Inni vagy menni?

Az emberiség már szinte mindent kipróbált az autók hajtására, a szénporoldattól a biogázig, köztük az alkoholokat is, hisz jól éghető vegyületek. Brazíliában a hetvenes évek kőolajválsága óta autóznak a cukornád erjesztéséből származó alkohollal, az Egyesült Államokban az IndyCar sorozat versenyautói százszázalékos etanollal futnak. Vagyis az alkohol létező és működő alternatív üzemanyag. Azon viszont lehet vitázni, hogy mennyire bio. Előállítását tekintve mindenképp, hiszen cukortartalmú anyagok biológiai erjesztésével készül, mint a pálinka.

Az alapkoncepció szerint a növények a levegő szén-dioxidját megkötik, és közben oxigént termelnek. Amikor a biomasszából készített alkoholt elégetjük, a légkör szén-dioxid-egyensúlya szempontjából semleges a körforgás, amely áttételesen a nap energiáját hasznosítja. Azaz nem erősíti az üvegházhatást, nem járul hozzá a Föld felmelegedéséhez.

Ez azonban kissé lila elképzelés, mivel az alapanyagul szolgáló növények nem maguktól nőnek: meg kell termeszteni őket, elszállítani, feldolgozni. Mindez energiát igényel, és azt nem szokás bioüzemanyaggal fedezni.

Amikor az energiafolyamat szén-dioxid-mérlegét „a forrástól a kerékig” vizsgáljuk, a bioalkohol már közel sem mutat ennyire kedvező képet. Hozzátenném, a kőolajé sem, mert a szállítás és a lepárlás szintén előnytelen irányba mozdítja a mérleg nyelvét.

Ennek ellenére a bioalkohol még akkor is harminc százalékkal kevesebb szén-dioxidot termel, ha Brazíliából hajózzák át Európába. A helyben, mezőgazdasági hulladékból termelt etanol már ötven-hatvan százalékkal jobb lehet a benzinnél.

És itt csupán egyetlen tényezőt vizsgáltunk, a szén-dioxidot. Ha nagyvonalúan elsiklunk a politikai válságok és háborúk fölött, a kőolajtermelés akkor is drámai környezetszennyezéssel jár, az elsüllyedt tankerek vagy fúrótornyok katasztrófáiról nem beszélve. Hogy ez összemérhető-e az erdőirtással és a hatalmas növényi monokultúrákkal? Erre sajnos nem tudom a választ.

Az is tény, hogy sok mindenből lehet etanolt készíteni, a cukornádtermelő országokat leszámítva mégis kukoricából gyártják a javát, és ezzel direkt konkurenciája az élelmiszer-termelésnek. Ez nemkívánatos jelenség mondjuk Mexikóban, ahol a kukorica alapélelmiszer.

A második és harmadik generációs alkoholgyártás már cellulózalapú lesz, szalmából, fa- vagy akár papírhulladékból. A technológia létezik, de drága. Ám nehogy azt higgyék, hogy a gyakran felhozott svéd modell erre épül. Noha a legtöbb autómárka már kizárólag etanolüzemre alkalmas benzines típusokat árul náluk, a svédek brazil importból fedezik alkoholszükségletüket. Már ami az üzemanyagot illeti.

Az etanol tehát nem csodaszer, de a kőolajfüggés csökkentésére jó lehetne, ha ésszel használják. Azonban a szabályokat politikusok alkotják, akiknek – mint látni fogjuk – az „igen-nem-tartózkodik” gombhármas kezelése is feladja a leckét, hát még egy ennyire komplex folyamat finom szabályozása.

Magyarországon nincs gond az alkohollal, mondják az etanolpártiak, mivel itthon 5-9 millió tonna kukorica terem, amelyből a legjobb esetben sem használunk fel 3 milliónál többet. A nemzetgazdaság szempontjából a kukorica szimpla exportjához képest háromszor akkora GDP-t állíthatnánk elő, ha feldolgoznánk alkohollá.

Nyilván az ország ezzel sem függetleníthető a kőolajtól, hisz ha mind a 93 ezer négyzetkilométert bevetnénk kukoricával, akkor sem lenne elég a kőolaj kiváltására. Ám itthon az E85 forgalma mindössze két százaléka a benzinének. Ezt egyetlen gyár elő tudja állítani, nem inog tőle a 95-ös trónja.

Eddig támogatták is. Az E85 (alkoholtartalma) után nem fizettünk jövedéki adót, ám az alkohol eleve drágábban készül, míg a benzin fogyasztói árának 60 százaléka gyakorlatilag adó.

Persze az etanol sem volt teljesen adómentes, de az arányok mások voltak – ahogy a profit is. Egy liter benzinen a kút 5-6 forintot fog, az etanolon viszont 50-60-at. (Ez normális jelenség a nagy és a kis volumenben fogyó áruknál.) Az E85-ös átalakítók, illetve a gyárilag E85-üzemre képes autók semmiféle kedvezményt nem kaptak – hisz ugyanúgy használhatók maradnak benzinnel.

