Így készül a hajléktalan?

Az amputált lábú, nyomorék kezű, s immár leégett hajlékú ingatlantulajdonost több hivatal és szervezet asszisztálásával igyekszik hajléktalanná domesztikálni a mai szegénységpolitika. Miklós egy hete esett ki Nagyhalász szociális hálójából, amikor frissen egyedül maradva, házában tűz keletkezett és az épület kiégett. A lángoló szobában a földön kuporgott, amikor kurázsiban izmos szomszédjai az ablakon át kimentették.

Az RTL Híradó helyszíni riportban dolgozta fel a többszörös fogyatékossággal élő férfi történetét, joggal értetlenkedve azon, hogy a most már ingó javaiban is rokkant embert éjjeli menhelyre szállították. Vagyis olyan „fapados” hajléktalanszállásra, amit csak éjszakára vehetnek igénybe a fedél nélkül élők. És nagyhalászi sorstársam ennél a pontnál – katasztrófavédelmen innen, helyhatóságon túl – eltűnni látszott a híradóstáb és a szociális érzékenység fókuszából. Tűzkárosult állandó lakosból kedves szomszédból hajléktalanná „szervült” át .

Egy hét alatt – pár órával ezelőtt – sikerült megtalálnom Miklóst egy hajléktalanszállón. Keze megsérült a tűzben, mégsem került kórházba, nem költöztették szükséglakásba. Azt mondta: 3 ezer forintot kapott a polgármesteri hivataltól. Elektromos kerekesszékét a hitelező alapítvány elvitte. Miklós szerint azzal, hogy már úgysem tudja tovább törleszteni. Azon az estén a rendőrök szállították be a nyíregyházi menhelyre.

Gondolom, ezzel eleget tettek a friss belügyi rendelkezésnek. A téli időszakban ugyanis a – tudj’ isten, hogy kényszer- vagy szociális intézkedés gyanánt – rendőrök védenék a közterületről menhelyre zsuppolással a „köztélen” fagyhaláltól veszélyeztetettek életét. Akkor is a rendőrök vitték vissza Nyíregyházára, tudtam meg a férfitől, amikor pár nap múlva visszatért Nagyhalászba, hogy megnézze kiégett házát, elhamvadt holmiját.

Egy pillanatra hadd ne értsem, miért akarja Orbán Viktor az „életszerűbbé” alakítandó köztér-hajléktalanítási törvényéhez módosítani az Alaptörvényt. Hiszen elégséges volna rendőrök által összefogdosni a városba merészkedő fedél nélkül élőket, s szociális segítséget, vagyis hajléktalan szállót ajánlani nekik. Ha pedig ezt visszautasítanák, jöhet a kényszerintézkedés, előállítás a menhelyen kialakított rendőrőrsön. A hírekből tudható, hogy saját mentőkocsival erősítették meg a fővárosi rendőrség téli krízis – vagy inkább krízis-intervenciós – állóképességét. Idősebb egészségügyiek még emlékeznek arra, hogy a rendszerváltásig működött az Országos Mentőszolgálat vezénylésében és formaelemeiben – mentőkocsi, egyenruha, adminisztráció – a „Detox-kocsi”, amiben valójában rendőrök teljesítettek szolgálatot. Ha az illuminált páciens fellépése odafajult, szabadságjogi fenntartások nélkül korlátoztak szabad mozgást corpus és juris egyaránt.

Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni a kormány szociál-rendészeti intézkedéseiről, noha a hajléktalan-társadalmat is érintő rokkantellenséges propaganda alatt futó törvények kapcsán nem csupán az önrendelkezési cenzus választási feliratkozásba szellemiesített próbáját tudnám a tejbe aprítani. Még csak a katasztrófavédelemnek a téli fagyvédekezésbe delegálását, majd rá egy hétre, felfegyverzését célzó kormányzati döntéseket sem citálnám ide. Azonban a nagyhalászi, fogyatékkal élő ember hajléktalanná válásának eddig megismert esete nyomasztó üzenetet hordoz a társadalmi együttérzés eddig védettnek tudott meziben élők számára.

Nagy Zoltán