Ki kell adni az RTL és a TV2 szerződéseit

A Kreatív újságírója, Csuday Gábor és a TASZ munkatársa közérdekű adatigényléssel kérte az állam kizárólagos tulajdonát képző frekvenciák használatára irányuló hatósági szerződéseket a Médiatanácstól. A Fővárosi Törvényszék ma kihirdetett elsőfokú ítélete értelmében a megállapodások mindenki számára megismerhetőek.

2012. július 18., 16:03

A nemzeti vagyonról szóló törvény rögzíti, hogy a televíziós műsorszolgáltatás sugárzásához szükséges frekvenciák az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak. A nemzeti vagyonnak ezt az elemét a Médiatanács pályáztatási eljárás keretében hasznosítja, és a pályázat nyerteseivel szerződést köt a frekvenciahasználat feltételeiről, illetve az ennek fejében nyújtott díjfizetésről és egyéb vállalásokról. A per eredetileg kizárólag a Médiatanács ellen indult, azonban a két érdekelt televíziós társaság az alperes oldalán beavatkozóként részt vett az eljárásban.

Az alperesi oldal álláspontja szerint a szerződések nyilvánosságra kerülésével üzleti titkok sérülnének. A médiaszolgáltatási díj és egyéb vállalások (pl. műsorszerkezet, híradásra szánt minimális idő, vételkörzet, stb.) a televíziós társaságok pénzügyi, gazdasági és piaci helyzetét alapvetően befolyásoló információk.

Dr. Ocskó Eszter tanácselnök a felperesi érveléssel összhangban megállapította, hogy nemzeti vagyon hasznosítása körében nem lehetséges üzleti titok védelmére hivatkozni, hiszen közpénzzel és közvagyonnal kapcsolatos adatok nyilvánossága képezték a per tárgyát.

„A TASZ szerint laikus állampolgár számára sem kérdéses, hogy a milliárdos nagyságrendű költségvetési bevételt jelentő frekvenciák hasznosításáról szóló szerződések mindenki számára megismerhető dokumentumok. Reméljük, hogy a jogilag teljesen egyértelmű ítéletet a Médiatanács tudomásul veszi, és eleget tesz a Törvényszék döntésének. Egy esetleges fellebbezés kizárólag az időhúzást szolgálja” – mondta Hüttl Tivadar, a TASZ Adatvédelem és Információszabadság programvezetője.

Szerdán közölte az Eurostat legfrissebb becslését a háztartások tényleges fogyasztásáról az Európai Unió tagállamaiban. A mutató azt méri, hogy az egyes országok lakosai mennyi árut és szolgáltatást tudnak megvásárolni, az eltérő árszintek kiegyenlítése érdekében pedig vásárlóerő-paritáson számolnak.  A magyar adat 2024-ben sem mutatott érdemi előrelépést, az EU-átlagtól továbbra is jelentősen elmaradunk.