Kemény pofonokra számíthatunk ősszel

Látszólag nyoma nincs az önkormányzati választási kampánynak, valójában a kormány minden lépése a hatalmi pozíciók teljes elfoglalásán túl a tavaszi szavazóbázisának megőrzésére irányul. Nem érdeke tehát, hogy minél hamarabb világos és követhető gazdasági programmal álljon elő, ami egyébként sürgető érdeke lenne az országnak. A kommunikációs szempontok itt összhangban állnak a belső bizonytalansággal: egyelőre még ha akarnának sem tudnának kész koncepciót letenni az asztalra, mert a tavaszi kampányban hangoztatott állítások ellenére ilyenjük még most sincs. Jól mutatja ezt az országmentőnek beharangozott 29 pont, amelybe a pálinkafőzés dolga ugyan belefért, de egyetlenegy átfogó, hosszútávra szóló eleme sincs, vagy éppen az Új Széchenyi Terv, amely éppen ellenkezőleg, tele van nagyívű, általános elképzelésekkel, de konkrétumot alig találunk, ráadásul anyagi hátterét csupán a meglévő uniós források egy részének átcsoportosítása adja.

A Fidesz-kormány fő gondja az, hogy nem találja az összhangot populista ígéretei, saját voluntarista elképzelései és a gazdasági realitások között. Nem csupán az a baj, hogy éveken át mindenkinek mindent megígértek és óriási várakozásokat gerjesztettek, amelyekről maguk is tudták, hogy nem teljesíthetőek. A cél az egyszeri nagy győzelem kivívása volt, ami szentesített minden eszközt, ha majd ez meglesz, csak lesz valahogy, gondolták. Az emberekkel el kell hitetni, hogy ez minden világok legjobbika, csak hinni kell benne, és mindent megkaphatunk, merjünk nagyot álmodni. A legnagyobb baj az, hogy ezt annyiszor hangoztatták, hogy lassan már maguk is elhitték. Ha nagyon akarjuk, meg tudjuk csinálni, ha kell erőből - ez a mentalitás vált uralkodóvá. Az idősebb nemzedékeknek ez nagyon is ismerős, a voluntarizmus az átkos szocializmus egyik meghatározó eleme volt, amíg végképp csődhöz nem vezetett.

A tények ugyanis makacs dolgok, a gazdasági realitásokon nem lehet nagyvonalúan átlépni. Az ellentmondás a kormány ígéretei, hangoztatott szólamai és a valós lehetőségek között feloldhatatlan, ez magyarázza a gazdasági program hiányát. A Fidesz egyelőre időhúzásra játszik és kettős kommunikációt folytat. A nagyközönség számára a "bízz bennünk, mi megoldunk mindent" üzenet kiegészült egy nemzeti érzelmekre építő, szabadságharcos propagandával a gonosz külföldi banktőkével szemben, amely sanyargatni akarja szegény magyarokat. Ez utóbbi elem arra is jó, hogy rákenjék a kormány hibáiból eredő negatív pénzpiaci reakciókat és a további megszorításokat, de legalábbis az ígéretek teljesíthetetlenségét.

Jellemző példa erre, hogy a nyilvánvaló tények ellenére tagadták, hogy annak idején a forint zuhanásának és a részvénypiaci veszteségeknek, valamint a kockázati felár megugrásának a Kósa-Szijjártó nyilatkozatok voltak az okai, hanem a kormányhű sajtó valamiféle ellenünk irányuló összeesküvést sugallt. Ennek legutóbbi példája az a vád volt, hogy a Bloomberg neves gazdasági portál tudatosan gyengítette a forintot, miközben nem tett mást, csak szó szerint közölte a gazdasági minisztérium állásfoglalását az IMF tárgyalások folytatásáról. Arról mit sem tehetett, hogy másnap azt részben cáfolták, ami újabb bizalmatlansági hullámhoz és a forint gyengüléséhez vezetett.

Ugyanakkor viszont nem publikus csatornákon egészen más üzenetek is mennek külföldre, amelyek azt sugallják, hogy a kormány gazdasági kérdésekben pragmatikus vonalat kíván követni, a harcias nyilatkozatok főként belföldi használatra szólnak. Aggodalomra tehát nincs ok, Magyarország stabil pályán marad és teljesíteni fogja kötelezettség vállalásait. Ez a kettős beszéd azonban meghökkenést kelt és csak növeli a bizalmatlanságot a kormánnyal szemben, akárcsak az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, mert a demokráciákban, sőt az üzleti életben sem szokás össze-vissza beszélni. A nagyképű, harcias kijelentések csak rontják a helyzetet, amit jól mutattak a kormányfő nagykövetek előtti beszédének pénzpiaci hatásai.

A kormánynak be kellene látnia, hogy az "óva intjük Angliát" és a "ne bántsd a magyart" alaptézisekre épülő kommunikáció a szavazótáborukban ideig-óráig népszerű lehet ugyan, de az országnak csak árt. Az október elejei választásokra tekintettel a befektetők, az EU és az IMF egyaránt egyelőre viszonylag türelmesek, a reakciók mérsékeltek, ha persze a forint jelentős gyengülését és a kockázati felárunk növekedését annak tekinthetjük. /A törlesztésre képtelen devizahitelesek biztos másként látják./ Ez a kegyelmi állapot azonban még októberben véget ér, és ha a kormány nem mutat fel megnyugtató gazdasági intézkedés csomagot, vissza fogjuk sírni a mostani helyzetet is.

A döntő elem a jövő évi költségvetés tervezete lesz. Hiába próbálja a kormány nyomásgyakorlással és trükkökkel elérni a hiánycél megemelését, ehhez a borús gazdasági jóslatok közepette az unió nem járulhat hozzá. Ha esetleg sikerül is átverni a magán nyugdíjpénztárak kiemelését a büdzséből, az a lényegen nem változtat, csak szépségtapasz lehet, a pénzügyi mozgástér növelését így sem teszi lehetővé az EU, ha ezt tenné, saját helyzetén rontana. A nemzetközi befektetői hangulat a jelek szerint tartósan rossz lehet, ez önmagában további pofonokat jelenthet nekünk a forint- és részvénypiacon. A svájci frank erősödése egyelőre megállíthatatlannak látszik, még kilátástalanabb helyzetbe hozva több százezer adóst, aminek hatása az egész gazdaságra kihat.

Az igazán nagy pofon viszont akkor jön, ha a kormány azt folytatja, amit eddig tett, és az előre mutató, a realitásoknak megfelelő, konkrét gazdasági programot ad hoc lépésekkel, konfrontációs fellépéssel és hangzatos kommunikációval próbálja helyettesíteni. Ez már nem fog menni, ahogy az sem, hogy lazítson a fiskális szigoron, mégpedig nem a gonosz IMF, hanem az ország törékeny helyzete és a nemzetközi piactól való függése miatt. Ha mégis ezt tenné, annak a következményeit rövid és hosszú távon egyaránt keményen megszenvedjük.