Kínából ömlik a pénz az amerikai bankokhoz
Az amerikai kormány nem sajnálja a pénzt a válság hatásainak csökkentésére, elsősorban a pénzügyi rendszer stabilizálására: miközben Obama elnök szorosabb nemzetközi összefogást sürget, pénzügyminisztere újabb 500 milliárd dolláros banktámogató csomagot terjesztett elő. Az amerikai válságkezelést főleg külföldről finanszírozzák, a legnagyobb hitelező Kína.
A jövő heti G20 csúcstalálkozó és az új amerikai költségvetés együttes előkészítésének tekinthető, hogy Barack Obama másfél napon belül kétszer is a nyilvánosság elé állt a gazdasági válság kezelését célzó programjával. A világ vezető hatalmaihoz intézett üzenetében az eddigieknél szorosabb együttműködést szorgalmazott és határozottabb támogatást sürgetett a leginkább sújtott országok számára. A korábbi washingtoni álláspontot némiképp módosítva jóval szorosabb nemzetközi szabályozást és ellenőrzést lát szükségesnek a pénzügyi szféra tevékenysége felett. Mindezt a jövő heti, londoni tanácskozáson kívánja előterjeszteni és elfogadtatni.
Szinte egyidejűleg a tévécsatornákon egyenes adásban közvetített sajtóértekezletet is tartott, ahol védelmébe vette az amerikai gazdaság rendbetételére szánt horribilis kiadásokat. Az utóbbi időben sok kritika érte a kormányt, hogy bőkezűen önti a pénzt a pénzintézetekbe, emellett az új, július elsejétől életbe lépő költségvetésben további dollár százmilliárdokat szán infrastruktúrális, energetikai, oktatási és egészségügyi beruházásokra, továbbá a nehéz helyzetbe került rétegek közvetett támogatására. Ezek eredményeként évtizedek óta nem látott csúcsra emelkedik a költségvetés hiánya és az államadósság, amelyet csak hosszú évek után lehet majd a korábbi szintre visszaküzdeni.
Obama kifejtette, hogy a hosszútávú növekedést célzó lépések elválaszthatatlanok a közvetlen válságenyhítést szolgáló intézkedésektől, ezért azokat egyidőben kell meglépni. Erre nem szabad sajnálni a pénzt, különben a recesszió tovább tart és még mélyebb lesz. Az elnök türelmet és támogatást kért az amerikaiaktól, mondván, hogy hosszú évek halmozódó hibái vezettek a jelenlegi helyzethez, a kilábaláshoz is hónapokra, évekre van szükség. Meg kell teremteni a garanciáit is annak, hogy a jövőben hasonló, felelőtlen pénzpiaci gyakorlat ne fordulhasson elő.
A sajtóértekezlet előtt egy nappal jelentette be az újabb bankmentő csomag részleteit az amerikai pénzügyminiszter. A tavaly ősszel elfogadott 700 milliárd dolláros keret után most további 500 milliárdot akarnak a pénzügyi szférába nyomni, kifejezetten azzal a céllal, hogy a bankok megszabaduljanak a könyveikben szereplő kétes, gyakorlatilag lenullázódott eszközöktől ill. befektetésektől. Ez a jelzálogpiaci összeomlás utáni romok eltakarítását jelenti, a pénzintézetek az értéktelenné vált papírok és befagyott követelések helyett friss pénzhez jutnak, amelyet a gazdaságba áramoltathatnak, egyszerre segítve ezzel a termelést és a fogyasztást. Szokatlan eleme a csomagnak, hogy a pénzügyminiszter rendkívüli felhatalmazást kért arra, hogy az összeg felhasználásáról a konkrét igények és helyzet ismeretében saját hatáskörben dönthessen.
Mi innen csak irigykedve nézhetjük, ahogy a tengeren túlon lényegében korlátlanul ontják a pénzt a válság kezelésére. Tehetik, mivel nem csupán a világ legerősebb gazdasága áll mögöttük, hanem a dollárnak a pénzpiacon betöltött szerepe miatt a mentőcsomagokat jórészt másokkal finanszíroztatják meg. A fedezetet ugyanis állampapírok kibocsátásával biztosítják, ezeket viszont többnyire külföldről jegyzik le. Washington legnagyobb hitelezője Kína, amely több mint 1000 milliárd dollárt fektetett be eddig amerikai állampapírokba, de az oroszok és az arab országok is sok százmilliárddal érdekeltek. Nem véletlen, hogy Hillary Clinton egyik első külügyminiszteri útja Pekingbe vezetett, hogy további hitelezésre buzdítsa a kínai vezetőket.
Ez utóbbiaknak a mostani helyzet egyáltalán nem tetszik. Tartanak attól, hogy a dollár esetleges értékvesztése súlyos veszteségeket okoz nekik. Éppen kedden vetették fel, hogy csökkenteni kellene az amerikai valuta szerepét a nemzetközi pénzügyi rendszerben, enyhítve ezzel a jövőben az egyirányú függést és az abból adódó kockázatokat. Ez jól hangzik, azt azonban ők is tudják, hogy jelenleg róka fogta csuka helyzetben vannak. Az USA függ a külföldi, főleg kínai pénzektől, viszont a függés fordítva is fennáll: az amerikai élénkítő programok sikere alapérdeke az ottani állampapírok vásárlóinak is. Pekingnek sincs most sok választása, részben fut a pénze után, részben pedig rendkívül fontos számára az amerikai felvevő piac. Ezért továbbra is venni fogja az amerikai kötvényeket, mert úgy van vele, mint egyébként a világ többi része is: az általános recesszióból való kilábalás első lépcsője, hogy az amerikai gazdaság meginduljon, az magával fogja hozni a fellendülést.
