Matolcsynak mondják – Orbán értsen belőle
Miközben az Országgyűlés már a rohamtempóban összeállított jövő évi költségvetésről vitatkozik, Matolcsy bejelentése szerint az MGM nagyszabású, a növekedést és a foglalkoztatást ösztönző program kidolgozásán ügyködik. Ez utóbbi komolyságát az eddigi tapasztalatokon túl az is erősen megkérdőjelezi, hogy a büdzsé tervezetéből nemigen látszanak sem az irányai, sem a forrásai.
Az elmúlt két év eredményeit látva akkor járnánk a legjobban, ha Matolcsy György és csapata nem csinálna semmit. Eljutottunk oda, hogy a lakosságot és az üzleti szférát egyaránt kileli a hideg, ha a miniszter újabb népboldogító programmal áll elő, mert azzal a többség biztosan rosszul jár. Általában az ellenkezője lesz a hatás, mint ami az eredeti cél és ígéret volt, így lett az általános adócsökkentésből számtalan új adó, a robusztus növekedésből recesszió, az egymillió új munkahelyből egyelőre növekvő munkanélküliség, a nyugdíjak megmentéséből a magán-nyugdíjpénzek gyors elköltése, hogy csak néhány nagyobb tételt említsünk.
Nem véletlenül jön tehát ránk a frász, amikor a kormányfő jobbkeze alig valamivel a 2013-as költségvetés előterjesztését követően azzal jön elő, hogy 2-3 héten belül átfogó gazdasági programmal jelentkezik. Az első logikus kérdés az, miért nem a büdzsében, illetve ahhoz kapcsolódva tette ezt meg, hiszen annak fő célkitűzése éppen a növekedés és a nagyobb foglalkoztatottság. Ehhez nyilvánvalóan megfelelő források szükségesek, amelyeknek valahol szerepelniük kell a költségvetésben, pláne, ha olyan nagyszabású és átfogó programokról van szó, ahogy azt beharangozták.
Ezzel szemben, ahogy már az elemzők megállapították, a parlament elé került büdzsétervezetből sok minden látszik, de a gazdasági növekedés és a munkahelyek számának emelkedése a legkevésbé sem, a fogyasztás csökkenése, a beruházások további visszaesése és az agyonadóztatás annál inkább. Ezek alapján a megjelölt cél, a GDP szerény, 1,6 százalékos bővülése is illuzórikus, a foglalkoztatás pedig legfeljebb csak a közmunka felfuttatásával javulhat valamicskét. Ahogy a kormánnyal szemben mértéktartó Költségvetési Tanács fogalmazott, a büdzsé jelenlegi formájában csak a fogyasztás felpörgetésével és a befektetői bizalom növelésével lenne teljesíthető, ennek azonban jele nincs. Ha ehhez hozzávesszük az eurózóna válságából eredő kockázatokat, még ahhoz is a csillagok kedvező állása szükséges, hogy jövőre egyáltalán növekedni tudjunk.
A költségvetés megalapozottságát jól mutatja, hogy még a kormányhoz közel álló Állami Számvevőszék is keményen bírálta. Jelentésük szerint a bevételek 30 százaléka megalapozatlan és kockázatosnak tekinthető, hiányoznak a szükséges hatástanulmányok és háttérszámítások. Ennek egyik példájaként a sokat bírált tranzakciós adót említik, melynek összegét állandóan eltérően becsülik meg, és senki nem tudja még pontosan, mennyi is lesz, márpedig több száz milliárdos összegekről beszélünk. Hasonlóan bizonytalan például a gyógyszerkasszára szánt összeg realitása és az önkormányzatokra szánt összeg drasztikus megvágása, az elektronikus útdíj bevétele stb. A vaskos kritikára Matolcsyék a rájuk jellemző módon reagáltak: lényegében lehülyézték az ÁSZ szakembereit, kétségbe vonva hozzáértésüket, sőt azt is, hogy alaposan végignézték volna a tervezetet.
Pedig illett volna szerényebbnek lenniük, mert bennfentes információk szerint a váratlanul korábbra hozott büdzsétervet az MGM néhány nap alatt tákolta össze, részben mechanikusan az idei tervszámokra alapozva, részben pedig a vágyakat belefogalmazva, leginkább arra törekedve, hogy a megcélzott hiányszám matematikailag kijöjjön. Valóban fércműről van szó, amely nem kalkulált az idei trendekkel és reális adatokkal, és tényleg nem szakmailag megalapozott számításokra és hatástanulmányokra épül, ennyi idő alatt azokat lehetetlen elkészíteni. Emlékezzünk vissza, már a tavalyi költségvetéssel is hasonló gond volt, nem véletlenül kellett év közben folyamatosan módosítani.
A bírálatokat elviselni nem tudó Matolcsy jól tudja mindezt, és vélhetően érezte, hogy valamivel elő kell állnia a mundér védelmében. A szokásos reflexeknek megfelelően rögtönzött és blöffölt, így jött elő hirtelen a külön növekedési és foglalkoztatási program ötlete. A konkrétumokat, azaz hogy mit és miből akarnak csinálni, későbbre ígérik, de ne legyenek illúzióink: jól hangzó ígéretek gyűjteménye lesz, igazi tündérmese, mint például az egymillió új munkahely és a robusztus növekedés. Az eddigi kapkodó, végiggondolatlan intézkedések és a szomorú realitások, a trendek és a pénzügyi helyzet, továbbá a 2013-as tervezetben szereplő lépések alapján esélytelen az érzékelhető, pozitív változás.
Figyelemre méltó viszont, hogy Matolcsyékat már saját berkeiken belül is egyre többen bírálják, úgy tűnik, a kormánypártban is növekszik a fantaszta, voluntarista és főleg kudarcos gazdaságpolitika ellenzőinek tábora. Már gyakorlatilag nincs olyan kormányközeli közgazdász, aki támogatná a matolcsyzmust és ne sürgetne gyors irányváltást. A Fideszhez ugyancsak közeli ÁSZ kőkemény kritikája sem véletlen, és az sem mindennapos éppen, hogy kormánytagok - például Varga Mihály - maguk is nyíltan kétségbe vonják a büdzsé fő számait. Hírek szerint a még komolyabb kritikától csak az tartja vissza őket, hogy Matolcsy mögött valójában maga Orbán Viktor áll, a jobbkeze csupán az ő fantazmagóriáit képviseli. Ha ez így van, érthető, hogy a kudarcainak sorozata, folyamatos blődségei és kabaréba illő, az egész országot lejárató kijelentései ellenére miért lehet Matolcsy még mindig a helyén.
