Jó ideig nincs esély a trendfordulóra
Sajnos semmi jóra nem számíthatnak azok, akik egyre nehezebben tudják törleszteni svájci frank alapú hiteleiket: egybehangzó szakértői vélemények szerint az alpesi valuta további erősödése megállíthatatlan, a trend - kilengésekkel ugyan - de folyamatosan emelkedő. A bajba jutottakon az állami beavatkozás sem tud igazán segíteni, csak szűk kör számára kínál átmeneti könnyebbséget.
Jó lenne azt hinnünk, hogy a 237 forintos svájci frank csak kivételes és egyszeri árfolyamugrás volt, amely után majd visszaerősödik a forint. A realitások azonban sajnos teljesen mást ígérnek: az alpesi valuta lényegében a pénzügyi válság kitörése óta folyamatosan emelkedő trendet mutat, újabb és újabb csúcsokat dönt valamennyi más pénznemmel szemben. Vannak persze gyengülési időszakai, ezek viszont csupán átmenetiek egy-egy újabb gyors erősödés előtt, és egyre kisebb mértékű korrekciót jelentenek. Elemzők szerint ez belátható időn belül nem is fog változni, és nehezen megjósolható, hogy az erősödési trend mikor és hol fog megállni.
Ennek oka leegyszerűsítve alapvetően az, hogy a svájci frank kurzusa a világgazdaság és a pénzpiacok állapotának, a befektetői hangulatnak egyfajta értékmérője. Svájc válságok idején is másokhoz viszonyítva a stabilitás szigetének számít, aki tehát nem akar kockáztatni, oda menekíti a pénzét, bizonytalan helyzetekben a frank menekülő valutának minősül. Így történt az elmúlt három évben is, amikor az egész világon végigsöprő krízis a pénzügyi és bankrendszert megrendítette, az összeomlás elkerülése csak a kormányok sok ezermilliárd dolláros beavatkozásának volt köszönhető. Ennek eredményeként azonban a recesszió elmúltával az óriási terhek megmaradtak, az államok nagyarányú eladósodása hosszú távra fékező erőt és kockázatot jelent. Gondjai Svájcnak is voltak, de a válság a gazdaságát kevésbé sújtotta, bankjait pedig könnyen konszolidálni tudta, a költségvetési hiánya sem szaladt el és eladósodottsága is messze van másokétól.
Miközben tehát Svájc stabilitása kikezdhetetlennek látszik, a fejlett világ a banki és gazdasági mentőcsomagok terhét nyögi. Az Egyesült Államok eladósodottsága a GDP másfélszereséhez közelít, elérve a törvényileg rögzített plafont. Lefaragásának lehetőségei hatalmas politikai vitát kavarnak a kormányzó demokraták és az ellenzéki, viszont a kongresszusban többségben lévő republikánusok között. Ennek a kimenetele bizonytalan, ami komoly aggodalmakat kelt a pénzpiacokon, ami jól látszik a tőzsdei mozgásokon és a dollár árfolyamán. Még ha gyorsan sikerül is megállapodni a politikai elitnek a megoldásról, az drasztikus, csaknem 4000 milliárd dolláros megszorító csomagot jelent majd, ami aligha járul hozzá a gazdasági bővülés gyorsulásához.
Európában még ennél is bizonytalanabb a helyzet, sokan az egész eurózóna felbomlását vizionálják. Az általános válság a felszínre hozta több tagállam eddig eltitkolt katasztrofális pénzügyi helyzetét: a sort a görögök kezdték, majd jöttek a portugálok, az írek, most pedig már a spanyolokon és az olaszokon lehet a sor. Nyilvánvalóvá vált, hogy külső segítség nélkül néhány országot a csőd fenyeget, aminek a következményei beláthatatlanok. Ezért az EU mentőcsomagokról döntött, amelyek teljes összege meghaladta a 300 milliárd eurót, miközben kiderült, ennyi közel sem elegendő. A görögök nemrégiben már a második csomagot kapták, de azzal is csak időt tudnak nyerni, nyilvánvaló, hogy kötelezettségeiket nem fogják tudni visszafizetni.
