Ki nevel a végén?

– Önöknek nem kellett engedélyt kérniük a főnöküktől ehhez a beszélgetéshez?
Vekerdy Tamás: Nincs főnökünk. Különben is, csak a saját nevemben nyilatkozom. Nem szeretnék a Waldorf-iskolák és óvodai csoportok nevében beszélni, noha hajdani alapítójuk vagyok. Ők kompromisszumokat keresnek, ami érdekük is, míg én kívülállóként megengedhetem magamnak, hogy élesen fogalmazzak.
Horn György: Én viszont nemcsak a saját nevemben nyilatkozom, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének vezetőjeként is.
– Tudják, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) körlevelet küldött az államosított iskoláknak, hogy az intézményvezetők közvetlenül nem nyilatkozhatnak a sajtónak? Az újságíróktól be kell kérniük a kérdéseket, aztán elküldeni azokat a KIK-hez, ahol – idézet a körlevélből – „a kommunikációs munkatársak érdemben foglalkoznak a kérdésekkel”.
V. T.: Jól ismerem ezt a metódust a Rákosi- és a korai Kádár-korszakból. Egyébként az államtitkár asszony azt mondta, az ő eszménye az az iskola, amelyikbe hajdan járt. Ez éppen a késői Rákosi- és a korai Kádár-rendszerben volt.
– Azt is mondta Hoffmann Rózsa: a mostani államosítás sikertörténet.
H. GY.: Rettegtek, hogyan tudják százhúszezer pedagógus bérét könyvelni és időben elutalni...
V. T.: Csakhogy ezt a bért, a decemberit, még az önkormányzatok számfejtették. Nem a KIK. Nézzük majd meg, mi lesz februárban.
– Huszonöt éve létezik az Alternatív Közgazdasági Gimnázium, de most új programot kell írniuk. Miért is?
V. T.: Az AKG kurátoraként mondom: program soha nem változik, csak mindig újat kell írni.
– De miért?
H. GY.: A Nemzeti alaptanterv és az ebből létrehozott kerettantervek kötelezőek december 21-től. Mivel egységesen ezt kell tanítani mindenhol, az összes iskolának március 31-ig módosítania kell a pedagógiai programját. Az alternatív iskoláknak – amelyek a társadalom két szélére szerveződnek: a kieső hendikepesekre és az elitre – viszont saját programjuk van. Ők most megpróbálják folytatni ezt, vagy kénytelenek „visszaigazodni” a múlt század közepének iskoláihoz. Amúgy a törvény leírja, hogyan kell alternatív kerettantervi engedélyt kérni. Óriási munka. Ráadásul a mi esetünkben az eljárás – miután az öt- és a hétosztályos gimnázium miatt két kerettantervünk van – majdnem másfél millió forint. Az alapítványi iskolák többsége nem elitképzésre szakosodott. Hátránykompenzáló intézmények, és nagyon kevés pénzből gazdálkodnak. De nekik is be kell fizetniük az eljárás költségét: három-négyszázezer alatt a kisebb intézmények sem ússzák meg. Az „eltérés rendszere” valójában igazodik a központi rendszerhez. A kérdés az: a bizonytalanná váló alapítványi szférához hogyan indulnak el a szülők? Ennek ellenére az elmúlt két évben növekedett az alternatív iskolákba jelentkezők száma. Nálunk harminc százalékkal. Pedig mi nem vagyunk olcsó iskola: költségvetésünkben 75-80 százalékot tesz ki a szülői befizetés aránya.
– Viszont ezek a legolcsóbb iskolák az államnak: körülbelül 20 százalék az állami hozzájárulás. Pedagógiai programjuk hiánypótló. Mégis harcolniuk kell a fennmaradásért? Vagy az állam „csak” a bizonytalanság látszatát akarja kelteni? Azt, hogy ezek az iskolák nem képesek fennmaradni?
H. GY.: Indokolt a kérdése. Tény: Magyarországon ma az egyházi és az állami tanintézményeket ugyanúgy finanszírozzák, miközben az egyháziak nem tartoznak a KIK-hez. A kilencvenes évektől bizonyos alapítványi iskoláknak szintén adott kiegészítő támogatást az állam. De míg úgynevezett köznevelési szerződést korábban több mint száz iskolával kötöttek – leginkább hátránykompenzáló intézményekkel, amelyekről úgy gondolták, állami feladatot végeznek, s ezért az államnak szüksége van rájuk –, addig most csak huszonhét iskolával. Olyan intézmények esnek így el a támogatástól, amelyek szociálpolitikai feladatokat látnak el: az utcáról összegyűjtött gyerekeknek adnak második esélyt. Ezeket tényleg a bezárás veszélye fenyegeti.
