Lúzerek pártja

- Apokaliptikus képek kavarognak előttünk: az unióban „túlzottdeficit-eljárás” indult ellenünk.
A rólunk rajzolt sajtóportré elképesztő. Mi vezetett ide? A kormány sikertelen gazdaságpolitikája, vagy a halmozódó demokráciadeficit?

– Hiba lenne mindent Orbán nyakába varrni. Persze hogy ők is „hozzáadták a magukét”, de a magyar társadalom az, amely kórosan alulteljesít a rendszerváltás óta. Ahelyett, hogy létrehoztuk volna a teljesítményalapú társadalmat, megtartottuk a korrupt, kapcsolati tőkékre épülő tákolmányt. Csúf dolgok derülnek ki rólunk. Megbízhatatlanok, állhatatlanok vagyunk, csalunk, miközben jár a szánk.

- Biztos, hogy csak rólunk terjed ilyesmi? Lengyelország, Szlovákia vagy Litvánia „hogy fekszik ma Nyugaton”?

– Jobban. El kell keserítenem, szinte mindenki jobban. Romániával, Bulgáriával, Szerbiával, Görögországgal kerültünk közös kalapba.

- Az annyit tárgyalt „túlzottdeficit-eljárásról” megvan a véleményem. 2006-ban tízszeresen is megindíthatták volna Gyurcsányék ellen. De nem tették. Akkoriban körözött Budapesten egy Almunia nevű biztos. Ő mondta: látja, hogy Magyarországon gyilkos kampány folyik. Egy kicsit elengedik a kezünket, de a választás után visszajönnek elszámolni. Ahogy jöttek is.

– Az vastag, 8,7 százalékos hiány volt.

- A jobboldal visszatérő siráma pedig az, hogy most miért nem elnézőek. Orbánt büntetik?

– Hogy mikor telik be a pohár, az a pohár méretétől is függ. A demokratikus és gazdasági deficitek évről évre halmozódtak, a szerkezeti átalakítás reménye nélkül, miközben az unió gazdasági helyzete megroggyant. A nyugdíjpénztárak lerohanása nélkül az Orbán–Matolcsy-deficit 7 százalék fölött járna, szemben Gyurcsány 8,7 százalékával. A különbség egy százalék. De van ennél is fontosabb dolog: hazánknak nincsenek növekedési kilátásai. A gazdaság szerkezete az alacsony szellemi tartalmat hordozó félkész árura, bérmunkára épült. Elveszett a társadalmi mobilitás, a kapcsolatok a siker hordozói. Nagy különbség van egy növekvő és egy deficites, leépülő ország adóssághalmaza között. Európában nem ezt várták a Rubik-kocka országától.

- Utolsó előadásában a Fideszt „a lúzerek pártjának” nevezte...

– ...amelyet azok a magyarok támogattak feltűnően nagy számban, akik nem hisznek a felzárkózás esélyében. Az állam védelmében látják a boldogulás kulcsát. Orbán politikája róluk szól.

- A miniszterelnökünk kilátásai rosszak. Ön mondta néhány hete: a miniszterelnök nem nagyon vacakolhat a pénzpiacokkal, mert azok elég idegesek és türelmetlenek. Miért csapna oda a tőke, ha egyáltalán odacsap?

– A tőke nem csap oda. Hátat fordít és kihátrál.

- A miniszterelnök úr mégis optimista. Nemrég jelentette be: nem olyan nagy baj, ha nem kapunk IMF-hitelt. A piacokról is kényelmesen „elfinanszírozható” az ország.

– Ha ezt komolyan gondolja, téved. A valutaalap hitele nélkül az ország nem finanszírozható. Ha ráadásul kiderülne, hogy nincs megállapodás, a piacok elzárnák a csapokat.

- Ön dobta be a köztudatba az Orbán–Merkel-paktum hírét. Ez nem klasszikus paktum, hallgatólagos megállapodás. Honnan származott az információ?

– Hogy honnan tudom, nem mondhatom el. A tárgyalásokat Martonyi szervezte, aki sikerrel győzte meg a miniszterelnök urat arról, hogy a vesztébe rohan. A megállapodás lényege: hátraarc. Magyarország mindenről tárgyal, s lemond a kalandorakciókról.

- Csak nem a „keleti szelekről”?

– Igen, a „keleti szelekről”, amelyek Nyugaton kisebb vihart kavartak.

