Igazi magyar tragédia: olcsóbb behozni, mint megtermelni
A januári 95 forint körüli csúcs óta folyamatosan csökken a tej felvásárlási átlagára Magyarországon. Májusban az ár megközelítette a 80 forintos kritikus szintet, a nagy áruházak polcain ráadásul egyre több a rendkívül olcsó külföldi tejtermék. Ez a két tendencia veszélybe sodorhatja az egész magyar tejágazatot, a Tej Terméktanács ezért tárgyalásokat kezdeményez a meghatározó áruházláncok vezetőivel és beszerzőivel - mondta Kovács László, a szervezet elnöke. Ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor demonstrációk kezdődhetnek - tette hozzá. Ebben példájuk a német tejtermelők, akik a hónap elején rendeztek demonstrációkat a tejfeldolgozó üzemek és a nagy élelmiszerkereskedelmi hálózatok áruházai előtt tartott, bár azokat a labdarúgó EB idejére felfüggesztették.
A felvásárlási árak csökkenése mögött az áll, hogy Európában, főleg Németországban és Olaszországban az utóbbi időben jelentős felesleg keletkezett tejtermékből. Ennek fő oka, hogy az Európai Bizottság tavaly két százalékkal megemelte a termelési kvótát. A képződött felesleg a magyar piacon is lenyomja az árakat, és a helyzetet tovább rontja a nagykereskedelmi láncok olcsó importra épülő üzletpolitikája. Számos áruházban már mutatóban is alig van magyar termék. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) piac-árinformációs jelentése szerint csak áprilisban két százalékkal csökkent a tejtermékek felvásárlási ára, míg a fogyasztói ár egy százalékkal emelkedett. A kereskedők haszna tehát nő, míg a termelőké a gazdaságos működést veszélyeztető szinthez közelít - mondta a terméktanács elnöke.
Kétségtelen, hogy az EU csatlakozás óta a magyar termelők közvetlenül érzik az európai piac alakulásának hatásait és a tagországok termelői közötti konkurenciát. Az árakat a kereslet és kínálat viszonya határozza meg. A tavalyi év második felében és ez év elején hiány mutatkozott tejból, ami gyors árnövekedéshez vezetett, amiről az agrárszakember most nem beszél. Az unió erre felemelte a tejkvótákat, ami a termelés növekedéséhez és átmeneti túlkínálathoz vezetett. A piac tehát úgy reagált, ahogy azt várták tőle. Vélhetően igaz, hogy a mostani helyzet az ágazat jövedelmezőségét veszélyezteti. Az is igaz viszont, hogy az árugrás után a vásárlók az olcsóbb termékeket keresik, függetlenül attól, honnan származik a tejtermék. Sokkal fontosabb és többeket érintő kérdés, milyen minőségű árut kínálnak a nagy hipermarketláncok. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a minőségi ellenőrök fogyasztásra alig alkalmas termékeket találnak, a csomagolásról pedig nem derül ki, hogy valóban igazi tejet veszünk-e, vagy tejporból és adalékanyagokból készült valamit.
Érdekes kérdés az is, hogyan tudják külföldről a szállítással együtt olcsóbban beszerezni a tejet, mint itthonról. Ez arra utal, hogy a hazai termelők nehezen tudják versenyképes áron előállítani azt. Ezen és a nyitott uniós piacon pedig semmilyen demonstráció nem segít.
