Két újabb pofon Orbánéknak

Egyértelműen racionális döntést hoztak az uniós pénzügyminiszterek a magyar kormány elleni szankció kapcsán. Ezt még maga Matolcsy György is elismerte, bár a döntésről szóló kommentárja ezúttal is köszönő viszonyban sem volt a valósággal, kivéve egy mondatot: akaratán kívül igazat mondott azzal, hogy a miniszterek nagy többsége kiállt a magyar érdekek mellett. Ezt persze nem úgy értette, hogy az EU történetében példátlan büntetés a rossz, csőd felé vezető gazdaságpolitika megváltoztatásának kikényszerítéséről szól, ami alapvető érdekünk, hanem a szűk, a korábbi hatról három hónapra módosított határidőt tartotta sikernek.

Pedig ez a változás inkább szigorítás, semmint engedmény a kormány számára, hiszen kevesebb ideje marad a korrekció kidolgozására és elindítására. Ezzel együtt logikus lépés, hogy Brüsszelben már júniusban látni akarják az eredményeket, mert így még lehet idő további intézkedéseket kérni, és a jövő évi terv is már mindezek ismeretében készülhet. Orbánék tehát gyorsabb cselekvésre kényszerülnek, ami megkönnyítheti az IMF-EU-hitelről szóló tárgyalásokat is, ami ugyancsak megfelel a hosszútávú érdekeinknek. Ha tehát a döntés valamennyi aspektusát figyelembe vesszük, jól látszik, hogy a cél kihúzni a szőnyeget a fideszes időhúzó taktika és kettős beszéd alól. Ahogy ezt Rehn biztos frappánsan megfogalmazta: ha valóban azt teszik, amit ígérnek nekünk, nem lesz gond.

Hogy semmit se bízzanak a véletlenre, a pénzügyérek ajánlásokat is elfogadtak. Ezek központi üzenete, hogy a Fidesz-kormány állítsa vissza a hazánkkal szembeni bizalmat és hiteles, fenntartható gazdaságpolitikát folytasson. Jelenleg ugyanis senki nem hiszi el, hogy a tervekben szereplő számok reálisak, és a pénzügyi stabilitás további intézkedések nélkül biztosítható. A hiánycél tartásához az uniós szakértők szerint az idén a GDP fél százalékának megfelelő, azaz nagyjából 150 milliárdos korrekció kell, jövőre pedig ennek a duplája. Az ajánlások külön felhívják a figyelmet arra, hogy 2013-tól már a különadók nélkül kell tartani a hiányt, ami az adósságszolgálat növekedésével együtt rendkívül nehéz feladat lesz.

Az ajánlások egyike külön foglalkozik azzal, hogy az adósságállományt folyamatosan csökkenteni kell, ami a Fidesz-kormánynak is kiemelt célja, de a megvalósíthatóságához Brüsszel szerint többet kell tenni. Orbánék az ellentmondó szavaikkal és tetteikkel elérték azt, hogy óriási a bizalmatlanság velük szemben. Nem véletlen, hogy az egyik fő ajánlás a korábbi Költségvetési Tanácshoz hasonló, független és a kormány működését ellenőrző elemzői stáb felállítása, amely gyors és hiteles visszajelzést adna a gazdaságpolitikai folyamatokról. Ez egyébként az IMF-fel való kapcsolatokat is megkönnyítené.

A szankcióról hozott brüsszeli döntéssel egyidőben az OECD is közzétette rólunk szóló jelentését. A terjedelmes, 150 oldalas anyag messzebb megy, mint az EU, és rendkívül kemény kritikát fogalmaz meg a kormány gazdasági lépéseivel szemben. Összesen 7 átfogó területen 20 komoly javaslatot tesz, és ezek lényegében gyökeresen szembe mennek a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitikával és a kormány intézkedéseivel. A jelentés alapvető megállapítása, hogy az idén csökkenni fog a magyar GDP, a munkanélküliség viszont növekszik. Ennél is nagyobb baj, hogy a beruházások az utóbbi három évben 25 százalékkal estek vissza, és jórészt emiatt a növekedési potenciálunk minimális, azaz gyors fellendülésre nem számíthatunk.

Az OECD szerint tévút és a növekedési esélyeket rontja az adórendszer fideszes átalakítása, az egyszeri bevételekre épülő pénzügyi korrekció, a magánpillér tönkre tétele a nyugdíjrendszerben. Alapvető hiba aránytalanul nagy terheket hárítani az alacsonyabb jövedelműekre, vissza kellene hozni inkább a többkulcsos adót és bevezetni a vagyonadót. Csökkenteni szükséges a munkavégzés közterheit, és a foglalkoztatást más eszközökkel is ösztönözni: az oktatás és szakképzés erősítésével, a nők munkába állásának támogatásával. Nem szabad a minimálbért az inflációnál nagyobb mértékben emelni, mert az negatívan hat a foglalkoztatásra. Az anyag szerint a közmunka nemhogy nem növeli azt, de csökkenti a munkaerőpiacra való visszatérés esélyeit.

Mindaz, amit az OECD-elemzés javaslatként megjelöl, éppen az ellenkezője annak, amit az Orbán-kormány immár másfél éve csinál. Hasonló a helyzet az uniós értékelésekkel és elmarasztalásokkal: jó lenne, ha az egy napon belül kapott két újabb pofon végre kijózanítaná a Fidesz vezetőit, és felhagynának a gazdasági ámokfutással. A szigorú külső kontrollt úgysem tudják elkerülni, ne várják meg, hogy a következő, jóval nagyobb sallert a piac adja. Az uniós zakót annak lássák, ami: esély és lehetőség visszafordulni a zsákutcából, és a közvetlen hatalmi haszonszerzés helyett végre az ország hosszútávú érdekeire koncentrálni.