Malév: legalább 70 milliárd hiányzik

A légitársaságunk egyre mélyülő válságának ügye kitűnően jellemzi a mai magyar közállapotokat és a politikai elit magatartását. Mindenki mellébeszél vagy a maga jól megszokott nótáját fújja, ahelyett, hogy nyíltan feltárnák a helyzetet és a megoldás lehetőségeiről egyeztetnének, ami egyébként a mostani és jövendő kormánynak csakúgy érdeke lenne, mint az egész országnak. A józan ész azonban a jelek szerint itt is a háttérbe szorul a politikai haszonszerzés szempontjai mellett, aminek - mint mindig - ezúttal is velünk fizettetik meg az árát.

Ennek legutóbbi fenyegető jele az ellenzék vezérének harcos ígérete volt, hogy hatalomra kerülve ők mindenek előtt rács mögé juttatják azokat, akik kitalicskázták a pénzt a Malévból. A megindítóan egyszerű világkép szerint a pénzügyi bajok gyökere az, hogy a gonosz vezetők, természetesen az aktuális kormánypárttal összefogva mindent elloptak és ezzel a tönk szélére juttatták a céget. Arról már nem beszélt a szónok, kiket akarnak majd bilincsbe verni: a volt tulajdonost, aki maga is mindenét elvesztette az üzletben, a helyére kényszerből belépő orosz állami óriás bank illetékeseit vagy a válságkezelő német vezérigazgatót, aki átfogó átalakítási folyamatot kezdett a veszteségek csökkentésére. Esetleg még messzebb nyúlnak és előveszik a korábbi, még állami tulajdonú cég vezetőit, ki mennyire felelős a mostani helyzetért?

Milyen jó lenne, ha egyszerűen a bűnbak kereséssel megoldódhatna a probléma, a képlet azonban ennél sokkal bonyolultabb. Tudja ezt a purifikátor is, aki a szokásos "majd mi megoldjuk" szlogenen túl semmit nem mondott a konkrét szándékokról, mit kívánnak tenni a Malév dolgában. Nem ártana pedig, ha már most gondolkozni kezdenének a lehetőségekről, mert jövő nyártól minden bizonnyal nekik kell szembe nézniük a légitársaság csődtömegével. Ez különösen igaz akkor, ha a magyar állam addigra valóban többségi tulajdonossá válik és nem kerülheti meg a stratégiai döntést a Malév jövőjéről.

A jelenlegi kormány ugyanis már nem fog valódi megoldással előállni, az ügyet átpasszolja utódjának. Erre utal az az elképzelés, hogy az állam a Malév adó- és tb-járulék tartozása fejében szerezzen részesedést a társaságban, ahogy azt a pénzügyminiszter bejelentette. Hozzátette, hogy ez a költségvetésnek többletterhet nem jelent, készpénzt nem szándékoznak befektetni. A probléma lényegét tehát meg akarják kerülni, és nem vesznek tudomást arról a tényről, hogy a Malév fő gondja nem a tulajdonosi háttér, hanem az, hogy a cégnek hatalmas tartozásai vannak, amelyek napról napra nőnek, mert nem képes gazdaságosan működni. Gyors tőkejuttatás nélkül a csődje elkerülhetetlen, azaz ha tetszik, ha nem, igenis pénzt kell betenni a cégbe ahhoz is, hogy a racionalizálási program egyáltalán végrehajtható legyen.

A katasztrofális pénzügyi helyzetnek persze az ellenzéki sugalmazás dacára nem az az oka, hogy kiloptak volna mindent, ezzel a logikával a világ összes légitársasága manapság tolvajok gyülekezete. Arról szó sincs, hogy a korábbi években feszített gazdálkodás folyt volna, látjuk, mi folyik az állami és önkormányzati cégeknél, miért pont a Malév lett volna kivétel. A várva várt privatizáció sem úgy sikerült, ahogy szerették volna, de még ez is kevés ahhoz, hogy ilyen nagyságrendű legyen a baj. A társaság megroggyanásának alapvető oka piaci jellegű: a fapados légitársaságok megjelenése, az üzemanyagok megdrágulása, majd pedig a tavaly kirobbant globális válság az egész ágazatot csaknem a padlóra vitte. A növekvő költségek mellett a csökkenő utasszám világszerte hatalmas veszteségeket eredményezett, a megnehezedő körülmények legjobban a Malévhez hasonló méretű, tőkeszegény társaságokat sújtják.