Az E85 mégis relatíve népszerűvé vált itthon. Literenként száz forint megtakarítható – szól a szlogen, de persze ez is csúsztatás. Mert ugyan literenként megspórolhatunk egy százast, de több litert kell tankolnunk. Hogy miért? Az etilalkohol energiatartalma kisebb, mint a benziné. A gyakorlatban ez 10–30 százalék többletfogyasztást jelenthet, és inkább a több a valószínű.

Másrészt, mint minden szlogen, ez is elhanyagolja azt az aprócska információt, hogy az E85-ös üzemre át kell állítani az autót, ami a műszaki igényességtől függően legalább harminc–hetvenezer forint. Aki pedig olyan új autót vásárolna, amely gyárilag képes az E85-tel üzemelni, 100-150 ezer forinttal drágábban jut hozzá, mint egy sima benzinmotoros változathoz. (Sokan minden változtatás nélkül használják régi típusú kocsijukat az E85-tel, csak télen tankolnak rá benzint is.)

Az átalakító elektronikákba bizalmi alapon ruháztak be az autósok, ahogy azok a kútüzemeltetők is, akik E85-öst árulnak. Ma már négyszáznál is több ilyen van az országban, ami nagy szó – úgy tűnt, beindult a folyamat. Aztán pedzegetni kezdték, hogy esetleg mégis kellene egy kis jövedéki adó rá: 12 forint/liter volt a terv. Biztos lett volna tiltakozás, az események tükrében azt mondhatjuk, hogy így utólag mindenki örülne, ha tényleg csak ennyit vetettek volna ki – hangsúlyozom, a rendes adón felül.

Ám a törvény tárgyalásakor egy képviselő azzal állt elő, hogy legyen inkább negyven forint, amire rájön még az áfa, így jön ki a végén literenként ötven.

A javaslat benyújtója (dr. Aradszki András) egyébként civilben a Molnál jogi menedzser, ami már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy az etanol hívei nekiessenek, hiszen a nemzeti olajtársaság még a benzinbe kevert pár százaléknyi bioalkoholt sem Magyarországról szerzi be, hanem Szlovákiából. Az Etanolblog.hu internetes oldal azonban nem volt rest, és megnézte, hogyan szavazott a képviselő. Tessék megkapaszkodni: nemmel.

Ez kínos. Azon nem kell fennakadni, hogy egy politikus lobbiérdekeket képvisel, a világ így működik, akkor is, ha épp nem nyilvánvaló. Azt sem tartom kizártnak, hogy ez az ő személyes meggyőződése a bioetanollal kapcsolatban. Ha egyedül állna ezzel a véleményével, amúgy sem szavazták volna meg.

A vélemény azonban egy dolog, a végeredmény számít. Az ötvenforintos emelés rengeteg, tehát nyilvánvalóan változni fognak az árak. Ha nem is feltétlenül ötven forinttal – mert ezzel gyakorlatilag eltűnne az E85 gazdasági előnye a benzinnel szemben, vagyis az E85 az átalakítás árát sosem hozná vissza az autósoknak. Valószínűleg a gyártó, a nagykereskedő, a kút és az autós is áll valamennyit az extra adóteherből, ha az előremenekülést választják. Azonban ezzel is szinte biztos, hogy az E85 a perifériára szorul, és tartósan ott is marad. Feltéve, hogy a benzin ára megmarad ezen a szinten. De ilyet senki sem ígért.

A kutakon az adó kivetése előtt 280-290 forint körüli áron kapható E85 jelű üzemanyag nem tiszta etilalkohol, alias borszesz. A szabvány szerint 70-86 százalék az alkoholtartalma, a többi benzin (erre a könnyebb hidegindítás miatt van szükség). Sőt, a valódi benzin is tartalmaz alkoholt, 4-7 százalékos arányban.

Németországban árusítanak E10 jelzéssel olyan üzemanyagot, amely 10 százalék etilalkoholt tartalmaz, ez valamivel olcsóbb, mint a sima 95-ös benzin. A benzin alkoholozása nem a kőolajcégek hobbija, hanem törvényi előírás a biokomponens bekeverése. A cél ott is, nálunk is az, hogy a forgalom tíz százalékát pár éven belül a bioüzemanyagok tegyék ki.

Azonban nem minden autó van felkészítve a magas alkoholtartalomra. Az etilalkohol ugyanis kiváló oldószer, és nagyon régi autókban károsíthatja a tömítéseket. A moderneknél ez nem szokott gondot jelenteni, bár Németországban óriási botrány kerekedett, amikor kiderült, hogy az E10 tízszázalékos alkoholtartalmát egy csomó autótípus már nem viseli el hosszú távon.

Amennyiben egy autógyár E85 üzemre tervez egy motort, egy sor módosítást végez, hiszen például az üzemanyag-szivattyú réz alkatrészei károsodhatnak az alkoholtól. Mások az injektorok is, mert egy munkaütemhez több E85-öt kell befecskendezni, ahogy a stabil téli hidegindításhoz is kellenek trükkök. Sokszor a szelepek és a dugattyúgyűrűk is más anyagból készülnek, mint a tisztán benzinüzemű motornál. Továbbá beépítenek egy szenzort is, amely megállapítja, hogy mennyi az üzemanyag valós alkoholtartalma. Az ilyen motorok 0–85 százalékos alkohollal képesek üzembiztosan működni.