- Voltaképp mi bajunk az unióval?

– Valóban. Mi bajunk az unióval azon kívül, hogy adott egy halom pénzt?
A kérdésre persze adhatunk normális választ. „A mi bajunk veled, Európa, hogy a felzárkózás húsz éve késik, és bár ez bizonyos fokig a mi hibánk, te is sáros vagy benne. Mert a pálya, amelyet méltóztattál kijelölni, nem bizonyult járhatónak. Mi liberalizáltunk. „Leszereltük” az ósdi gazdaságot, megtettük, amit kértél. Most fizetjük az árát.” Ez a megközelítés nagyobb megértésre találna. De ahhoz, hogy elmondhassuk, az unió elkötelezett hívének kellene lennünk. Nem megy, hogy kéregetek, kuncsorgok, miközben ócsárolom az adományozót.

- A paktum része volt, hogy Orbán nem szervez magának tábort?

– Az fontos része a megállapodásnak, mert most jön a feketeleves, a durva megszorítások sora. A hétszázalékos deficit ma is fennáll, s ahhoz, hogy Orbánék érdemben csökkentsék, uniós kényszerre kell hivatkozni. A pénzügyminiszterek tanácsa megszavazza a felfüggesztést, Orbán pedig elmondhatja, milyen buták és igaztalanok. De hát mit lehet tenni? Megszorítunk.

- És végül elsikálják az egészet.

– Persze hogy elsikálják.

- Mi volt az oka annak, hogy megjelent az MSZP gazdasági kabinetjének ülésén?

– Az, hogy meghívtak előadni.

- És ön mindenhova elmegy?

– El. Nem vagyok egyetlen párt tagja sem, nem tartozom politikai érdekcsoporthoz. Ha valaki kíváncsi a véleményemre, állok rendelkezésére.

- Ha a Jobbik hívná, oda is elmenne?

– El én.

- Nocsak! Mert annyira független?

– Mert engem nem zavar senki. Persze elképzelhető, sőt valószínű is, hogy egy ilyen szeánszon öt perc után kifütyülnek, és távoznom kell. De amit mondok, nem helyszínfüggő.

- Ha nem politizál, miért vállalta el az LMP pártalapítványának kurátori szerepét?

– Az Ökopolisz nem politizál. Az LMP-hez és az Ökopoliszhoz annyi fűz, hogy vannak köztük volt diákjaim, akiket szívesen segítek.

- Volt egy érdekes megjegyzése: Orbánnak az jelentené a végjátékot, ha a Nemzeti Bank valutatartalékaihoz nyúlna.

– Ha a miniszterelnök a stratégiai valutatartalékokhoz nyúlna, a piacok öt percen belül leeresztenék a sorompót. Persze az államnak van hatmilliárd eurónyi betétje az MNB-ben, ezt joga van kivenni. De ami nem az övé, azt nem veheti el.

- Hát... láttunk néhány példát. Mivel az uniót már nem Brüsszel vezeti, hanem Berlin, Merkel „nevezi ki s váltja le” a perifériák országainak miniszterelnökeit.

– Így van, és ez Magyarországra is áll. A Nyugat a közelmúltig azon hezitált, hogy Orbánt ejtsék-e, vagy a helyén hagyják. Ezt komolyan mérlegelték. Végül megúszta. A perdöntő a relatíve magas belföldi támogatottság volt.
A békemenet valóban kormányt mentett.

- Ebből következik, hogy Orbánt nem fogják kívülről meneszteni.

– Ha lehet, ettől tartózkodnak. Túl kínos. És még mindig komplikációmentesebb hatalomban hagyni őt, mint kiszámíthatatlan megoldásokat keresni. Ez a Merkel–Orbán-paktum politikai logikája. „Maradhatsz, ha beállsz a sorba.” Elviselhetőbb mederbe terelték a magyar politikát, és a hitelfeltétel pontos megfogalmazásakor azon lesznek, hogy a jogállam minimális feltételei fennmaradjanak.

- Magyarország bizonytalan és tehetetlen. Kinek kellene alternatívát adnia?

– A szellemi elitnek – ha lenne ilyen. A kibontakozás ösvényeinek felderítése az ő feladata. „Mi van veletek? Mi történik nálatok?” – kérdezte pár hete volt egyetemi barátom, Romano Prodi. Azt feleltem, amit az interjúban mondtam.