Hogy mi van?

2013. augusztus 16., 12:59

Azt állítja Balog Zoltán,
az emberi erőforrások minisztere
(a kercaszomori templom újjászentelésén), hogy az ország erőforrásai vidéken vannak, abból él az ország, amit vidéken ültetnek és aratnak, amiért imádkoznak, ahogy a gyerekeiket, unokáikat nevelik.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem abból él. A KSH adatai szerint a magyar bruttó nemzeti terméknek, a GDP-nek a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat mindössze 4-4,5 százalékát adja. Ha abból élnénk, felkopna az állunk. De ha abból élünk – átvitt értelemben –, amit a miniszter szerint a gyerekek fejébe ültetnek, akkor azon kellene elgondolkoznunk, miért próbálnak a gyerekek falu helyett a városokban vagy újabban Nyugat-Európában aratni. Ahelyett, hogy falun vetnének, aratnának és imádkoznának.

Azt állítja Hoppál Péter,
a Fidesz egyik szóvivője, hogy Bajnai Gordonnak nem tetszik a hamarosan életbelépő pedagógusbér-emelés: ő elégedett lenne tizenöt százalékkal a mostani hatvan százalék helyett.

Ezzel szemben a tény az,
hogy idén ősztől nem hatvan százalékkal emelkednek a pedagógusbérek, hanem a törvényben előirányzott emelésnek a hatvan százalékával. Az pedig átlagosan harmincnégy százalékot jelent – legalábbis Balog Zoltán néhány héttel ezelőtti bejelentése szerint. De ha Hoppál már hatvan százalékról tud, akkor ezek szerint Balogot leszázalékolták.

Azt állítja Csizmadia László,
a Civil Összefogás Fórum elnöke
(a Magyar Nemzetben), hogy „tudatos balliberális összeesküvés kellett a Tavares-jelentés elfogadásához, amelynek kapcsán nemzetközi fórumok előtt sikerült megkérdőjelezni a magyar jogállamiság és demokrácia alapjait, a magyar népet rasszistának, fasisztának és antiszemitának bélyegezni”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem összeesküvés, hanem strasbourgi vita, valamint sok jobboldali képviselő szavazata, illetve tartózkodása kellett a Tavares-jelentés elfogadásához. A magyar népet pedig sehol senki nem bélyegezte rasszistának, fasisztának és antiszemitának. De ha Csizmadia ilyen rossz hírünket terjeszti, még bekövetkezhet ez is.

Azt állítja ugyancsak Csizmadia László
(ugyanott), hogy az Európai Uniót meg kell változtatni, „a magyar viszonyokat nem Brüsszelben, hanem Magyarországon kell szabályozni”, egyenrangú szövetségre van szükség, és ezzel összefüggésben Jacques Attalira, a neves francia közgazdászra hivatkozik, aki szerint három elvet kell szem előtt tartani: a szeparációt, az autonómiát és az elfogadást.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Attali éppenséggel az unió még szorosabb integrációját javasolja. Szerinte az egyesült Európa a világ legelső gazdasági hatalma lehetne, és a világválság után több, föderális Európára van szükség, nem kevesebbre. Ajjaj. Ha ilyen barátaink vannak, nincs szükségünk ellenségre.

Azt állítja a Fidesz Sajtóirodája,
hogy „a Fidesz-kormány intézkedései nélkül már családok tízezrei vesztették volna el otthonukat a Gyurcsány–Bajnai-bankárkormány miatt”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy el is vesztették, mert csupán 2011 végétől 2012 végéig több mint tízezer lakást kényszerértékesítettek a bedőlt hitelek miatt. Ráadásul jóval több mint százezer ingatlan tulajdonosa nem tudja fizetni a törlesztését, úgyhogy az otthonok elvesztése folytatódni fog. Pedig mintha 2010 nyara óta Fidesz- (plusz KDNP, hogy el ne felejtsük) kormány lenne hatalmon Magyarországon.

Azt állítja Csontos János
(a Magyar Nemzetben), hogy az IMF „pénzhatalmi szervezet, kívül van a demokratikus kereteken, »ajánlásai« tehát antidemokratikus diktátumokként értelmezhetők”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Nemzetközi Valutaalap egyáltalán nincs kívül a demokratikus kereteken, ugyanis olyan nemzetközi szervezet, amelyet független országok hoztak létre, és amelynek Magyarország is a tagja. Céljai sem antidemokratikusak, ugyanis igyekszik segíteni (kedvezményes hitelekkel) azokon a bajba került országokon, amelyek nem tudják finanszírozni magukat. Ha az IMF-ben döntő befolyást gyakorló Egyesült Államokat és Nyugat-Európát antidemokratikusnak tartjuk, akkor persze az IMF kívül van a demokratikus kereteken, de ha emlékszünk Orbán Viktor kijelentésére, amely szerint az IMF a mi bankunk, akkor talán még sincs

Jelenleg is több mint 750 ezer külföldön dolgozó vagy külföldre ingázó magyar van, akiknek célszerű tisztában lenniük a nemzetközi nyugdíjmegállapítás uniós szabályaival, erre hívja fel a figyelmet Farkas András nyugdíjszakértő. De mi van akkor, ha az Európai Unió terültetén kívül eső országban szerzett valaki nyugdíjjogosultságot? Mutatjuk a részleteket!