Magyar-orosz viszony: vissza a múltba?

Ahogy előtte sem tudtuk, utólag sem derült ki, mi volt a tényleges célja Orbán Viktor és Putyin moszkvai találkozójának. Nem világos, miféle érdeke fűződött a magyar félnek ahhoz, hogy a kényes témákat tárgyaló, fontos uniós csúcs előtt egy nappal Moszkvába siessen, ezzel azt a benyomást keltse, hogy Putyinnal egyeztet, mit tegyen. Az EU-ban sokan amúgy is Moszkva trójai falovának tekintik Orbánt, akivel az unió egységét akarják bomlasztani az oroszok, vajon miért kellett erre még egy nagy lapáttal rátenni?

Az orosz sajtó szerint Orbánt Putyin rendelte Moszkvába, ahol egyes helyi kommentárok szerint szinte hajbókolt neki. Hogy valójában mi történt a zárt ajtók mögött, éppen úgy titkolják, mint a Paksról szóló tárgyalásokat annak idején, sőt a beruházás előkészítésének konkrétumait azóta is. A mostani tárgyalások utáni sajtótájékoztatón sem tudtunk meg sokat a részletekről, 19 témát emlegettek, közülük 14-ben előrelépés történt, mondták, de nem tudtuk meg, miben: ez félelmetesen emlékeztet a megboldogult szocialista idők közleményeire.

Ami konkrétumként elhangzott, szinte semmi: a gázszállítási szerződést 2019-ig meghosszabbították, ami sokat nem jelent, csupán az eddigi határidőt tolták ki egy évvel. Ennek az oka az, hogy az eredeti szerződésben rögzített, 2016-ig lehívandó mennyiséget messze nem értük el idáig a fogyasztásunk drasztikus csökkenése miatt. Tíz éve még évi 13-14 milliárd köbméteres igényre méretezték a megállapodást, miközben a tényleges lehívás évek óta folyamatosan csökken, tavaly alig haladta meg a 7 milliárdot.

A különbözetet elvileg ki kellene fizetnünk, ehelyett inkább azt választották a felek, hogy kapunk még pár évet a rögzített mennyiség felhasználására. Cserében viszont marad a számunkra hátrányos árképlet, aminek nyomán továbbra is drágábban vesszük az orosz földgázt, mint amennyi az európai szabadpiaci ár. Erről persze a sajtótájékoztatón nem esett szó.

Arról sem igazán, miről egyeztettek Paksról. Általános kijelentések hangzottak el arról, hogy Moszkva kész teljesíteni a kötelezettségeit és az előkészületek rendben folynak tovább. Orbán ismételten az évszázad megállapodásának nevezte az atomerőművi bővítést, és annyiban mindenképpen igaza van, hogy következményeit évtizedekig nyöghetjük, ha tényleg megvalósul.

Nagyvonalúan indokolatlan vitáknak minősítette a projekt ellen folyó uniós eljárásokat, amelyekben nem áll jól a magyar kormány: az EB mind a tendereztetés elmaradása, mind pedig a tiltott állami támogatás miatti gyanút megalapozottnak találta. Ezzel Orbánék is tisztában vannak, és időhúzásra játszanak a vizsgálatoknál, hogy mire jön az elmarasztalás, már kész helyzetet teremtsenek. A taktikai játékot nehezíti, hogy egyre több szakértői elemzés támasztja alá a szabálysértés gynúját, és immár a szomszédos Ausztria is hivatalos kifogást emelt a beruházás ellen.

Paksról tehát semmi új nem derült ki, annál érdekesebb volt, ahogy a magyar kormányfő a kétoldalú kapcsolatokról beszélt. Mintha nem ugyanazt az embert hallottuk volna, mint egy szűk évtizeddel ezelőtt. Orbán szerint a jó orosz kapcsolatok nélkül a magyar ipar és gazdaság működésképtelen, ezért erősíteni kell azokat. Ez a magyar emberek érdeke – tette hozzá. Érdekes módon annak idején, amikor Gyurcsány tárgyalt Putyinnal a Déli Áramlatról és a kapcsolatok bővítéséről, az akkor ellenzékben lévő Fidesz-vezető nemes egyszerűséggel lehazaárulózta, a magyar érdekek elárulásával vádolta a regnáló kormányfőt.

Miközben Orbán hazánk energiafüggetlenségéről papol, nem csupán az egyoldalú orosz függést tartja természetesnek, de a paksi megállapodással még erősíti is azt. Ha a Déli Áramlattal kapcsolatos előzetes elképzeléseket hazaárulásnak nevezte, akkori önmaga vajon hogyan minősítené mostani ténykedését? Arról a kínos dicsőítésről nem is beszélve, ahogyan a magyar-orosz viszonyról beszélt.

A régi vazallusi időket idézte, ahogy kiemelte a jól működő kereskedelmi kapcsolatokat, meg sem említve azt az apró tényt, hogy a kétoldalú forgalom volumene folyamatosan csökken, tavaly csekély 40/!/ százalékkal – mi lenne, ha nem lenne ilyen jó a viszony? Ehhez képest röhejesen hangzott az agrárminiszter kijelentése, hogy a Moszkva és az EU közötti embargós harc alig van ránk hatással, és Oroszország az egyik legfontosabb mezőgazdasági partnerünk: a csökkenő kölcsönös forgalom tizede sincs annak, mint amit az uniós országokkal folytatunk.

A magyar-orosz gazdasági kapcsolatok tényleg fontosak számunkra, de valódi érdekeinkre és a realitásokra építve. Ez pedig nem a függésünk erősítését és Moszkva érdekeinek a kiszolgálását jelenti. Orbán veszélyes úton jár Putyinék ajnározásával: a történelmi tapasztalataink szerint a túlzott elkötelezettség soha nem vezetett jóra. Az orosz modell tetszhet neki, de hazánk fejlődésének nem arra kell haladnia. Ha ezt nem látja, és csak hatalmi érdekeire gondol, súlyos árat fizetünk majd érte.