Jövőre több pénz jöhet az EU-forrásokból
Az EU-s elnökválasztási fejlemények elvonták a figyelmet arról, hogy a múlt héten előzetes egyezség született az unió jövő évi költségvetésének fő számairól is. Ha ezt a decemberi parlamenti ülés is jóváhagyja, az ideihez képest számottevően növekedhetnek a közép-kelet-európai tagállamoknak nyújtandó támogatási keretek, amiből hazánk is profitálhat.
A még 2006-ban elfogadott hét évre szóló uniós pénzügyi terv készítésekor még aligha számítottak a mostani válsághelyzetre és az abból eredő szűkös lehetőségekre. Ez nagy gondot mégsem jelent, mert az EU éves büdzséje a tagállamok teljes GDP-jének kb. egy százaléka, ami arányában lényegében alig változik. A fő kérdés inkább az, hogyan osztják el az adott keretet, és ha takarékosságra van szükség, honnan tudnak esetleg pénzeket elvenni. A most született megállapodás a nehéz helyzet ellenére nem tervezi a kiadások csökkentését, inkább a prioritásokat rendezi át a válságkezelést segítő keretek irányába.
A kiadások az ideihez képest hat százalékkal növekednének és a javaslat szerint elérnék a 123 milliárd eurót /jelenlegi árfolyamon számolva mintegy 33 ezer milliárd forintot/. Ezen belül viszont jelentős változás, hogy a korábbi évekkel ellentétben a legtöbb forrást gazdaságfejlesztésre és a versenyképesség növelésére szánják, beleértve a munkahelyteremtést, az infrastrukturális beruházásokat stb., a mezőgazdasági támogatás csak a második helyre került. Ezt brüsszeli szakértők azzal magyarázzák, hogy egyrészt a válságból való kilábalás ma a legfontosabb cél, értelemszerűen azt kell a leginkább támogatni, másrészt az agrárfinanszírozás fokozatos csökkentése és átalakítása a korábban meghozott döntés szerinti stratégiaváltás része.
Mi vagyunk a legeredményesebbek
Az új prioritásnak megfelelően az említett kiemelt fejlesztési célokra várhatóan csaknem 50 milliárd euró jut majd. Számunkra külön előny, hogy ennek háromnegyedét a szegényebb tagállamok felzárkóztatására és segítésére szánják a kohéziós alapokon keresztül, több mint a felét pedig közvetlenül a közép-kelet-európai országoknak, amire a korábbi években nem volt példa. Az új büdzsé nyertesei tehát a térségünk államai, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az uniós alapokból az eddigieknél több pénzhez juthatunk. Ez hazánk számára azért is biztató, mert a brüsszeli adatok szerint mi vagyunk a legeredményesebbek a keretek kihasználásában.
Bár az agrártámogatások aránya csökken, emiatt nincs okunk az aggodalomra, mivel a lefaragás a régi tagok rovására megy. A csatlakozási szerződések szerint kezdetben az újak csak töredékét kapták a régieket megillető agrárpénzeknek, és a hétéves tervperiódus végére érhetik csak el az azokkal arányos szintet. Igaz ugyan, hogy eközben a mezőgazdasági kassza folyamatosan csökken, de a nekünk szánt támogatások abszolút összege mégis évről évre nő. Ennek köszönhetően jövőre az ideinél több uniós finanszírozáshoz juthat a magyar agrárium is. Az igazi nagy kérdés, amely már most ádáz vitákat vált ki, hogy mikor és hogyan vezethető be az új agrártámogatási rendszer, amely átrajzolja majd az érdekeltségi viszonyokat.
Mindenki a maga bajával van elfoglalva
Bár a jelek szerint a jövő évi EU-költségvetéssel szűkebb régiónk nem jár rosszul, hiba lenne azt hinni, hogy ez önmagában elegendő lehet a válságból való kilábaláshoz és a fellendüléshez. A túlzott várakozásokkal ellentétben az uniós támogatások csak ösztönző és kiegészítő szerepet játszhatnak az egyes országok gazdasági fejlődésében, és nem helyettesíthetik a nemzeti fejlesztési programokat. Ez igaz a válságkezelő lépésekre is, azok legnagyobb része a tagállamokra hárul. Sok szakértő szerint ez éppen a felzárkóztatni kívánt országokat hozza nehéz helyzetbe, mivel külpiaci kiszolgáltatottságuk és viszonylagos gyengeségük miatt nem képesek hatékony élénkítő intézkedéseket tenni.
Szükség lehetne tehát egységes uniós programokra a fellendülés érdekében, ehhez azonban a jelenleginél nagyságrenddel nagyobb költségvetés kellene, amiről viszont a vezető gazdaságok hallani sem akarnak. Mindenki a maga bajával van elfoglalva, az átlagosan 4 százalékos GDP csökkenéssel, a jövőre EU-s szinten várható 7,5 százalékos költségvetési hiánnyal, a 10 százalék fölé ugró munkanélküliséggel, a mindenhol növekvő államadóssággal. Ilyen körülmények között mi is elsősorban magunkra számíthatunk, bár időnként az uniós háttér és a külső pénzügyi segítség - lásd a tavaly őszi eseményeket - igencsak jól jöhet. Az EU jövő évi költségvetési tervezete a realitásokat tükrözi, a számunkra elérhető keretek növekedése pedig kifejezetten előnyös lehet. Feltéve persze, ha hatékonyan és az ország érdekében minél jobban ki tudjuk használni azokat.