– Megeshet: a gyerek tavasszal olyan helyre felvételizik, amelyről nem tudható, meglesz-e még ősszel is.
H. GY.: Rosszabb a helyzet. A hat-nyolc osztályos és a négyosztályos gimnáziumba már a napokban zajlottak a felvételik. Ez az egész intézményhálózatot érinti. De a Fidesz sem akarhatja magára uszítani az egész társadalmat. Az emberek azt eltűrik, hogy az áfa emelkedjen, ám ha a gyerekeikkel történik baj, azt nem szeretik. Márpedig ez a rendszer semmilyen érvvel nem alátámasztható. S mert így nem is tud működni, az apparátus csak kapkodni fog. Az Orbán-kormány megalakulásakor az oktatásban furcsa koalíció született. Egy avítt módon gondolkodó pedagóguscsoport – akik nem értik a mai világot, szerintük minden fiatal hülye, az autonómia értelmetlen, és még sorolhatnám – összekapcsolódott egy hatékony, ám cinikus hatalomtechnika képviselőivel. Visszarendeződés történt.
V. T.: A magyar iskolarendszer pozitív átalakulása 1980–85-ben megindult. Ment előre, noha ez nehezen mozduló rendszer. Most a visszaalakítás lesz nehézkes, pontosan ezért.
H. GY.: Az iskolaigazgatókat a KIK nevezi ki. Egy központ, amelynek nincs szervezeti szabályzata. Nem tudni, ki a munkáltatója a pedagógusoknak, az igazgatóknak. Minden iskolának március 31-ig módosítania kell a pedagógiai programját. Vajon ki és milyen szempontok alapján fogja ezt jóváhagyni? Mindennek semmi köze a szakmához. Abból a szempontból optimista vagyok, hogy az elnehezült bürokratikus rendszernek éppen az alapítványi és alternatív iskolák lesznek a mentsvárai. Nem tudják őket ellehetetleníteni.
V. T.: Egyébként az európai iskolák alapszabályai szerint semmi köze az államnak ahhoz, mit és hogyan tanítanak egy iskolában, ha az megfelel az elvárható minimális követelményeknek.
– Nem tartanak attól, hogy romlik majd az oktatás színvonala, a pedagógusok, a szülők, a gyerekek mentális állapota? S hogy az iskola kevésbé piacképes tudással fogja kiengedni a gyerekeket?
V. T.: Finnország a kilencvenes évek elején nehéz gazdasági helyzetben volt. Tudták, hogy éppen ilyenkor kell a legtöbb pénzt a közoktatásra fordítani. De arról is határoztak, hogy az alternatívákat kiemelten kell támogatni, mert az alternatívák mindig jótékony hatással vannak a közoktatás egészére. Tíz év alatt a finnek feljöttek az élvonalba az iskolákat és a gazdaságot illetően is. Persze a Fidesz is azt mondta ellenzékben, hogy az oktatásba kell invesztálni. Mégis ettől a minisztériumtól vették el a legnagyobb összeget. Bele van építve ebbe a rendszerbe, hogy nem kell tudniuk a magyar gyerekeknek. Legyen kevesebb középiskolás, kevesebb gimnazista, egyetemista. Az ellenkezőjét csinálják, mint amit a példaképül választott gróf Klebelsberg Kunó tett annak idején. Ő növelte az egyetemek számát, bővítette a gimnáziumok körét, ő találta ki a nyolcosztályos általános iskolát. Most az egyetemi bejutás lehetőségét is csökkenteni próbálják. Ne legyél jogász, ne legyél közgazdász. Legyél... mi is? Államhivatalnok. Ez a dolog lényege. Erről szól a Ludovika- vagy „Navracsics-féle” egyetem. Az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának egyik paragrafusa szerint egyedül a szülő joga megszabni, milyen nevelést óhajt adni, adatni gyermekének. Élni kell ezzel. Perelni Magyarországon és az európai bíróságoknál is. Ehhez energia kell, elszánás és szakértelem. A német szülők például a hatvanas években – sokkal kedvezőbb helyzetben – perek tucatjaival vívták ki a német iskolák demokratizálását.