Mágnásaink
Sokan irigylik őket, mások félnének a helyükben lenni: a társadalom többsége nem múló gyanakvással és ellenszenvvel ítéli meg a honi gazdagokat. Nem csoda, hogy milliárdosaink inkább rejtőzködnek, nem szívesen állnak a nyilvánosság elé. Noha tízezreknek adnak munkát, teljesítményüket, sikereiket rengetegen megkérdőjelezik. KECSKÉS ÁGNES írása.
A XII. kerületben a minap hirdettek meg 2,3 milliárd forintért egy ötszintes, liftes családi házat, amelynek a terasza is több száz négyzetméteres – olvasható az Ingatlan.comon.
Mekkora vagyona van annak, aki Magyarországon az igazán gazdagok közé tartozik? A 100 leggazdagabb című kiadvány szerkesztője, Szakonyi Péter azt mondja: amikor 2002-ben először összeállították a hazai listát, tízmillió eurós – azaz kétmilliárd forint körüli – vagyonnal lehetett az első százba bekerülni. Az alsó határ azóta a duplájára emelkedett: jelenlegi árfolyamon számítva minimum ötmilliárd forint a „belépő”
– A húszmillió eurós vagyonnal különben például Németországban legfeljebb jómódúnak számít valaki. Egy német nagyvárosban akár ezernek is lehet ekkora tőkéje – helyezi nemzetközi színtérre a magyar milliárdosokat Szakonyi.
Hozzáteszi, a világ leghíresebb listájára, az amerikai Forbes magazin kiadványába sem került még be magyarországi pénzember.
Milliárdosaink ugyanakkor „hátrányos helyzetűek” nyugati társaikhoz képest, hiszen az ottani gazdagok közül kevesen vannak, akik az utóbbi tizenöt-húsz évben a semmiből jutottak fel a csúcsra. A honi felső tízezer többsége „első generációs” gazdag: vagyis maga alapozta meg anyagi gyarapodását. Különbség az is, hogy míg Nyugat-Európában a sikeres üzletemberek társadalmi presztízse magas, idehaza súlyosak az előítéletek velük szemben.
A magyarok többsége azt gondolja róluk: az állami vagyon privatizálásával, kétes ügyletekkel, nyerészkedéssel szerezték vagyonukat. Szakonyi Péter szerint azonban ez így igazságtalan általánosítás: a honi milliárdosaink között akadnak olyanok is, akik már a nyolcvanas években kitűnő gazdasági szakemberek, vállalatvezetők voltak. De sokan tényleg a nulláról indultak a rendszerváltás után, esetleg egy jó ötletből építettek karriert. Egyébként a privatizációval magánosított cégeket is elbukták idővel azok, akiknek nem volt tehetségük a piaci versenyhez.
– A rendszerváltás után az addig rejtett egzisztenciális különbségek hirtelen láthatóvá váltak, és a vagyonosodás további aránytalansága még inkább kiélezte a társadalmi különbségeket. A kétféle egyenlőtlenség együttesen drámai mértékű elégedetlenség forrásává vált – magyarázza Csepeli György szociálpszichológus.
A közvélemény-kutatások már 1990-től jelezték: a lakosság többsége a rendszerváltás vesztesének érzi magát. A peremre szorultak optikájából nézve a siker a korrupcióval vált egyenlővé. A társadalmi igazságosságot kutató hazai felmérésekből is kiderült: a megkérdezettek többsége szerint az új gazdagok nem a saját képességeikkel érték el kiváltságaikat, hanem kapcsolati tőkével és gátlástalansággal.
