Ki nyerészkedik a közműszolgáltatással?

Ezekben a hetekben fogyasztók százezrei kapnak levelet a Főgáztól az új szolgáltatási szerződéssel, amelyet kénytelen-kelletlen alá kell írniuk, ha gázhoz akarnak jutni, mert az eddigi egyetemes szolgáltatójuk kivonult a piacról. Eddig elvileg volt más lehetőségük, más céget is választhattak, még árkedvezményt is kaphattak, ez az opció azonban már megszűnt, mert a Főgáz maradt az egyetlen szolgáltató. Az év végére teljes lesz a monopóliuma a lakossági ellátásban, az összes külföldi tulajdonú cég eladja neki ezt az üzletágát.

A kormány szempontjából sikertörténet, hogy fokozatosan kiszorítja a multikat az energiaszolgáltatásból, és azt az állami közműholdinghoz rendeli. A gáz után az áram és a távhő jön, a jövő év végére már azok is állami kézbe kerülnek. Éppen tegnap terjesztették be azt a törvénytervezetet, amely megkönnyíti az egyetemes lakossági áramszolgáltatás államosítását, azaz az eddigi cégek tevékenységének átterelését a közműholdingba.

A szabályok lényegében megegyeznek a gázszolgáltatóknál alkalmazottakkal, azaz minden fogyasztó automatikusan átkerül, azok is, akik tartoznak, de a tartozások a régi cégnél maradnak. Hogy miként tudják majd behajtani, nem világos, mert sok eszközük nem lesz hozzá. A lakosság teljes gáz- ás áramdíjtartozása sok tízmilliárd forintnyi, ezzel a jelek szerint az állami holding nem akar vesződni. Egy kivétel van: a kikapcsolt órákat csak akkor állítják vissza, ha már nincs tartozás. Ez persze elemi érdekük, mert a krónikus nemfizetők aligha fognak katonatisztként fizetni az új szolgáltatónak.

Bejött tehát a rezsicsökkentés ebből a szempontból is, a piacot uraló külföldi cégek megunták a veszteségeket és kiszámíthatatlanságot, inkább eladták lakossági érdekeltségeiket. Hogy mennyiért, nem tudjuk, pedig illene tudnunk, hogy adóforintjainkból mennyit fizet ki erre a kormány. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy Orbánék a demagóg szólamok ellenére felettébb bőkezűek a multik kivásárlásánál: a MOL-csomag potom ötszázmilliárdba került, és ma a felét éri, az E.ON nagykereskedelmi cégéért és gáztárolóiért összességében közel négyszázmilliárdot adtak, miközben a tárolókat félig sem használják ki, sorolhatnánk a példákat a Fővárosi Vízművel, a Főgázzal stb., már ha egyáltalán van hivatalos információ.

A nagy visszaállamosítási hullám kommunikációs indoka a rezsicsökkentés védelme. Az elmúlt három évben a lakossági energiadíjak valóban 24-25 százalékkal csökkentek, köszönhetően a központilag, erőből megállapított áraknak. A dolog szépséghibája az, hogy energiaszükségletünk háromnegyedét importból fedezzük, a beszerzési költségek tehát a nemzetközi piaci áraktól függnek. Ha az önhatalmú hazai árcsökkentés szembemegy a külső trendekkel, veszteség keletkezik, amelyet valamilyen forrásból fedezni kell.

Ezt az elmúlt években a kormány a szolgáltatók nyakába varrta, akiknek elegük lett ebből, mennek is el szép sorban. Ha viszont az egész piac az államhoz kerül, a világpiaci áringadozás terhét vagy a költségvetés viseli, vagy a rezsicsökkentési szólamok dacára a fogyasztókra terheli. Hatalmas szerencséje Orbánéknak, hogy az utóbbi egy évben az energiahordozók ára folyamatosan, jelentős mértékben csökken. A kőolaj ára másfél év alatt kevesebb mint felére esett, és követi a trendet a földgáz is. Ennek nyomán számos uniós országban nagyobb mértékben estek a belső árak, mint a mi rezsicsökkentésünk, lásd például a németeket vagy a cseheket.

A mostani lakossági díjak jelenleg már nyereséget hoznak, és a rövid és középtávú prognózisok alapján a beszerzési árak akár még tovább eshetnek. Mód lenne tehát a szolgáltatási árak további csökkentésére, ezt azonban a kormány nem akarja meglépni. Egy minisztériumi tájékoztató szerint a különbözetet az érintett állami cégek inkább felhalmozzák, hogy legyen fedezete egy esetleges világpiaci áremelkedés hazai ellensúlyozására. Ez logikusan hangzik, a kérdés az, hogy a termelődő nyereséget valóban az ellátó cégeknél hagyják, vagy a költségvetés elvonja, ahogy az elmúlt években mindig tette. Az MVM ugyanis a rezsicsökkentés első két ütemében is masszívan nyereséges volt, de a kormány százmilliárdos nagyságrendben vett ki pénzt belőle.

A baj az, hogy a politikai érdekek rendre felülírják a józan gazdasági megfontolásokat. Jellemző példája ennek, hogy az MSZP számon kérte a kormányon, miért nem adják tovább az állami vállalatok az alacsony energiabeszerzési árak miatti nyereséget a fogyasztóknak. A Fidesz válasza nem a fenti, logikusnak tűnő magyarázat volt, hanem egy politikai pamflet azzal az állítással, hogy a szocialisták a kormányzásuk idején „nyerészkedtek” a közműszolgáltatásokkal. Ezt a közlemény azzal támasztja alá, hogy akkoriban a gázárak háromszorosra, az áramárak kétszeresre nőttek, a szolgáltató multik pedig ezermilliárdokat vittek ki az országból.

Lépjünk túl azon, hogy ha a szolgáltató cégeknél termelődő nyereséggel az éppen kormányzó párt nyerészkedik, akkor ezt a logikát követve a Fidesz manapság igencsak sokat szakít. Érdekesebb kérdés az árak emelkedése, ami számszerűen nagyjából igaz, de figyelmen kívül hagyja a nyolc év alatti inflációt, valamint a beszerzési energiaárak drasztikus növekedését. Éppenséggel pont a Gyurcsány-kormány volt az, amely az árugrás hatását csak részben engedte érvényesülni a lakossági árakban, azzal az ígérettel, hogy a szolgáltatóknál termelődő veszteséget egy nemzetközi árcsökkenés esetén kompenzálják. Lényegében ezt teszi most fordított sorrendben a Fidesz-kormány azzal, hogy a durva áresésből származó nyereséget nem adja tovább, hanem – ha igaz – tartalékolja rosszabb időkre.

Abból pedig egy szó sem igaz, hogy a külföldi tulajdonosok annak idején ezermilliárdokat vittek volna ki az országból. Egyrészt hatalmas összegeket ruháztak be a fejlesztésekre, másrészt a nyereség nagy részét visszaforgatták. A nettó pénzkivitel csak az elmúlt két évben ugrott meg, amikor Orbánék kiszorítós lépései nyomán minden érintett cég rohamtempóban utalta haza az addig itt felhalmozott és tartalékolt nyereséget. A tőke menekülése tehát az Orbán-kormány működésének az eredménye, amit még meg is fejelnek a lelépő multik nagyvonalú kivásárlásával.