Más tollával ékeskednek Orbánék
Nincs alapja Orbánék önfényezésének annak kapcsán, hogy a GDP a vártnál nagyobb mértékben nő, az ugyanis részben az időjárásnak, részben az előző kormányok beruházás-ösztönzésének, részben pedig a hanyatló Nyugatnak és a függetlenségünk eltiprására törekvő EU-tól kapott támogatásnak köszönhető.
Valóságos dicshimnusz árad a közszolgálatinak nevezett médiából és a kormánypárti sajtóból, a vártnál gyorsabb 3. negyedéves növekedési tempót méltatva. A dicséret azonban nem azok felé irányul, akiket valóban megilletne: a Fidesz-kormány magának tulajdonítja az eredményt, holott csak – népiesen szólva – mások tollával ékeskedik. A GDP 1,7 százalékos éves szintű bővülése nem a közelmúltban kitalált új jelszóhoz, a racionálisan nehezen értelmezhető „újraiparosításhoz” kötődik, ahogy a kormányzati önfényező kommentárokból halljuk, de még csak nem is az elmúlt három év állítólagos gazdasági sikereihez, hanem teljesen más, a részadatokból egyértelműen látszó tényezőkhöz.
Az első ezek közül az idei kedvező időjárás, aminek nyomán a mezőgazdasági termelés csaknem ötödével haladja meg az előző évi gyenge teljesítményt. Ez önmagában mintegy 0,6 százalékkal javítja a GDP-adatot. A másik húzóágazat az építőipar volt, méghozzá az állami nagyberuházások révén, amelyeket a választások közeledtével a Fidesz-kormány felpörgetett, több legyet ütve így egy csapásra: egyszerre javítja a lakosság hangulatát, a növekedési mutatót és juttathat megbízásokat a holdudvar gazdasági érdekeltségeinek. Teszi mindezt ráadásul uniós fejlesztési pénzekből, azaz a sokat bírált EU-tól kapott támogatás dobja meg a teljesítményt. /Ahová nem jutott uniós keret, ott az építőipar negatív csúcsokat dönt, lásd a lakásépítés számait./
A harmadik lényeges tényező a feldolgozóipar, ezen belül is elsősorban a járműipar megugró termelése. Ennek azonban köze nincs az Orbán-féle „újraiparosításhoz”: azok a beruházások értek be – Audi, Mercedes stb. –, amelyek kivétel nélkül még a Gyurcsány- és Bajnai-kormányoknak köszönhetők, a döntések és megállapodások még az ő idejük alatt születtek. Az elmúlt három évben Orbánék sajnos nem tudtak idecsábítani hasonló nagyságrendű befektetéseket, és ha netán most megtáltosodnának és tényleg látszana némi „újraiparosítás”, annak a hatása a GDP-ben két-három év múlva lehetne érzékelhető.
A járműipar szárnyalásához az Orbánék szerint hanyatló Nyugat konjunktúrájának élénkülése is kellett, a nálunk működő multicégek termékei jórészt exportra kerülnek, az húzza fel a termelést. Néhány idevágó adat: szeptemberben az ipari kivitel 12 százalékkal haladta meg a tavalyit, ezen belül a járműexport növekedése 28 százalék volt, miközben az elektronika 5 százalékkal visszaesett! A húzóerőt tehát a 3-4-5 évvel ezelőtti beruházási döntések adják, és az a Fidesz, amely akkor ellenzékből bírálta azokat a szerinte túlzott adókedvezmények miatt, most magának tulajdonítja a sikereket.
Mindebből jól látszik, hogy a kedvező GDP-adat mögött néhány terület kiugró teljesítménye áll, míg a többi még mindig jórészt stagnál. Az ellentmondásokra hívja fel a figyelmet az Európai Bizottság legutóbbi jelentése is, mely szerint külön vizsgálatot folytatnak le a magyar gazdasági és pénzügyi helyzet alakulásáról. Az elemzés szerint nettó nemzetközi pénzügyi pozícióink rosszak, az eladósodottságunk változatlanul magas, a gazdasági fellendülést számos tényező korlátozza. Ezek közül a legjelentősebbek a kiszámíthatatlan környezet, a túlzott banki és vállalati adóterhek, a hitelezés zuhanása. Mindezek együttesen gyengítik a növekedési kilátásokat. Az EB szerint baj van a foglalkoztatottság alakulásával is, és a közmunka felfuttatása valójában nem javít a helyzeten /ugyanezt mondják a hazai szakértők/.
A felszín alatti gondokat egyelőre elfedik a kedvezőbbé váló nemzetközi hangulat és a beinduló fellendülés iránti várakozások. Az amerikai pénzügyi lazítás egyelőre marad, ezzel együtt az olcsóbb finanszírozás lehetősége is, ami kifejezetten kedvező a számunkra. Külpiacaink optimizmusát mutatja, hogy iparunk külső megrendelés állománya jelenleg 30 százalékkal magasabb az előző évinél, ami a GDP további gyorsulását eredményezheti. Ha ehhez hozzávesszük a tavalyi rendkívül alacsony, recessziós bázist, reális az esély arra, hogy az utolsó negyedévben a növekedés két százalék fölé kerüljön. Ezzel azonban még mindig nagyjából öt százalékkal a válság előtti szint alatt leszünk, a Fidesz-éra egészét tekintve pedig mind a régiónk, mind pedig az unió egészének átlagához képest rosszabbul teljesítünk, és a prognózisok alapján belátható időn belül esélyünk sincs a felzárkózásra.
