Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(a Kossuth rádióban), hogy Brüsszel és a magyar kormány vitája a nagy nyugati cégek sérelmeiből fakad; abból, hogy szeretnék elérni a bankadó, a multikra kivetett adók és a rezsicsökkentés visszavonását. „Az összes többi ügy, politikai, emberi jogi és egyéb ügy csak ürügy.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy ugyanez az Orbán Viktor néhány napja, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tanácskozásán azt mondta, hogy Európa és a magyar kormány „vitájának középpontjában a család áll”. Gazdasági-pénzügyi mutatóink javulását nem tudják nem elismerni – mondta –, mégis fújnak ránk, „és arra kell készülnünk, hogy a következő időszakban is szálkának számítunk majd az európai elit jelentős részének a szemében”. Most akkor mi is a viták oka? Mi az ügy, és mi az ürügy? El kellene legalább dönteni, hogy nyugodt szívvel léphessünk ki Európából. Félázsiai származékoknak irány Félázsia!

Azt is állítja Orbán Viktor
(ugyanott), hogy ő sohasem hajtja végre, amit Brüsszelben mondanak neki, mert az EU folyamatosan azt akarja, hogy a kormány vegyen el az emberektől.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az unió nem ezt akarja, sőt az IMF-fel együtt helytelenítette, hogy az új adórendszer a kisebb jövedelműekre helyezett nagyobb terheket, vagy hogy a munkanélküli-segély időtartamát három hónapra csökkentették. De ha a magyar miniszterelnök elhatározta, hogy sohasem teljesíti az uniós kéréseket és javaslatokat, akkor jön a száz év magány. Na jó, lehet, hogy miniszterelnökként megelégszik hússzal is.

Azt állítja Kumin Ferenc,
a nemzetközi sajtókapcsolatokért felelős helyettes államtitkár (az MTI-nek), hogy a Human Rights Watch nevű nemzetközi emberi jogi szervezet Magyarországról kiadott jelentése tárgyilagosságot nélkülöző, leginkább politikai jelszavakat tartalmazó kijelentéseket tartalmaz, és megállapításainak mindegyike túl általános és leegyszerűsítő ahhoz, hogy egyáltalán vita alapját képezze.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Human Rights Watch az Európai Unió parlamentjéhez vagy az Európa Tanács Velencei Bizottságához hasonlóan csak végigsorolta (28 oldalon!) az Orbán-kormány folyamatos jogsértéseit a médiában, az igazságszolgáltatás átalakításában, az Alkotmánybíróság jogkörének vagy az egyházak működésének korlátozásában. Például olyan „politikai jelszavak” szerepelnek a jelentésben, hogy önkényesen nyugdíjba kényszerítettek több száz bírót, hogy számos vallási felekezetet fosztottak meg egyházi státusától, hogy a Médiatanács csupa kormánypárti kinevezettből áll, és hogy a Klubrádiótól hogyan próbálták elvenni az általa használt frekvenciát. Mindez egyébként valóban nem képezi semmiféle vita alapját. Ráadásul nemcsak „leegyszerűsítő”, hanem nagyon egyszerű is.

Azt állítja Győri Enikő,
a Külügyminisztérium államtitkára (egy sajtóbeszélgetésen), hogy az Európai Parlament Magyarországról szóló jelentésében számos tévedés van, így például az, hogy az alaptörvény negyedik módosítása a jelentés szerint az Alkotmánybíróságot megfosztotta az alkotmány tartalmi vizsgálatától, holott – szerinte – a testületnek erre korábban sem volt módja.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ezt semmi sem tiltotta, és ha nem lett volna rá módja, akkor a módosítással be sem tették volna most az alaptörvénybe. Mivel azonban az Alkotmánybíróság tavaly decemberi határozatában (amelyben az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit megsemmisítette) szerepelt egy olyan mondat, hogy az AB fenntartja magának a jogot az alaptörvény tartalmi kérdéseinek a vizsgálatára, az Orbán-kormány ezt is lehetetlenné akarta tenni a negyedik alaptörvény-módosítással. Szóval tévedés, hogy tévedés.

Azt is állítja Győri Enikő
(ugyanott), hogy problematikus, ha az Európai Parlament át akarja venni az Európai Bizottság helyét, mert a parlament politikai testület, amely nem fogalmazhat meg kötelező érvényű ajánlásokat.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem is fogalmaz meg ilyeneket a Tavares-jelentés sem, csupán felhívja a bizottságot arra, hogy biztosítsa az alapvető uniós jogok és értékek tiszteletben tartását, és tájékoztassa a parlamentet arról, hogyan értékeli a magyar alaptörvény-módosítást. Olyan, hogy kötelező érvényű ajánlás, sehol sem olvasható. De magyarra, úgy látszik, mégis így (ki)fordítható.