós törvényre hivatkozik, miszerint az határozza meg a nyilvánosság mértékét, olyan, mint a miniszoknya: sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja. A pályázatokból minket az üzleti terv érdekel, azt vizsgálnánk, ki nyert, és miért.

Ligeti szerint a hirtelen törvénymódosítás azt mutatja, a kormány „nem nagy barátja az információszabadságnak”.

– A kormánytöbbség mindennek ellenáll, kivéve a kísértésnek. Ha pillanatnyi érdekei úgy kívánják, bármilyen alapelvet, alapjogot, szabadságot, hagyományt felrúg – véli Ligeti. – Vezetői egyik nap kiálltak a nyílt kormányzás, az együttműködés, a nyitott közhatalmi döntéshozatal és a részletes adathozzáférés mellett, másnap betoltak egy obskúrus módosító indítványt, természetesen egyéniként és sürgősséggel, amellyel lenyomják az információszabadság vívmányait.

A perben a TASZ képviseli majd a civilszervezeteket és a sajtóorgánumokat.

– A köztársasági elnök nem írta alá az információszabadság-törvényt, hanem visszaküldte az Országgyűlésnek újratárgyalásra. Amíg a törvény nem lép hatályba, addig a trafikügyre nincs hatással – mondja Hidvégi Fanny, a TASZ munkatársa.

A szakember megjegyzi: a törvénymódosítás jóval túlmutat a trafikpályázatok megismerhetőségén, súlyosan korlátozza az információszabadság alapjogát, „konkrétan: annak kiherélése”.

Hidvégi szerint elképesztő elutasítási indok, hogy a túl sok adatra kiterjedő adatigénylést visszaélésszerűnek minősítheti az állami szerv.

– Visszaélésszerű adatigénylés nincs. Ha az illető nem közérdekű adatot kér, azt tessék elutasítani, majd megvédeni a bíróságon.

Karácsony Gergely, az amúgy ismeretlen tettes ellen rendőrségi feljelentést tett Párbeszéd Magyarország képviselője szerint azzal, hogy Áder János nem írta alá az infotörvény módosítását, a bírósági gyakorlat szerint a teljes pályázati anyag „kiperelhetővé” vált.

– A trafiktörténet folytatódik. A Fidesz beásta magát, Lázár János próbál kommunikációs ellencsapásokat végrehajtani – véli Karácsony. – De lesz olyan erős a politikai nyomás, hogy a Fidesz visszavonja a pályázatokat, és újat ír ki. Ha nem, az újabb szög a koporsójukba, és a remélt kormányváltás után kell rendezni a kérdést.

Karácsony úgy látja: Lázár a Fidesz „kampány-előkészítője”, és a trafikhálózattal a Fidesz választási infrastruktúráját építik.

– Nyilván akadnak trafikosok, akiknek semmi közük a Fideszhez, de jelentős részük kiválóan alkalmas a háttér biztosítására. Lázárék felmérték a botrány politikai árát, de azt gondolják, ennyit megér nekik ezer-ezerötszáz „használható” trafikos.

Karácsony elméletét látszik alátámasztani az ominózus szekszárdi hangfelvétel egy részlete, amelyben Horváth polgármester egy helyi vállalkozó neve hallatán így reagál: „Hány kopogtatócédulát hozott be?!” Majd az ajánlószelvények hiányát megbocsáthatatlan bűnnek titulálja, mondván, a vállalkozó „kurva sok megrendelést kapott a Fidesztől”. Az illető végül nem kapott trafikot.

Az LMP-s Ertsey Katalin is megjegyzi: a nagy számok törvénye alapján a pályázatok tíz-tizenöt százalékáról már most biztosan látszik, hogy a trafik csókosokhoz került.

– Abszurd, hogy egy állam által alapított nonprofit zrt. kezelésében lévő információ nem minősül közérdekű adatnak. Többszöri fellebbvitellel kiperelhetőek az adatok. Közben megy az idő, a Fidesz pont erre játszik – mondja Ertsey. – Hosszú távú macska-egér harc lesz. A trafikügy az állam foglyul ejtésének tipikus példája, a történtek minőségileg magasabb szintre emelik a korrupciót.