Hogyan lehet vége a válságnak?
Gazdasági mélyrepülés, recesszió, válság és még számos módon említik a világunkban jelen lévő (remélhetőleg) átmeneti helyzetet. Míg a leépítésekről és a GDP visszaesésekről szóló anyagokkal Dunát lehetne rekeszteni, addig a valós kirobbantó okok és lehetséges vég nem egy felkapott téma. A oldallal megpróbáltunk közösen utánajárni a tényeknek és lehetséges végkifejleteket keresni.
Máris pletykák keringenek arról, hogy Marx a maga idejében ezt a gazdasági világválságot megjósolta. Az 1867-es Tőke című könyvében elméletileg a következőket vetette papírra:
„A tőkések a munkásosztályt egyre több és több drága áru, épület, és technika megvásárlására fogják buzdítani. Ezzel együtt arra ösztönözve őket, hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig, amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak. A bedőlt hitelek csődbe juttatják a bankokat, amelyek emiatt államosítva lesznek, és mindez végeredményben a kommunizmus születéséhez vezet.”
Ez így ilyen formában nem igaz, hisz Marx Tőke című könyve nem is tartalmazza a fent említett részt. A minap közölte egy közgazdász, hogy a szocialista rendszerrel az volt a baj, hogy nem volt fenntartható. A mostani kapitalista rendszer sem a fenntarthatóságát bizonygatja. A lényegi kérdés azonban az, hogy miért van ez? Hogyan is kezdődött? Mit lehet ellene tenni? Vége lesz, vagy még a jéghegy csúcsát sem értük el igazán?
A kérdés bonyolultságát tekintve erre pontosan még nem lehet válaszolni, de több fő kirobbantó okot is emlegetnek.
A következő alternatívák merültek fel:
- 1. A Clinton kormány idején az amerikai emberekbe belepropagálták, hogy a hitel szép, a hitel jó, a hitel mindenkinek való. 2000-2001 idején „nem tisztázott okok miatt” az ingatlanok ára valamiért elkezdett zuhanni. Az emberek megörültek ennek, és hitelt hitelre vettek fel, amit csak 30-40 év alatt kellett visszafizetniük. Mivel ez sem az államnak, sem a bankoknak nem érte meg, ezért változtattak a konstrukciókon, ami a legtöbb esetben a törlesztőrészletek növekedését eredményezte. A hitelt felvevők egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudták teljesíteni, ezért bizonytalanná vált a lakáspiac. Ennek következtében először a hitelválság alakult ki, majd gazdasági válsággá gyűrűződött tovább.
- 2. Amerika az elmúlt 5-8 évben a gazdasági és egyéb nagyhatalmi pozíciójából folyamatosan vesztett. Ehhez sok minden hozzájárult. Az EU megerősödése, Oroszország feltörekvése, plusz még ott van Kína is, akinek több milliárd dollárja van az USA-ban. Az Egyesült Államoknak többek közt ezért is volt szüksége a közel-keleti konfliktusra és az olajra, hogy mesterségesen kicsit feltornássza magát, de ez kevésnek bizonyult. A tengerentúli "Nagy Testvér" kész helyzet előtt volt, a dollár hanyatlott, úgyhogy sürgősen tenni kellett valamit. Tökéletes megoldás volt erre a válság mesterséges kirobbantása, hisz így most mindenki bizonytalan, a kártyalapok arra várnak, hogy újra kiosszák őket, és Amerika jobb pozícióval zárhatja a krízist.
- 3. A harmadik felvetés bár furán hangzik, de megtörténhetett. Azok az emberek, akik hatalmilag az országok felett állnak, megunták az állóvizet, és egy kis pénzszerzés érdekében országokat nem kímélve tönkretettek pár vállalatot/bankot/céget. Igazából nincs is másról szó, mint egy hatalmi harcról.
- 3+1. A fenti három állítás akármelyike is járjon legközelebb a valósághoz (de akár több is lehet együttvéve) ebben az egészben oroszlánszerepet vállalt a média. A jól bevett szokás szerint szította a tüzet és a pánikot. Ezt a tevékenységét annyira jól lett teljesítette, hogy nemcsak az emberekben okoztak pánikot, de a vállalatokban is, akik elkezdték csökkenteni a dolgozók létszámát. Mivel az ipar sok ágazata szorosan összefonódik, ezért mára már szinte mindenhol jelen van a krízis.
Tételezzük fel, hogy 1-2 éven belül a válság tökéletesen megszűnik, a termelés újra visszaáll a régi kerékvágásba. Azok a vállalatok, akik dolgozóik 20-30-40-50 százalékát az utcára tették, mégis honnan fognak leakasztani rövid időn belül 50-100, vagy akár még több alkalmas munkavállalót? Az embernek meg kell szoknia az új munkahelyét, be kell tanítani (amit persze egy másik dolgozónak kell megtennie) és így tovább, és így tovább...
Ezáltal nagy előnyben vannak azok a cégek, akik egyenlőre nem szabadulnak meg a „ballaszttól”, hisz a fellendülés idejében óriási előnyben lesznek, több munkaerő, nagyobb és/vagy több feladatot/projektet tudnak elvállalni, így több lesz a tőke, a sor végtelen. A dologhoz az is hozzátartozik, hogy ez utóbbi egyáltalán nem biztos, hogy kifizetődő, főleg akkor nem, ha a recesszió még évekig eltart.
